A színpompás dália

Nyár derekán járunk. Kertjeinkben javában nyílnak a nyári virágok. Egyik legszebb, a színskála minden színében pompázó virág a dália, mely a maga egyszerűségében oly nemes, ezért szívesen látott növény mind a kiskertekben, mind a vázában. Júliustól, egészen szinte a korai fagyokig boldogít.

Lássunk hát egy kis dáliatörténelmet. 1789-ben a mexikói botanikuskert igazgatója küldte az első három dáliapéldányt a madridi királyi kertekbe. Andreas Dahl svéd botanikus emlékére nevezték el Dahlia Pinnatának, ebből lett magyar neve, a dália. Tájegységenként georginának is nevezik, mégpedig J. G. Georgi német botanikus, virágnemesítő neve után. Talán ennek magyarosításaként bukkan fel itt-ott a györgyi-kevirág elnevezés is.

Európában a 18. században szinte dálialáz tört ki, egyes példányaiért hatalmas pénzeket fizettek ki. 1826-ban például mintegy hatvan fajtát termesztettek Angliában, 1841-re ez a szám 1200-ra növekedett. Franciaországot is elérte ez a dáliaőrület, mely a tulipánőrülethez hasonló méreteket öltött. Egy kék virágú dália kinemesítésére például húszezer márkás díjat tűztek ki, bár kék dália máig sincs. 1838-ban egy szépen gondozott dáliaágyast hetvenezer frankért adtak el, és megtörtént, hogy egyetlen különleges dáliát gyémántért cseréltek el. Napjainkban nemesített változatainak száma meghaladja a harminc-ezret. Egyes virágok átmérője eléri a harminc centimétert is.

A növény magassága fajtától függően harminc és száznyolcvan centi között váltakozik.

Ezeknek a csoportosításoknak azért van jelentőségük, mivel az árjegyzékekben, a kereskedelmi megjelölésekben ezek a megnevezések a használatosak. A téli tárolásból elővett gumókat akkor lehet szétosztani három vagy négy darabra, ha a rügyekből megjelennek a hajtások. Termesztését akkor értjük meg igazán, ha tudjuk, hogy a vadon növő dália Mexikó száraz vidékéről származik, ahol csak időnként van bő csapadék, így a dália a szárazság beköszöntével elszárad. Életben maradásáról csupán húsos gumói gondoskodnak, amelyek aztán az esős évszakban új hajtásokat hoznak. Ezt a tapasztalatot Európa olyan részein lehet hasznosítani, ahol nincsen erős fagy, ezért aztán a gumókat nem is kell kiszedni télire. Nálunk hűvös, fagymentes helyen lehet átteleltetni.

Rendszeres öntözése rendkívül fontos. A dáliák nyirkos, jó minőségű talajt, napos területet és pontos, rendszeres gondozást igényelnek. Szélvédett, párás helyeken fejlődnek a legszebben.

Az ültetés menete: ássunk jóval szélesebb gödröt, mint a gumócsoport. Tegyünk a gödörbe szerves trágyát vagy komposztot. A gyökereket úgy igazítsuk, hogy jól a talajhoz simuljanak. A magasabb fajtáknál verjünk karót a gumó mögé. Végül takarjuk be a gumókat földdel úgy, hogy a gumócsoport teteje kb. 15 cm-rel legyen a felszín alatt. Utána a töveket alaposan öntözzük be. A mellékbimbók eltávolításával nagyobb virágokat kapunk és serkentjük a további virágtermelést.

Tavaszig homokba ágyazva teleltetjük. Teraszra, ablakládákba is ültethetjük. A töveket harminc centiméterenként kell ültetni.

Hervadtabb dáliát is feléleszthetünk, ha tartósítószeres friss vízbe tesszük. Állítsuk hűvös helyre, pár óra alatt frissek lesznek. Gondoskodjunk kellően erről a szép és érdekes virágról, hogy késő őszig gyönyörködhessünk szépségében.