A megismeréstől a toleranciáig

Ami összeköti őket: valamennyi alkotás olyan népcsoportokkal foglalkozik, amelyek valamilyen formában kisebbségben élnek. Rólunk is szólnak. Lehetőséget adnak arra is, hogy összehasonlítsuk saját tapasztalatainkat mások kisebbségi létélményével, gondjaival.

A rendezvény része a kormánynak az idegen- és fajgyűlölet, az antiszemitizmus és a hátrányos megkülönböztetés mindenféle megnyilvánulása elleni harcról szóló akciótervnek. Ez így első hallásra nagyon „hivatalosnak”, mi több, kicsit száraznak is hat, pedig ez a seregszemle nagyon is forró, mi több, égető társadalmi témákat tesz le a szlovákiai néző asztalára. A téma fontosságát nagyon érzékletesen fogalmazta meg Peter Hledík, a Barok Film vezetője, amely a szlovák kormányhivatal mellett a fesztivál fő szervezője. Peter Hledík egyebek mellett arról beszélt, hogy 1946-ban, amikor megszületett Pozsonyban, a városban még három kultúra élt egymás mellett, s az ő családjában több náció képviselői találhatók az elődök között. „Úgy érzem, a szlovákság különböző biztos pontokat, fogódzókat igyekszik keresni, mint például a Cirill és Metód- vagy a Štúr-féle tradíciók. De mintha kevesebbet foglalkoznánk azzal, hogy kikkel élünk együtt és a jövőben kikkel fogunk együtt élni.”

Egyfajta tükörnek is tekinthető ez a fesztivál, amely arra szeretné rávenni a többséget, hogy egy picit magába nézzen: nem lakozik-e a lelke mélyén intolerancia, nem hordoz-e túl sok haragot azok iránt, akik különböző szempontok miatt mások, mint a többség. Abban persze botorság lenne bízni, hogy egy háromnapos filmszemle hatalmas változásokat von maga után az emberek gondolkozásában, főként akkor, ha Szlovákiában már az is „felháborító ügynek” számít, ha egy kisebbségi (konkrétan: magyar) lap reklámja az adott kisebbség nyelvén (konkrétan: magyarul – ám felirattal ellátva!) hangzik el a közszolgálati televízióban. Ha a diszkriminációellenes kampány reklámfilmjét a közszolgálati televízió egyelőre nem hajlandó sugározni, mert három másodperc a homoszexuális kisebbséggel foglalkozik benne.

De. Igenis éppen azért kellenek az olyan rendezvények is, mint a ma kezdődő I. Minority Film Festival, hogy szembesüljünk a problémákkal, hogy megismerjük azokat, akik valamiben különböznek a többségtől. Mert – régi közhely – az emberek általában attól (is) félnek, amit nem ismernek. És megint csak a saját kisebbségünk adta példát hoznám fel: a magyarok az országnak éppen azon a részén – északon – számítanak a legnagyobb „mumusnak”, ahol csak nagyritkán találkozhatnak velük a többségi nemzethez tartozók. Talán éppen ezért lett volna jó, ha ez a fesztivál nem csak Pozsonyban talál otthonra, hiszen a főváros nem számít kifejezetten intoleráns helységnek, a több évszázados multikulturális múlt nem tűnhetett el nyomtalanul falai közül.

Ideje azonban szót ejteni arról, mit is kínál a fesztivál programja. Szerepel benne például az a tízrészes dokumentumfilm-sorozat, amelyet tavaly vetített a Szlovák Tevevízió Tolerancia. Ismeretlen szó? címmel, s amelyben neves szlovák rendezők adnak képet a szlovákiai és az európai kisebbségek életéről. Természetesen szó esik benne rólunk, szlovákiai magyarokról is. Igaz, egyetlen dokumentumfilm sem foglalkozik csak és kizárólag velünk, de ott vagyunk például Tomáš Kaminský Párhuzamos világok – párhuzamos Kassa című munkájában, továbbá Ján Stračina A határok nem ott vannak, ahol vannak című filmjében és az Egy otthon mindenkinek címűben, amelyet Jozef Banyák a soknemzetiségű dél-szlovákiai faluban, Dénesden forgatott.

Hangsúlyosan, szép számú munkával lesznek jelen a cseh dokumentaristák, ami természetes, hiszen náluk a műfaj ma sem számít mostohagyereknek, és évről évre színvonalas művekkel rukkolnak elő. A Prágában élő kiváló szlovák filmes, Fero Fenič által életre hívott Febio film- és televíziós társulás műhelyében készült alkotásokkal a cseh televízióban, nálunk pedig elsősorban a Febiofesten találkozhatnak a szlovákiai nézők. A mostani seregszemlére kifejezetten olyan darabokat válogattak a szervezők a Febio-termésből, amelyek a kisebbség–többség problematikáját járják körül. Megtudhatjuk belőlük egyebek között, hogy milyen ma Csehországban romának, négernek, közép-ázsiai muzulmánnak, HIV-fertőzöttnek lenni. Premiert is tart a fesztiválon a Febio: az Egy anya vallomása, aki apa volt című alkotásnak itt lesz az első nyilvános vetítése. A VERAfilm égisze alatt készült dokumentumfilmek közül itt lesz a a Petr Bok–Martin Šmok szerzőpáros több díjjal kitüntetett trilógiája, az Elvakult bolondok között, amely a szlovákiai zsidó kisebbséggel foglalkozik, Michael Weissmandl ortodox rabbi életén és munkásságán keresztül. A csehszlovákiai zsidóság történetét a szerzőpáros A csillag és a félhold között című, kétrészes munkájában folytatta, s ugyancsak látható lesz a seregszemlén. A fesztivál szervezői lefújták a port a Szlovák Filmintézet archívumában található, a kisebbségi témát feldolgozó filmekről, és ezekből is műsorra tűztek egy válogatást.

Természetesen nem csupán dokumentumfilmek szerepelnek a seregszemlén. A vetítésekhez beszélgetések is kapcsolódnak, melyen az alkotók is részt vesznek. Érdekesnek ígérkezik a Mladosť moziban holnap 13 órakor kezdődő kerekasztal-beszélgetés, melyen szakemberek arra a kérdésre próbálnak meg választ adni, mennyire idegengyűlölők a szlovákok, és hol vannak ennek a másságtól való félelemnek, az intoleranciának a gyökerei. A beszélgetők között lesz Michal Vašečka szociológus, Grendel Gábor újságíró és Samuel Abrahám. A programot koncertek is színesítik, minden nap 18 órától kezdődnek a Hviezdoslav téren. Ma este a Pressburger Klezmer Band, holnap Banyák István zenekara, vasárnap pedig a Bendő zenél a közönségnek. S bár a dokumentumfilmek vannak túlsúlyban, a napot 19 órától mindig egy-egy játékfilm zárja a Mladosť moziban.

Bár a dokumentumfilm nem „kaszszasikerműfaj”, érdemes kihasználni a lehetőséget, és a három nap folyamán ellátogatni a Mladosť moziba és a Cseh Centrumba. És nem csupán azért, mert a belépés ezúttal ingyenes.