A popsztárok támaszai

Hiába tud ezerszer megújulni Madonna, hiába készülnek csábos fotók Britney Spearsről, vagy hiába mosolyog kisfiúsan Robbie Williams, mindez önmagában semmit sem jelentene, ha nem lennének jó dalaik. Pontosabban, ha mások nem írnának nekik jó dalokat. A legsikeresebb dalszerzők igen változatos pályát futottak be, míg végre a mai pozíciójukba kerültek. A szívük mélyén persze valamenynyien arról ábrándoztak, hogy ők maguk lesznek a figyelem középpontjában, sőt némelyikük kisebb-nagyobb sikereket is elért előadóként, ám végül ezt az utat választották, és nem valószínű, hogy megbánták volna. Ajtójuk előtt a popzene legnagyobb csillagai állnak sorban, szerzeményeik pedig a világ legtöbb rádiójából szólnak naphosszat, és mégsem kell félniük a lesifotósoktól.

Cathy Dennis

Cathy Dennis azok közé tartozik, akik kezdetben maguk is kaptak a reflektorfényből épp eleget. A dalszerzőnő a kelet-angliai Norwich városából indult el a nyolcvanas évek végén, hogy híres énekesnő legyen. 1990-ben jelent meg első lemeze, a Move To This. Ez igencsak sikeres lett, és a vörös hajú, csinos diszkódívának nagy jövőt jósoltak, ám későbbi lemezei egyre kevésbé váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Elkezdett másoknak írni. A Spice Girls, az S Club 7, Janet Jackson vagy Celine Dion mind énekeltek Cathy Dennis-szerzeményeket is, amelyeknek köszönhetően hamar elismert slágerszerzővé vált, a legnagyobb sikerét 2001-ben érte el: a Kylie Minogue-nak írt Can’t Get You Out Of My Head az elmúlt évek egyik legnagyobb slágere lett, és nemcsak Kylie karrierjét mentette meg, de őt magát is a legkeresettebb dalszerzővé tette. Utóbbi dalt egyébként Rob Davisszel együtt írta, ő a hetvenes évek angol glamzenekarából, a Mudból lehet ismerős. Cathy amúgy is főként másokkal együtt szeret dolgozni, a kész alapokhoz teszi hozzá az énekrészeket, saját bevallása szerint is elsősorban az énekdallamok érdeklik a popzenében. A Can’t Get You Out Of My Head sikere után az amerikai zenés vetélkedő, a Pop Idol egyik házi dalszerzője lett, számos versenyző, így Kelly Clarkson lemezein is feltűntek szerzeményei. A másik legismertebb slágere a Britney Spears számára írt Toxic – ezen a svéd Bloodshy & Avant producercsapattal dolgozott együtt.

Guy Chambers

Az ember, aki Robbie Williams sikerei mögött állt – nem túlzás kijelenteni ezt, hiszen 19 Williams-sláger Chambersel való együttműködés gyümölcse. Klasszikus képzettségű komponista, zenekarokban is játszott, olyan együttesekben billentyűzött, mint a Waterboys vagy a World Party. Dalszerzői karrierje ’97-ben ívelt fel igazán, ekkor kezdődött együttműködése Robbie Williamsel, és ez olyan slágereket eredményezett, mint a No Regrets, a Rock DJ vagy az Angel. A hírek szerint a páros 2002-ben a jogdíjakon veszett öszsze. Azóta Chambers dolgozott együtt Kylie Minogue-gal, Annie Lennoxal, Diana Rossal, Jamie Cullummal és Brian McFaddennel.

Xenomania

A Xenomania nem egy személyt takar, hanem egy sajátos brit dalszerző- és producercsapatot, amelynek vezetője Brian Higgins, aki – hasonlóan Richard X-hez – egyáltalán nem vágyik a reflektorfényre, nem igazán ad interjúkat, és még fotók sem nagyon készülnek róla. Higgins összeszedett egy csapatra való dalszerzőt és producert, akikkel egy dél-angliai falucskában ütötték fel főhadiszállásukat. A Xenomania név Higgins szerint nyitottságot jelent más kultúrák és hatások felé, és a csapat munkásságában fel is lelhető mindez – glam rock, Motown soul, elektronika és punkelemek keverednek, és állnak össze tökéletes popslágerekké. Higgins egyébként session zenészként kezdte, majd Dannii Minogue-nak írt egy sikerdalt, és ennek köszönhetően rögtön Cher kért tőle számot. Ez lett a Believe című sláger. A Girls Aloud szinte összes slágerét a Xenomania írta.

Jam and Lewis

A sok brit után egy amerikai szerzőpáros: Jimmy Jam és Terry Lewis nevéhez negyedszázados munkásságuk alatt tizenhat amerikai listavezető kislemez fűződik, és olyan különböző előadókkal dolgoztak már együtt, mint Sting, Mary J. Blige, a The Human League vagy éppen tehetségük legfőbb haszonélvezője, Janet Jackson. James Samuel Harris (vagyis Jimmy Jam) és Lewis Minneapolisból építették ki dalszerzői birodalmukat, de pályájukhoz a legnagyobb lökést Prince adta, a két fiatalember ugyanis a popherceg Time nevű funk-soul zenekarában kezdte pályáját, billentyűn és basszusgitáron játszottak. Jamben és Lewisban már akkor is felmerült, hogy jobb lenne a saját dalaikkal, saját ötleteikkel jelentkezni. Végül a véletlen segített ebben. ĺrtak egy dalt ugyanis az SOS Band részére, és kétnapos kimenőt kaptak Prince-től egy turné kellős közepén, hogy Atlantába repülve felvegyék a Just Be Good To Me című számot. Ám egy hóvihar miatt ott ragadtak, és nem értek vissza időre, mire Prince kirúgta őket a zenekarból. A dal azonban szerencséjükre sláger lett, és elkezdődhetett a Jam and Lewis-féle sikersztori.

Linda Perry

Az összeállításban szereplő dalszerzők közül Linda Perry volt a legsikeresebb előadóként, hiszen ki ne emlékezne a 4 Non Blondesra, és a What’s Up? című slágerre. Ez a dal futtatta be Perry csajzenekarát, amely a kilencvenes évek legelején alakult meg San Franciscóban. A második album készítése közben azonban Perry besokallt, és otthagyta a zenekart. Szólóban folytatta, és továbbra is elismert előadónak számított, ám az igazi nagy lépést az jelentette, amikor 2001-ben írt pár dalt Christina Aguilera Stripped című albumára, amelyek közül a Beautiful nemcsak sláger lett, hanem megalapozta Perry dalszerzői hírnevét is. ĺgy lett ő P!nk áttörést jelentő lemezének a producere, és nem mellesleg jó pár sikerdalának is a társszerzője.

Stuart Price

Price angol szülők gyermekeként született Párizsban, és ez úgy tűnik, hogy akkora hatással volt rá, hogy ízlésvilága teljesen elfranciásodott, sőt felvette a Jacques Lu Cont nevet, amelynek köszönhetően a mai napig rengetegen franciának hiszik. A klasszikusképzettségű zongoristaszülőkhöz hasonlóan ő is vonzódott a billentyűs hangszerekhez, de már kiskorában inkább Jean-Jacques Perrey és Pierre Henry kísérleti elektronikája volt rá hatással, és tinédzserként bele is szeretett a szintetizátorokba. Élénken befolyásolták a nyolcvanas évek szintipop zenéi is, és amikor 18 évesen Les Rythmes Digitales művésznéven kiadta első kislemezét, addigra már a techno is helyet kért az ízlésvilágában. Egy évvel később már egy klubslágert is sikerült összedobnia Jacques Your Body címmel, és máris az egyik legfelkapottabb elektronikus tánczenei előadó és lemezlovas lett belőle Angliában. 2001-ben csapott le rá Madonna, aki eleinte turnébillentyűsnek szerződtette, majd később egyre komolyabban bevonta a lemezkészítésbe is. Az énekesnő őt választotta fő közreműködőnek a Confessions On A Dancefloor című visszatérő lemezén, és Price remek ötletnek bizonyult, hiszen nála senki sincs jobban otthon abban a nyolcvanas éveket idéző elektro-hangzásban, amilyet Madonna pont szeretett volna csinálni. (origo)