A magyar–cseh nagyszótárról II.

Múlt heti írásunkban inkább csak általánosan foglalkoztunk a 2003-as kiadású magyar–cseh nagyszótárral, ezúttal a kiadvány néhány jellegzetességére szeretnénk felhívni a figyelmet.

A szótárhasználók bizonyára észrevették, miszerint annak érdekében, hogy az adott terjedelem keretében minél több információhoz juthassanak, a szerkesztők az elavult vagy elavulóban lévő, a népies, a bizalmas és a ritkább használatú címszókban utalnak egyéb, neutrális stílus?értékű vagy a mindennapi beszédhelyzetekben gyakrabban előforduló megfelelőkre is, pl.: orvosnövendék (zastar.) – medik, medička, l. még: orvostanhallgató (II./283. o.). Az egyes címszókhoz rendelt cseh nyelvű szinonimasorokat ugyanakkor oly módon bővítik, hogy a „srov.” (= v. ö., azaz vesd össze) rövidítéssel más rokon értelmű szócikk(ek)re is felhívják a figyelmet, pl.: bebizonyosodik – potvrdit se, prokázet se, srov. beigazolódik (I./121. o.). Az igei származékszót tartalmazó címszókban a szerkesztők rendszerint visszautalnak az alapigére, így a felhasználó betekintést nyerhet a többalakú tövek rendszerébe, illetve a képzésmódokba is, pl.: cselekvés – jednání, konání, počívání, čin, v. cselekszik, cselekedik (I./249. o.).

A szótár 206 rövidítést alkalmaz, ebből 102 szaknyelvi jelzés, 30 pedig stílusminősítés. A cseh megfelelők stílusértékét a szerkesztők csak abban az esetben jelölik, ha az nem egyezik a magyar címszó mellett feltüntetett jelzéssel, pl.: kókuszszőnyeg – koko?sový anebo koirový koberec, kokos (hovor.), kokosák (slang.) (I./986. o.). Az adott címszó használati körére a szótár az ob. (= obecný, azaz standard, köznyelvi) és a nemaď. (= nema?ďarské, mimo Maďarsko, azaz nemstandard, Magyarországon kívül használatos) stílusjelölésekkel utal. Érdekességképpen megjegyezzük, hogy a blokk (– činžák), illetve az érdekkör (– zájmový kroužek) címszók mellett annak ellenére is az „ob.”, tehát „standard” minősítés szerepel, hogy a szintén 2003-as kiadású Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai Kiadó: Budapest) szerint a blokk főnév ’lakótelepi lakás’ jelentésben való alkalmazása csupán az erdélyi és a szlovákiai magyar nyelvhasználatra jellemző (137. o.), míg az érdekkör összetétel ugyanott olyan sajtónyelvi kifejezés, amely valaki vagy valami (anyagi) érdekének kiterjedési körét jelöli (314. o.). Egyaránt fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a magyar–cseh nagyszótár kerüli az egyéb gyűjte?ményekben alkalmazott „helytelen”, valamint „kerülendő” stílusminősítéseket, ami arra enged következtetni, hogy a szerkesztők a minősítésekkel a szavaknak csak a szakmai, fogalmi stb. körét kívánták jelölni, s nem törekedtek azok értékelésére.

Végül néhány példa a nehezen megoldható magyar–cseh megfeleltetésekre. A szótár készítői számára nem kis gondot okozott például a főzelék szó cseh ekvivalensének meghatározása. Mivel a cseh konyha nem ismeri ezt az ételfajtát, s a cseh nyelv szókészletéből értelemszerűen hiányzik a megnevezésére szolgáló fogalom, a szerkesztők a következő cseh megfelelőket tartották a legelfogadhatóbbaknak: főzelék – (zele?ninový) příkrm, zelenina; babfőzelék – fazole na kyslo; borsófőzelék – 1. zelený hrášek, 2. hrách (jako příloha); finomfőzelék – míchaná zelenina; lencsefőzelék – čočka na kyselo; tökfőzelék – tykev (jako příkrm). Bizonyára mindannyian érezzük, hogy a cseh megfeleltetések épp a szóban forgó ételfajta egyik lényeges tulajdonságát nem érzékeltetik, vagyis hogy habarással készült, sűrűbbre főzött ételről van szó.