„A népzene az, ami táplál engem”

Korpás Éva a Szőttes Tábor-ból érkezett a Művészetek Völgyébe, ahol a RÉV zenekar szólistájaként lépett fel. A népzenét és a bartóki, komolyzenei világot egyedi módon ötvöző, Lakatos Róbert nevével fémjelzett formáció zajos sikert aratott a Folk Udvarban.

A népdalénekesnővel a kapolcsi éjszakában beszélgettünk a koncert után, hegedűszó mellett, míg a völgylakók kedélyes hangulatban gömöri táncokat igyekeztek elsajátítani.

Milyen gyakran lép fel a Völgyben?

Elég sokszor koncerteztem itt különböző formációkkal, saját projektekkel és más zenekarok énekeseként is. Két éve voltam utoljára, a tavalyit kihagytam, de azelőtt rendszeresen jártam. Az elején volt egy-két év, amikor az elejétől a végéig itt voltunk, még a Tükrös zenekarral. Öcsön volt a székhelyünk, és a fellépések mellett különféle foglalkozásokat is tartottunk. Mostanában már inkább csak jövök-megyek, de ha két koncertre is meghívnak, akkor a kettő között azért sikerül kicsit belekóstolnom a Völgy hangulatába.

Miben rejlik ön szerint a Völgy varázsa?

Engem a művészeti kavalkád nyűgöz le leginkább, amiből ki-ki kedvére csemegézhet. Itt mindenki megtalálhatja azt a műfajt, amely a szívéhez közel áll, és emellett új dolgokat is felfedezhet. Ami még megfogott a Művészetek Völgyében, hogy mennyire családbarát fesztivál. Minden korosztályt megszólít, a gyerekek, fiatalok és a felnőttek, idősebbek is találhatnak olyan helyszínt, ahol jól érezhetik magukat.

A RÉV zenekar a magyar népzene mellett más Kárpát-medencei népek zenei motívumaiból is építkezik. Idén a Folk Udvar is a Kárpát-medencei népek kultúráiban fellelhető rokon vonások bemutatására összpontosít, rámutatva, hogy mennyi közös pont van ebben a sokszínű kavalkádban. Érzékelte már azt, hogy a népzene, a népzenében fellelhető közös motívumok közelebb hozzák egymáshoz az itt élő népeket, akár a magyarokat és a szlovákokat?

Tény, hogy a népzene, néphagyomány egy összekötő kapocs. És igen, a saját bőrömön is tapasztalom, hogy akik ebben a közegben mozognak, tisztelik és becsülik egymást. Magyar–szlovák viszonylatban például érdekes jelenség, hogy a magyar táncházmozgalom mintájára a közelmúltban szlovák táncházak is alakultak. Mindenki tisztelettel, szeretettel fordul a másik nemzetiség kultúrája, népművészete felé, sőt, a szlovák és a magyar népzenészek, táncosok kölcsönösen tanulnak is egymástól, és úgy gondolom, hogy ez minkét oldalt gazdagítja. Mi is rengeteg szlovák zenészt ismerünk, és együtt is működünk velük.

A RÉV mellett van egy önálló projektje is, ennek keretében nemrég jelent meg a hetedik szólólemeze Libidaridom címmel. Milyen az új lemez fogadtatása?

Szeretik az emberek, jók a visszajelzések. Ez egy kicsit más műfaj, mint amit Lakatos Róbert és a RÉV zenekar játszik. Utóbbi esetében az autentikus népzene klasszikus zenei hatásokkal ötvöződik. A legújabb, családi lemezemen is a népdalé a főszerep, de a zenei körítés inkább a dzsessz felé hajlik.

Nem állnak öntől távol a populárisabb előadók sem, nemrég például Norah Jones koncertjén járt Barcelonában. Az új albumra mennyire volt hatással ez a fajta populáris dzsessz, vagy a main-stream könnyűzene?

Biztosan hatással volt. A zenei ötleteket a gitárosom, Madarász Andris hozza. Az ő zenei műveltsége rendkívül széles és sokrétű, és már arra is ráérzett, hogy milyen az én ízlésem, milyen énekeseket kedvelek. A népdalok feldolgozása egyébként közös munka eredménye, és általában én is beleszólok, milyen úton induljunk el.

Mennyire eladható ma a népzene, illetve a világzene?

A népzene, a világzene és a dzsessz is rétegzene, soha nem fog a tömegkultúra részévé válni. Ennek ellenére a küldetésemnek tartom, hogy egyre több emberrel ismertessem és szerettessem meg ezeket a műfajokat, de legfőképpen a zenei gyökereinket. Hogy aztán ki hogyan táplálkozik ezekből és ki mit kezd velük, az már az ő dolga.

Ha már szóba került a dzsessz: az egyik legismertebb magyar dzsesszénekesnő, Harcsa Veronika mondta, hogy ha megjelenik egy új lemeze, és sikerül nullára kihozni a kiadások és a bevételek arányát, pezsgőt bont.

Igen, tény és való, hogy egyre kevésbé éri meg CD-t kiadni. Viszont számomra nagyon fontos, hogy egy kézzelfogható terméket, alkotást hagyjak az utókorra. A bakelit most a reneszánszát éli, talán bízhatunk abban, hogy a CD is újra divatba jön majd valamikor.

Sok formáció próbálkozik különböző módon népszerűsíteni, vonzóbbá tenni a fiatalok számára a folklórt. Itt Kapolcson a minap fergeteges bulit csapott a Bohemian Betyars, amely a punkkal, a skaval és a pszichedelikus műfajokkal elegyíti a népzenei motívumokat. Hogyan vélekedik ezekről a kísérletekről?

Kezdetben nagyon autentikus zeneművelő voltam, és csak azt tudtam elfogadni, ha egy népdal autentikus közegben, népi hangszeres kísérettel szólalt meg. Amikor viszont elkezdtem tanítani, szembesülnöm kellett azzal, hogy a gyerekek egy része szinte ellenségesen viszonyul a népdalokhoz. Ekkor kezdtem gondolkodni azon, hogy talán mégis hasznos lenne a könnyűzene felől megközelíteni ezt a műfajt. Persze fontos, hogy ez az újszerű zenei megközelítés, körítés igényes legyen. Az említett próbálkozásokról pedig azt gondolom, hogy van pozitív és negatív hozadékuk is. Szélesebb rétegeket lehet általuk elérni, és megérinthetik azokat a hallgatókat is, akik eddig falat húztak maguk elé a népi kultúrával, a néphagyományokkal szemben. Viszont ezek a kísérletek megtévesztőek, félrevezetőek lehetnek olyan értelemben, hogy a közönség nehezen tudja eldönteni, mi autentikus és mi nem az. Sokan például a Csík zenekar feldolgozása miatt hiszik azt, hogy a Most múlik pontosan egy népdal. Nyilván az előadók nem akartak megtéveszteni senkit, de az emberek egy részében így csapódott le. Ezt egy kicsit visszásnak tartom, és úgy vélem, hogy valamilyen módon tudatni kellene a szélesebb közönséggel: attól, hogy valamit népzenei köntösben játszanak, még nem népdal. És fordítva is érvényes, amennyiben a népdal köré szövünk más stílust, de ez minden médiafelületen nem lehetséges. Úgyhogy részben rá kell bíznunk az emberek intelligenciájára.

Milyen projektekkel, fellépésekkel lep meg minket még idén?

A RÉV zenekarral tervezünk kiadni egy új albumot, ezenkívül a saját zenekarommal végigkoncertezzük a nyarat és az őszt, sőt már karácsonyi fellépésekre is leszerződtünk. Szeptember 15-én Martonvásáron lesz egy izgalmas, közös fellépésünk Harcsa Veronikával és Berecz Andrással, akik a Prímástalálkozó produkciónknak lesznek a vendégei a Magyar Népdal Napja alkalmából. Illetve tervezek még egy különleges, autentikus népzenei koncertet, amelyből később hanganyag is készülhet. Alig várom, hiszen a népzene az, ami táplál engem, amiből építkezek.