A nyugalom kertjében

A pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum nemzetiségi múzeumai (A Szlovákiai Német Kultúra Múzeuma, A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, A Szlovákiai Zsidó Kultúra Múzeuma, A Szlovákiai Horvát Kultúra Dokumentációs Központja) a turócszentmártoni Néprajzi Múzeum keretén belül működő A Cseh Kultúra Dokumentációs Központja, és a Roma Kultúra Dokumentációs Központja, valamint a szlovákiai nemzeti kisebbségek kutatásával foglalkozó múzeumok (a svidníki Ukrán-Rutén Kultúra Múzeuma, a homonnai Honismereti Múzeum, a komáromi A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma) szakmai bizottságai 2001 őszén Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Múzeum Vajanský rakparti főépületében vándorkiállítást rendeztek, amely az emberi élet fordulóinak egyikéhez, a halálhoz és a temetkezéshez fűződő szokásokat és tárgyi anyagot mutatja be Szlovákia etnikai és felekezeti sokrétűségének szemszögéből. Az elmúlt két év alatt a kiállítás terjedelmes anyagát az érdeklődők Eperjesen, Homonnán, Svidníkben, Kassán, Turócszentmártonban és Léván is láthatták. Legutóbb pedig a Galántai Honismereti Múzeumban mutatták be, ahol a múzeum szakdolgozói az anyagot bőven kiegészítették régióbeli műtárgyakkal. Ezek pedig a helyi szlovákok, magyarok és az Alföldről 1947-ben ideköltözött evangélikus vallású szlovákok halállal és temetkezéssel kapcsolatos tárgyi emlékeit prezentálták. A mátyusföldi magyarság itt kiállított hagyományos gyászviseleti darabjai a 20. század elejéről Farkasdról, Vágáról, Nádszegről, Vághosszúfaluról, Vágsellyéről, Kismácsédról, Alsó- és Felsőszeliből származnak. A kiállítás galántai bemutatása kapcsán a múzeum gyűjteményébe Taksonyról és Felsőszeliből fejfák, sírkeresztek kerültek a helyi községi hivatalok ajándékaként. Az elhalálozással és a temetkezéssel kapcsolatos szokáshagyomány a mai Szlovákia területén élő népek körében sajátos történelmi folyamat eredményeképpen alakult ki. A szlovákság kulturális alkalmazkodása a szláv, az antik, a bizánci, a keleti és nyugat-európai kulturális hagyományokra épült. A 10. századtól minderre erőteljesen hatott a honfoglaló magyarok megjelenése a Kárpát-medencében, a szláv területek az újonnan megalakult magyar állam részévé váltak. A mai Szlovákia területét már a középkortól a többnemzetiségű (szlovák, magyar, német, zsidó, roma, horvát, cseh és más) lakossági közeg jellemezte. Az elmúlt ezer év folyamán ugyanakkor a lakosság világnézeti és vallási összetétele is változatos palettát mutat, amelyen megtalálhatók a pogányság, a kereszténység római katolikus, pravoszláv, görög katolikus, evangélikus és református változatai, valamint a judaizmus és az ateizmus is. Ez a sokszínűség Szlovákia kulturális képét egyedivé és megismételhetetlenné változtatta. S mindezt tükrözi A nyugalom kertjében című kiállítás is, amely átfogó képet nyújt az elhalálozáshoz és a temetkezéshez kötődő különféle képzettársításokról, szokásokról, szertartásokról és rítusokról. Gazdag tárgyi anyag dokumentálja a Szlovákia területén élő nemzetek, így a szlovákok, a magyarok, a rutének, az ukránok, a németek, a horvátok, a zsidók, a romák és a csehek temetkezési szokásait. A fényképfelvételeken, levéltári dokumentumokon, szakrális tárgyakon a gyász idején használt lakástextíliákon és a hagyományos gyászviseleten kívül a kiállítás anyaga különféle sírjeleket és sírkereszteket is bemutat.

A szlovákiai magyarság temetkezési szokásait több dél-szlovákiai múzeum fotótárából és tárgyanyagából válogatták össze. A fényképeken hardicsai, pólyáni, hontfüzesgyarmati, alsószeli, hidaskürti temetőrészletek, kosúti, garamsallói, abarai, garanyi, dobóruszkai, kisgéresi sírjelek és Garamkövesdről, Szőgyénből, Zsigárdról, Boldogfáról származó, a temetés menetét bemutató jelenetek vannak. A műtárgyi részben a komáromi A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma gyűjteményéből két martosi halottaslepedő, valamint a Galántai Honismereti Múzeumból a gyász idején a lakásbelső, a ravatalozás és a koporsóba tétel hagyományos tárgykollekciója, az érsekújvári Honismereti Múzeum gyűjteményéből egy, az 1920-as évekből származó besenyői női gyászviselet, a lévai Barsi Múzeum néprajzi gyűjteményéből pedig a hagyományos női gyászviselet Vámosladányból és Kiskérből származó egy-egy tartozéka került be. A kiállítás magyar kollekciójának öszszeállítására a pozsonyi A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma (az idő tájt A Szlovákiai Magyar Kultúra Dokumentációs Központja) rendezésében külső muzeológus szakemberek bevonásával került sor.