Kaptafa nélkül

Ocskay Gyula, az esztergomi önkormányzat Phare-koordinátora szerint a határ menti együttműködéssel foglalkozó 1980-as madridi egyezmény 16 mintamegállapodást tartalmaz ugyan, de ezek három nagy csoportba foglalhatók össze. Az elsőbe a szilárd intézményi formában működő szervezetek tartoznak. A másik az ad-hoc együttműködés, amely keretében a határ két oldalán működő szervezetek egy cél megvalósítása érdekében fognak össze, ennek elérése után véget ér az együtműködés. A harmadik forma a konzultatív együttműködés. Itt ugyan nem alakítanak ki intézményi hátteret, de az együttműködés több területre terjed ki. Ilyent hoztak létre az Esztergom és Párkány környékét összefogó Ister Granum határ menti kisrégió megalakításával, amely már nem sokkal a létrehozása után nyolc szakbizottsággal dolgozott.

Az Európai Határrégiók Szövetsége (AEBR) által 1997-ben kiadott Gyakrolati Útmutató a Határon Átnyúló Együttműködéshez című kiadvány szerint Európában a nyolcvanas évek végén alakultak ki a határmenti régiók intenzív kapcsolattartásának feltételei. Dél- és Nyugat-Európában a határon átnyúló fejlesztési tervek és az ezekhez kapcsolódó fejlesztési programok bizonyultak jó megoldásnak. A szerzők a Madridi Konvenciót a regionális és helyi önkormányzatokban, illetve a szomszédos államok jogrendszereiben mutatkozó eltérések miatt csak korlátolt értékűnek ítélték. Az érdeklődőknek mégis azt tanácsolták, a többoldalú, a két- és háromoldalú, valamint a helyi és a regionális megállpodások közül igyekezzenek megtalálni az együttműködésüket elősegítő jogi eszközt.