Ukrajna támogatására szólítottak fel a Szolidaritás szakszervezet jubileumi kongresszusán

Az ukrajnai háborúban „a kommunista hagyományból kinőtt új totalitarizmus nevében emberek ezreit ölték meg (...), emberek milliói veszítették el otthonukat és életük munkájának eredményeit” – áll a nyilatkozatban, melynek címe megegyezik a Szolidaritás első, 1981-es kongresszusán elfogadott, történelmi jelentőségűnek számító dokumentuméval.

„Az ukránoktól megtagadják a saját hazához, az önrendelkezéshez, a szabadsághoz való jogot, és hasonló fenyegetéseket más nemzetekhez is intéznek” – hangsúlyoztak. „Felszólítjuk az oroszokat: ne öljetek!” – idéztek a kongresszuson a dokumentumból, mely „az akárhol a világon akármilyen hatalmi poszton lévőket ” is kéri, hogy „ne engedjék meg a gyilkolást”.

Aláhúzták a „szabad fehéroroszokkal, a bátor grúzokkal” valamint a volt Szovjetunióhoz korábban tartozó más nemzetekkel vállalt sorsközösséget is, és szolidaritásra buzdítottak a dolgozókat Európa azon részéből is, amely „elkerülte a kommunista totalitarizmusban töltött élet szerencsétlenségét”.

A felhívást a Szolidaritás 1981-es kongresszusának résztvevői, Tomasz Wójcik és Waldemar Bartosz olvasta fel.

Az egykori szovjet blokk első hivatalosan működő független szakszervezete, a Szolidaritás első kongresszusát 1981 őszén tartották. Az akkori kongresszuson elfogadott, szintén a Kelet-Európa dolgozóihoz intézett felhívás ösztönző hatással volt a térség társadalmaira, amelyek szabadságvágya a nyolcvanas évek végén demokratikus fordulathoz vezetett.

Az idei, kétnapos kongresszus csütörtöki megnyitóján Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök reményét fejezte ki: amint az 1981-es felhívás „megdöntötte a vörös trónusokat”, a jelenlegi, jubileumi kongresszus is hasonló hatással lesz„az aljas, barbár orosz rezsim feletti győzelemre”, és „a szabad Ukrajna megmarad”.

„A Szolidaritás és a Lengyel Köztársaság kormánya nem hagyja magára Ukrajnát” – hangsúlyozta Morawiecki.

Andrzej Duda lengyel elnök beszédében hangsúlyozta: „teljes erőből ki kell állni” az ukránok mellett, Lengyelország érdeke, hogy „Ukrajna megvédje magát, és szabad, szuverén, független állam legyen”.

Duda megköszönte, hogy a Szolidaritás bekapcsolódott az ukrajnai háborús menekülteknek adott segítségnyújtásba, elszállásolta őket a szakszervezeti üdülőkben.

A kongresszuson szintén résztvevő Mihajlo Volinyec ukrán szakszervezeti vezető felolvasta Ruszlan Sztefancsuk, az ukrán parlament elnöke levelét, mely a Szolidaritás 1981-es felhívása aktualitását emelte ki, és háláját fejezte ki mindazoknak, akik támogatják országát.

Andrij Descsica volt ukrán külügyminiszter, varsói ukrán nagykövet aláhúzta: a Szolidaritás „a kommunista rezsim végét jelentette Európában”. Úgy látta: most a lengyel-ukrán szolidaritás „Putyin, Moszkva és a Kreml rezsimjének végét jelentheti a térségünkben”.