A díjak nevének írásmódjáról

A hazai magyar nyelvű sajtótermékeket forgatván megállapíthatjuk, hogy a tulajdonnevek helyesírásának tekintetében egyre nagyobb következetlenség jellemzi a díjak nevének írását. Ennek egyik valós oka az lehet, hogy a díjak és kitüntetések elnevezésének írásmódjára először csak tizenegyedik kiadásában, azaz 1984-ben tér ki a szabályzat. A szóban forgó névtípus helyesírását a kézikönyv 195. pontja szabályozza, amely azonban kizárólag a legalapvetőbb kategóriák vonatkozásában igazít el bennünket. Igaz, az akadémiai szabályozás idején még nem volt annyiféle díjnév, mint napjainkban, de a szabályzat 1994-es átdolgozása sem hozott tartalmi változást e névcsoport írására vonatkozó szabálypontokban, csupán azok példaanyagát frissítette fel. Nem meglepő tehát, ha a díjnevek írásmódját illetően nagy a bizonytalanság: az írásgyakorlónak nemcsak az új keletű díjnevek írása okoz gondot, hanem az alapvető típusok szabályos jelölése is (lásd: „Aranycsillag-díj”, „Csernus Ákos Díj”, „Hűség-díj”, „Közép-európai örökség díj”, „Magyar Örökség-díj” stb.). S arra is akad példa, hogy egy-egy sajtótermékben ugyanannak a díjnévnek különböző írásformájával találkozik az olvasó, pl.: „Pro Urbe díj”, „Pro Urbe-díj”, „Pro Urbe Díj”, „Pro urbe díj”.

A továbbiakban éppen ezért azoknak a szabályszerűségeknek az összefoglalására teszünk kísérletet, amelyek segítségünkre lehetnek a díjak elnevezésének helyesírásában. Mindenekelőtt két fontos tényezőt érdemes szem előtt tartanunk: az egyik a kötőjelezés vagy a különírás a díj utótagot illetően, a másik a kezdőbetű-használat a különírt elnevezésekben. Eszerint a díj közszói utótag kötőjellel kapcsolódik az olyan előtaghoz, amely önállóan is tulajdonnév, tehát: Kossuth-díj, Nobel-díj, Csernus Ákos-díj, Golden Globe-díj stb. (Egyébként a díjneveknek ez a típusa a legelterjedtebb a gyakorlatban.) Kötőjel nélkül kapcsolódik azonban a díj utótag az önmagában nem tulajdonnévi, de az elnevezésben tulajdonnévi értékű előtaghoz, pl.: Aranycsillag díj, Életfa díj, Főnix díj stb. Ilyen esetben a több szóból álló elnevezésnek nemcsak az első, hanem az összes különírt eleme nagy kezdőbetűs, pl.: Magyar Örökség díj, Közép-európai Örökség díj, Pro Urbe díj, Pro Univesitate díj stb. Névvé válhat ugyanakkor maga a díjtípus megnevezése is, amely nyelvtanilag összetett szó, ilyenkor a díj tulajdonnévi voltát csupán a nagy kezdőbetű jelzi, pl.: Citromdíj, Hűségdíj, Toleranciadíj stb. A díj közszói utótag más közszavakkal együtt, azokkal többnyire valamilyen jelzős szerkezetet alkotva is létrehozhat díjelnevezést. A díjnévben ez esetben a különírt közszói tagok együttesen válnak tulajdonnévvé, amit a különírt elemek nagy kezdőbetűivel jelölünk, pl.: Állami Díj (történelminek számító magyarországi díj), Európai Nyelvi Díj, Innovációs Díj stb. A díj valamilyen típusát vagy fokozatát jelölő szavakat vagy kifejezéseket, bármilyen nyelvtani viszonyban állnak is a kötőjeles formájú díjnévvel, kis kezdőbetűvel és kötőjel nélkül kapcsoljuk a díjelnevezéshez, pl.: közgazdasági Nobel-díj, magyar Grammy-díj stb. Ha a típust vagy fokozatot jelölő közszói utótagot különírt elemekből álló díjnévhez csatoljuk, akkor is megtartjuk a kisbetűs írásmódot, pl.: Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal, Szlovák Köztársasági Érdemrend ezüstkeresztje stb.

A ritkábban előforduló díjnevek írásmódjára vonatkozó eligazítást a Helyesírás (Laczkó–Már-tonfi szerk., Osiris Kiadó: Budapest 2004) című kézikönyvben találnak olvasóink.