A putri mint kiapadhatatlan kincsesláda?

Kassa. Ma délutántól két héten át egy olyan gyűjteményt láthat a kassai közönség, amelynek jelentőségét egyesek Bartók és Kodály gyűjtőmunkájához, mások Ry Cooder kubai ténykedéséhez hasonlítják. Jana Belišová pozsonyi zenetörténész az ősi cigány népdalok nyomába eredt. Ott kereste őket, ahol még érintetlenül, színpadi stilizáció nélkül élnek: a kelet-szlovákiai cigánytelepeken. Az anyag CD-n, videofilmen, nyomtatott formában és fotósorozatként is megjelent, mind a négy hézagpótló, ám mivel az etnikum zenéjét nálunk eddig senkinek sem jutott eszébe kutatni, a hanghordozó aratta a legnagyobb sikert szakmai körökben. A nagyközönség eddig csak Pozsonyban és a trencséni Pohoda fesztiválon láthatta és hallhatta a Phurikane Giľa című anyagot, ez utóbbi helyszínen felléptek maguk a közreműködők is. Sokan közülük életükben először álltak színpadon, mégis érett profi benyomását keltették. És mivel a nagyrészt tizen-huszonévesekből álló közönség is először szembesült az autentikus roma zenével, a tomboló siker nem maradt el. „Most már csak fel kellene karolnia őket valakinek, hogy megélhessenek ebből. A trencséni reflektorfényből legtöbben visszamentek a putriba, embertelen körülmények közé” – mondta lapunknak Jana Belišová, aki néprajzot és zenetörténetet tanult, így természetesen nem csaphat fel menedzsernek. „Tizennégy éve foglalkozom a népcsoport zenéjével. Régebben is éreztem, hogy a roma zenében valami különös szépség lakozik, ám komolyabban csak az egyetemen kezdtem el kutatni. Ekkor tudatosítottam, hogy ez még mindig fehér folt a hazai zenei térképen. A létező gyűjteményeket például magyarországi népzenekutatók készítették a szlovákiai cigányok dalaiból” – tudtuk meg a pozsonyi kutatótól. A gyűjtés a budapesti Open Society Institute és a NPOA támogatásával indulhatott el, sőt csurrant-cseppent valami a kulturális minisztériumtól és a Pro Slovakia alapítványtól is. Kiderült, hogy bár egy-egy dal több tájegységben is ismert, a variációk, improvizációk sokkal gazdagabbak, mint a szlovák vagy a magyar népdalok esetében. Ezért meglehetősen nehéz volt eldönteni, melyik variáció kerüljön fel a CD-re. „Felvettünk néhány olyan dalt, amelyek inkább tudományos szempontból fontosak, mert archaikusak, ritkán bukkannak fel. Ilyenkor az sem érdekelt, ha az előadónak nincs olyan jó hangja, vagy a felvétel rosszabb minőségűre sikeredett. Máskor azért rögzítettük a dalt, mert kivételes tehetségű zenészekre és énekesekre találtunk.” Stúdióba vonulásról persze szó sem lehetett, a felvételek a putriban vagy az udvaron készültek, néha kutyák ugatása vagy kakaskukorékolás hallatszik a távolból, ez azonban csak növeli az anyag értékét. A hangzóanyag és a hozzá való könyv már decembertől kapható a boltokban, reklámra viszont már nem maradt pénz, ezért csak a szerencsén múlik, ki talál rájuk. Belišová szerint tőlünk nyugatabbra ezek az emberek már ismert előadók lennének, nem pedig szociális segélyből nyomorognának. A Phurikane Giľa kassai bemutatója ma délután 15.30 órakor lesz a Fő utcai Bocatius közkönyvtárban, ahol szeptember 19-ig látható.