A mesefává változott Tolnai Ottó

A Libri-csoporthoz tartozó Jelenkor Kiadó idén útjára indított Tolnai Ottó életmű-kiadása példaértékű gesztus: olyan mulasztást igyekszik pótolni, ami hosszú ideig váratott magára.

A szerző könyvei – néhány kivételtől eltekintve – eredetileg zömmel a Vajdaságban jelentek meg, ami körülményessé tette a magyarországi terjesztést, a Tolnai-kötetek jelentős hányadát nehezen vagy csak nagy utánajárás árán lehetett beszerezni. Ez a korszak most lezárult, és az életműkiadás darabjai Budapesttől Kolozsváron át Pozsonyig mindenhol sokkal könnyebben elérhetők. A Libri sorozatában elsőként a Világpor című, eredetileg 1980-ban napvilágot látott verseskötet jelent meg, és máris kezünkben a második könyv, amely a Gogol halála és a Virág utca 3. című, műfajilag nehezen besorolható, prózaszerű szövegeket tartalmazza.

„Előrehagyott írások” – Tolnai Ottó ezzel a két szóval írta körül a ciklikusan felépülő, új prózapoétikát megcélzó, néhol jegyzetszerű, néhol pedig naplóra, naplótöredékre emlékeztető szövegeit. Az írások mögött életre kelt valóság nem túl kellemes időszakra vezet vissza: a szerző a kötet budapesti bemutatóján kitért rá, hogy az 1972 és 1983 közötti évtized meglehetősen rossz szakasza az életének. Kényszerlakás, kihallgatások, börtön. Szokványos kisebbségi értelmiségi történet, mondhatnánk, együttérzésünknek adva hangot a helyzet nyers tragikuma felett, amiből aztán Tolnai zseniálisan megoldott szövegeket formált. „Takonnyá váltam” – fogalmazott a szerző. Onnantól, a külső, fenyegető és szürke világ ellen, szövegszinten fogott hozzá egy másik, színesebb, ironikusabb, játékos és szabadságközpontú világ megalkotásához. Mint ismeretes, a Virág utca Tolnai és felesége első kertes házának helyszíne, a környéken élők a maguk történeteivel köszönnek vissza a szövegekből.

A két kötetet összefogó könyv borítóján Bojan Bem festménye látható – fekvő, hófehér kutya. Ízig-vérig Tolnai-sztori a festmény története is: mintha a szerző valamelyik szövegéből lépett volna elő, a megtalálás és a hozzájutás históriája már-már meseszerű epizód a Tolnai család életében. Történt egyszer, hogy Tolnai Ottónak egy galériában különösen megtetszett ez a kép. Viszont belépett a cigarettázó, Tito orvosaként ismert partizán tábornok, és egymás után felvásárolt jó néhány festményt. Tolnaiék szerencséjére a kutyás kép nem nyerte el a tábornok tetszését, így azt ők vehették meg. A festmény természetesen nem ússza meg szöveg nélkül a könyvben.

„Mesefáim vannak, lassan én is mesefává változtam, rám szállnak a madarak” – mondta Tolnai a történeteire célozva, ezzel a kijelentésével az irányt is kijelölve a szövegek olvasásához.