Ta legnagyobb fába a fejszéjét: még ha – Bombadil Toma történetéhez hasonlóan – ki is hagyja a Megye felszabadításának történetét, A király visszatér továbbra is A Gyűrűk Ura legeseménydúsabb darabja marad.
A Gyűrűk Ura – A király visszatér
A fenti megjegyzés után nem meglepő, hogy ebben a részben találkozhatunk a legtöbb eltéréssel a regénybeli cselekménytől; ezek többsége bocsánatos bűnnek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a kategóriájában egyedülálló, közel három és fél órás vetítéssel a rendező így is jelentős kockázatot vállalt. A teljes fejezetek kihagyása, „mellékszereplői” jellemek és sorsok megváltozatása nem biztos, hogy mind a film javára szolgálnak, de részben érthető és nem okoz túlzott eltérést az eszmei mondanivalótól. Ellenben minden igaz Középfölde rajongó felsziszszenhet Aragornt vagy éppen Frodót érintő, szükségtelen változtatások láttán – különösen elszomorító, hogy a Végzet Hegyénél túlerőltetve Frodó és Gollam sorsának hasonlóságát a gyűrűhordozó ártatlansága fel lett áldozva a teatralitás oltárán, jelentősen meghamisítva ezzel a Jó és Rossz párviadalának végkimenetelét.
A szokásos választ – egy filmnek nem kell, sőt nem is szabad az alapját képző regény másolatának lennie – esetünkben nem érezzük megalapozottnak. Kérdéses, vajon a regény olvasása nélkül mennyit lehet a filmből érteni (annyit biztosan, hogy a regényt érdemes kézbe venni); az pedig különösen kérdéses, vajon megáll-e a lábán, mint az előző két résztől független, önálló film. A legjobban valószínűleg azok élvezhetik, akik látták a korábbi két részt és kellően régen olvasták A Gyűrűk Urát. A többiek csak az év egyik legjobban sikerült szórakoztató mozijára válthatnak jegyet.
Ugyanis a kritikus hangvétel ellenére el kell ismerni, hogy a film több szempontból is remekre sikerült. Hosszan lehetne cikkezni a látványos csatajelenetekről és a megtévesztésig élethűen animált szereplőkről, a lenyűgöző tájképekről és a pontosan illeszkedő, megindító filmzenéről. Bár néhány történeti elem egyértelműen csak a moziélmény grandiózusabbá tétele érdekében lett bevezetve, illetve eltúlozva, néhány kivételtől eltekintve (mint a romantikus szálat megkoronázó, kissé gyerekesre sikerült csókváltás Aragorn és Arwen között) a nagyjelenetek nem hagynak cinikus szájízt maguk után. A színészi teljesítmények is figyelemre méltóak – különösen a Samut alakító Sean Astint emelnénk ki, számára az is biztosította a játék lehetőségét, hogy a film helyesen ismeri fel benne a történet egyik legfontosabb főszereplőjét. Szintén jó rendezői döntésnek bizonyult a Szméagol-Gollam kettős történetének kidomborítása, és a film talán kissé hosszas lezárásának felvállalását is összességében helyénvalónak érzem. Végezetül nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a film humoros jeleneteivel, Glóin fia Gimli vicces beszólásaival ügyesen oldja a feszültséget, s így végül a három és fél óra szinte észrevétlenül telik el.
Bár a várakozások szerint a Babó adaptációjára is hamarosan sor kerül – és erre a filmek anyagi sikerét tekintve bizton számíthatunk –, megengedhetünk magunknak egy rövid összefoglaló értékelést a három epizódról. Elkészültük előtt meg voltam arról győződve, hogy A Gyűrűk Urát lehetetlen vászonra vinni. Megtekintésük után e meggyőződésem csak fokozódott. Ezért nem hisszük, hogy Peter Jackson munkájánál bárki lényegesen jobbat készíthetett volna a rendelkezésre álló keretek között – de még e nagyszerű kísérlet is kevésnek bizonyul arra, hogy visszaadja akárcsak a regény által megteremtett világ sokszínűségét. Szerencsére a könyvet mindig levehetjük a polcról. (mozinet)
A Gyűrűk ura – A király visszatér (The Lord of the Rings – The Return of the King), színes, amerikai-új-zélandi film 2003, 201 perc, Rendezte: Peter Jackson, Szereplők: Billy Boyd, Dominic Monaghan, Elijah Wood, Ian McKellen, John Rhys-Davies, Miranda Otto, Orlando Bloom, Sean Astin, Viggo Mortensen, Andy Serkis, Cate Blanchett, David Wenham, Hugo Weaving, Ian Holm, John Noble, Karl Urban, Liv Tyler, Marton Csokas, Sean Bean
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.