Ma tartják az első népszavazást az Európai Unióról

Valletta. Az Európai Unió és a bővítési folyamat indulatokat gerjeszt Máltán, ahol az uniós tagságról ma tartandó népszavazás közeledtével a csatlakozás hívei és ellenfelei megkettőzött hévvel kampányolnak az utolsó pillanatokban is, hogy meggyőzzék álláspontjuk helyességéről a bizonytalanok nagy táborát. A Földközi-tenger medencéjének közepén fekvő, három lakott szigetből (Málta, Gozo, Comino) álló köztársaság közel 400 ezer lakosából 270 ezer választópolgárt várnak az urnák elé, hogy a tíz EU-tagjelölt ország közül elsőként véleményt nyilvánítsanak az uniós csatlakozás kérdésében. Bár a legutolsó közvélemény-kutatás eredményei szerint az uniós tagságot támogatók többségben vannak, a bizonytalanok és a válaszadást megtagadók magas aránya miatt közel sem biztos, hogy az igen szavazatok győznek. Februárban a megkérdezettek 51,9 százaléka helyeselte az EU-csatlakozást, ez az arány 1 százalékkal alacsonyabb januárhoz képest. Az ellenzők aránya 4,7 százalékkal 19,2 százalékra csökkent ugyan, de a bizonytalanok tábora 17,5 százalékosról 26,4 százalékosra bővült. A tíz EU-tagjelölt közül a leggazdagabb és egyben legkisebb alapterületű országban hihetetlen hevességgel ütköznek a nézetek, licitálnak egymásra a rivális politikai erők. Roland Gallimore, az Európai Bizottság máltai delegációjának nagykövete úgy összegezte a helyzetet, hogy az EU-csatlakozás esetében Máltán csak a végletek léteznek, középút nincs.

Málta viszonylag fiatal állam, 1964-ben vált függetlenné, miután „békés válás” útján felszámolták a 150 éves brit protektorátust. A köztársasági államformát 1974-ben felvett miniállam 1981-ben deklarálta semlegességét. Az ország lakosságának 99 százaléka katolikus, túlnyomó részük mélyen vallásos. A mindössze 316 négyzetkilométer összterületű állam politikai életét két párt uralja: az uniós csatlakozást támogató kormánypárt, a konzervatív Nacionalista Párt és az uniós tagság helyett a Svájc és az EU közötti kapcsolatok mintájára kialakítandó, „egyszerű” partneri viszonyt preferáló ellenzéki Máltai Munkáspárt (MLP). Az Edward Fenech-Adami vezette nacionalisták álláspontját osztja a zöldek parányi pártja, a Demokratikus Alternatíva, valamint 31 társadalmai és szakmai szervezet is. A két nagy párt vetélkedésére vezethető vissza Málta EU-tagjelöltségének hosszú története is: Valletta már 1990 júliusában beadta csatlakozási kérelmét, amelyet az 1996-98 között kormányzó munkáspárt visszavont, de a hatalomba visszatért nacionalisták „reaktiváltak”. (Brüsszel egyébként már régen kész lett volna soraiba fogadni Máltát.) Alfred Sant, az MLP vezetője és Tony Zarb, a legfőbb szakszervezet (GWU) főtitkára a jövő iránt érzett félelmet játssza ki: a nacionalista érzelmekre alapozó pártvezér a munkanélküliségtől és a bevándorlók hadától félti az országot, amelyben tavaly az egy főre jutó hazai össztermék mintegy tízezer euróra rúgott, a gazdasági növekedés 2,7, az inflációs ráta 2,6, a munkanélküliség pedig 4,8 százalékos volt. Az EU-tagság szószólói ezzel szemben azzal érvelnek, hogy az Európai Unió az új társadalmi rend kialakulásának katalizátora, a szolidaritás, a szuverenitás és a demokrácia zászlóvivője lesz. A máltai kormány semmit sem bízott a véletlenre. A csatlakozási tárgyalásokon ádáz viták eredményeként 77 derogációt fogadtatott el Brüsszellel, hogy biztosítsa Málta sajátosságainak megőrzését. ĺgy például megőrizheti semlegességét, vagy éppen saját szabályozási körben tartja az abortuszt.

A népszavazás valójában nem dönt el semmit. Máltán nagy valószínűséggel még a nyár elején előrehozott parlamenti választásokat tartanak, ha az ügydöntő referendumon az igen szavazatok győznek. Ugyanis az április 16-án Athénban aláírandó csatlakozási szerződést a parlamentnek kell ratifikálnia, márpedig egy sikeres népszavazást meglovagolva Edward Fenech-Adami Nacionalista Pártja könynyen megszerezheti a többséget és valóra válthatja álmát, azaz az Európai Unióba vezetheti Máltát.