A magyar falu lelkét hagyta ránk

Falusi szegény családból származott, s talán meg is maradt volna szülőhelyén, ha nem olvassa az egyik újságban a Színművészeti Főiskola felhívását, amelyben az intézmény munkás- és parasztfiatalokat buzdított arra, hogy jelentkezzenek színésznek. Három színészóriást adott így a főiskola a magyar színház- és filmművészetnek: Horváth Terit, Szirtes Ádámot és a fiatalon elhunyt Soós Imrét. Horváth Teri és Szirtes Ádám évtizedeken keresztül, teljes életművükkel a magyar falu lelkét idézték vásznon és színpadon egyaránt. Mészáros Márta Eltávozott nap című filmjében együtt játszottak. Szirtes egyetlen jelenetben képes volt teljes hitelességgel megmutatni a kor tipikus falusi férfiemberét. A feleségével – őt alakítja Horváth Teri – és annak látogatóba érkezett, eltitkolt lányával ülnek a szép szobában, tévét néznek. Elalszik a készülék előtt, s amikor felriad egy hangosabb szóra, a családfő jogán véget vet a tévézésnek: utasítja az aszszonynépet, hogy tegyék el magukat másnapra, rövid az éjszaka.

1948-ban a Talpalatnyi földben a legendás tehetségű Mészáros Ági partnereként bizonyította először színészi őstehetségét Góz Jóska figurájával, akinek a szerelmét gazdagabb legényhez kényszerítik. Ám ő a lakodalomból megszökteti a boldogtalan menyasszonyt. Mozgóképtörténetünk korszakos filmjében, a Körhintában viszont neki kell végignéznie, ahogy az emlékezetes pergőscsárdás-jelenetben vetélytársa, Bíró Máté (Soós Imre) eltáncolja tőle a menyasszonyát, a gyönyörű Marit (Törőcsik Mari). Bár nem a főszerepet alakítja Makk Károly Ház a sziklák alatt című, megindító filmjében, némán is mindent elmond a jámbor gazdaember típusáról abban a jelenetben, amikor bekopog a púpos Tera házába, hogy megborotválja a fogolytáborból hazaérkezett, legyengült barátját, Kós Ferencet (Görbe János). Hosszú a sor: a magyar filmművészet meghatározó filmjeiben csodálhattuk őt a falusi ember őstípusaként.