Iraki–orosz sértődések

Moszkva. Orosz kormánykörök szerint a Lukoillal kötött szerződés felmondása után Moszkvának kevés oka maradt arra, hogy ellenezze a Szaddám Huszein iraki diktátor rendszere elleni amerikai katonai fellépést. A legnagyobb orosz kőolajtársasággal és két partnerével, a Zarubezsnyefty olajvállalattal és a Masinoimport gépipari céggel 1997-ben megkötött szerződést a nyugat-qurnai olajmező kiaknázásáról Bagdad három napja mondta fel. A terület a világ egyik leggazdagabb kőolajlelőhelye, becslések szerint mintegy 30 millió tonnányi fekete arany rejtőzik a föld alatt. A szerződés értéke 20 milliárd dollárra tehető. „Szaddám nem annyira rokonszenves ember, hogy a két szép szeméért védjük” – mondta tegnap névtelenül nyilatkozva egy orosz kormányzati illetékes. Érvelése szerint egy ország külpolitikájának meghatározásakor az érdekek legalább olyan súllyal esnek latba, mint az elvek, és ezen belül is a gazdasági kérdések a meghatározóak. Bagdad arra hivatkozott, hogy a Lukoil nem teljesíti szerződésben vállalat kötelezettségeit, Moszkvában viszont politikai okokat gyanítanak a döntés mögött. Állítólag az iraki fél az ENSZ-szankciók megsértésére akarta rábírni az olajvállalatot, és Bagdadban nagyon rossz néven vették Vagit Alekperov Lukoil-elnök nyilatkozatát is, amely szerint Vlagyimir Putyin orosz államfő személyesen garantálta neki, hogy a társaság iraki érdekeltségei megmaradnak Szaddám Huszein eltávolítása után is. A szerződésbontásról egy iraki olajügyi miniszter-helyettes értesítette az érintett orosz cégeket. A Lukoil képviselője felháborítónak nevezte, hogy „egy kishivatalnok felülbírálhassa az iraki parlament döntését”. Korábban inkább az váltott ki aggodalmat Moszkvában, hogy ha az USA elsöpri az iraki diktátor rendszerét, akkor Oroszország búcsút mondhat szerteágazó érdekeltségeinek az arab országban.