A szabad kreativitás megtestesítője

„Én kiegyeztem a lét folyamatával”A szerző felvételeA pozsonyi képzőművészeti főiskolán tanszékvezető tanár volt. Szabad kreativitás néven létrehozott műtermébe a fiatalok harcoltak a bejutásért. Nevéhez fűződik a kassai műegyetemen képzőművészeti karának létrehozása is. A hetvenéves Bartusz Györgyöt március 15-én Budapesten Munkácsy-díjjal tüntették ki.

A kitüntetést a Műcsarnokban vetted át, vajon jártál-e már ott korábban?

Ezelőtt még soha, de örülök, hogy végre láttam. Építészeti szempontból ez az épület tényleg lenyűgöző, Lehner Ödön remek alkotása. Soha nem gondoltam volna, hogy majd ilyen alkalomból lépek be ide először.

Hogyan fogadtad a kitüntetést?

Örülök neki, mert végül is ez egy presztízsdíj. Művészetért adják és nem másért. Ráadásul olyan művészről van elnevezve, akit nagyra tartok. Nem is olyan régen Münchenben a Pinakotékában láttam Munkácsy néhány csodálatos vásznát. Hát, ebbe a galériába sem kerülhet be akárki!

Csehszlovákiában 1990-ben megszüntették a szakmai jellegű állami kitüntetéseket. Helyesled ezek visszaállítását?

Az érdemes művész meg a nemzeti művész kitüntetések odaítélését nem kellene visszaállítani, de amelyek tisztán művészeti díjak, azokat igen. Nézd, 1968 után volt nálunk egy kis fellazulás, akkor a Cyprián Majerník-díjat én is megkaptam. Ennek például örültem, és ma is büszke vagyok rá. Az érdemes művész díjat csak a barátaim unszolására vettem át, akik azt mondták, a hatalom tönkretesz, ha visszautasítom. Ezt a díjat a Jakoby-szobromért kaptam, amiről tudom, nem rossz szobor. Nekem az érdemes művész titulussal az volt a bajom, hogy ezt sokan politikai hűségért, megalkuvásért és nem a művészetükért kapták. Ezért a rendszerváltás után én azonnal visszaadtam ezt a kitüntetést.

Te az úgynevezett nagy generációhoz tartozol. Sok fiatalabb képzőművész is kapott már Munkácsy-díjat, nemzedéktársaid közül viszont nagyon sok arra érdemes alkotó nem kapta meg. Vagy ha igen, akkor a kelleténél később, mint most te is...

Én hiszem, hogy soha nincs későn, noha az is igaz, hogy sokan várakoznak a sorban. Hogy a kiválasztás miként történik, én azt nem tudom. A szlovákiai magyarok közül elsőként Németh Ilona kapta meg ezt a díjat. Ha fiatalabb is, megérdemelte, mert nagyon tehetséges, és amit létrehoz, az minőség.

Hogyan vélekedsz a mai szlovákiai magyar köztéri szobrok színvonaláról?

Istenigazából csak most jön majd el az ideje annak, hogy az itteni magyarok szabadon emléket állíthassanak az arra érdemeseknek. Vannak ilyenek! Jelenleg a korábban lebontott szobrok visszaállításának az idejét éljük. Rozsnyón visszakerült a Kossuth-szobor, Rimaszombatban a Petőfi-szobrot állítják vissza. A magam részéről örülök, hogy Kassán felállították az egyik legnagyobb kassai magyar festőről, Jakoby Gyuláról készített szobromat. A Csemadok kezdeményezésére Kassán Kazinczynak és Baróti Szabó Dávidnak is emléket állítottunk.

Úgy tudom, a kassai Márai-szobor megalkotására kiírt meghívásos pályázaton is részt veszel...

Nagy örömmel, mert a téma jó, a kihívás nagy – és nagyon jó művészek versenyezhetnek egymással. Márai nemes lélek volt, a testtartásából is sugárzik a lélek, a szellem, a tudás – ezt megfogni, felmutatni igazi kihívás.

Sikerül megbírkózni vele?

Még nem mondhatok semmit. Olykor az egész alkotói folyamat szinte kínszenvedésnek tűnik, máskor meg olyan felfokozott örömöt érzek, amihez nincs fogható. Az én Máraim március végére elkészül.

Láttam egy vázlatodat, melyet Feld Lajosról készítettél. Ezzel mi a terved?

Kladek Gábor barátommal azt szeretnénk, ha a dóm másik oldalán, az egykori megyeháza előtt Feld Lajos szobra is felállításra kerülne. Az avantgárd nagy kassai egyénisége, Jasszusch Antal festőművész is megérdemelne egy szobrot, és a modern képzőművészet megteremtője, az aránylag fiatalon elhunyt Eckerdt Sándor is.

Te hoztad létre a kassai műegyetemen a művészképzést. Hogyan látod ennek a kassai képzésnek a jövőjét? A tapasztalatok mennyiben támasztják alá azt a kézenfekvőnek tűnő állítást, hogy a többközpontúságnak létjogosultsága van a művészképzésben?

A világ mára összezsugorodott. Az elektronikának köszönhetően ma már mindenütt ott lehetünk, akár úgy is, hogy ki sem mozdulunk otthonról. Centrum ott van, ahol valami történik. Kassán történik valami, tehát Kassa a centrumban van. Egyetemünkön tehetséges, fogékony diákok tanulnak. Hozzánk csak a tehetség révén lehet bekerülni. A tehetséget aztán megpróbáljuk formálni. A klasszikus művészettől az elektronikáig sok mindenre megtanítjuk a fiatalokat.

Akkor jól vagy?

Igen. Én kiegyeztem a lét folyamatával. Valami mindig kezdődik, és valami mindig elmúlik. Már túl vagyok a hetvenen, de jól érzem magam. Tanítok, fiatalok között vagyok. Olykor festek, máskor rajzolok, vagy éppen az agyaggal bíbelődöm.

Régebben álmaid is voltak...

Most is vannak. Van egy utópisztikus tervem arra vonatkozóan is, hogy miként lehetne a népsűrűség gondján segíteni. Hatalmas, legalább 4 ezer kilométer átmérőjű és 3 ezer kilométer magas, kör alakú víztartályokat kellene építeni a világtengerek felett, s ezekbe felszivatytyúzni a tengervizet. Ezzel a módszerrel a szárazföldet egyharmadával megnagyobbíthatnánk, méghozzá úgy, hogy a vizet sem veszítenénk el – mondja Bartusz György, majd amikor szája mosolyra húzódik, még ennyit tesz hozzá: – Azon persze nem gondolkodtam, milyen ökológiai következményei lennének e terv megvalósításának...