George Busht lebilincseli a tévés közvetítés

Washington. Míg a hivatalos szóvivők szerint George Bush amerikai elnök nem foglalkozik az iraki háború részletkérdéseivel és csak ritkán nézi azt televízión, egy hozzá közel álló forrás szerint valójában valósággal odatapad a képernyőhöz és tanácsadóival rögtön megvitatja a látottakat. A Fehér Ház kommunikációs szakértőinek korábbi nyilatkozataira az elnök egyik régi barátja cáfolt rá.

Ari Fleischer, a Fehér Ház szóvivője arra a kérdésre, hogy Bush nézi-e az Irakkal foglalkozó tévéközvetítést, másfél hete így felelt: „Nem hiszem, hogy a tévét kellene néznie ahhoz, hogy tudja, mi történik.” Ezzel szemben Roland Betts építési vállalkozó, az elnök régi barátja, aki Bush és egy tévékészülék társaságában töltötte Camp David-i nyári rezidencián a háború megindulását követő első hétvégét, kijelentette: „Az elnököt teljesen lebilincselte az adás”.

Elmondta, valahányszor az adók valamilyen lényeges új dolgot jelentettek, azonnal megvitatta azt nemzetbiztonsági főtanácsadójával, Condoleezza Rice-szal, aki elkísérte Camp Davidbe. Mi több, Betts elárulta: Bush egy ízben maga is felnevetett, amikor a televízió arról számolt be, hogy a nyári rezidenciájára visszavonult elnök nem nézi a tévéközvetítést. A Betts-interjú után az újságírók hétfőn kérdések özönével árasztották el Ari Fleischert, akinek szavaiból kitűnt: ő maga is felhívta az üzletembert, hogy megkérdezze: pontosan idézték-e szavait a lapban. „Ő azt felelte, hogy igen” – ismerte el a szóvivő.

Az AFP szerint a háború menete amúgy is nehéz helyzetbe hozta az elnök kommunikációs stratégáit. A Fehér Ház következetesen a Pentagonhoz és a Perzsa-öbölben működő főparancsnoksághoz utasítja a hadjárat alakulásáról információkat kérő tudósítókat. Ugyanakkor az elnök személyes megszólalásaiban sokat foglalkozik a Baasz Párt tagjai és Szaddám Huszein iraki elnök titkosrendőrsége által, az amerikai és brit csapatokat támogatni kívánók ellen elkövetett atrocitásokkal.

A cél meggyőzni a közvéleményt, amely naponta tanúja a bombázásoknak és a harcok borzalmairól szóló beszámolóknak, hogy Amerika igenis felszabadító háborút vív Irakban. Erre azonban rácáfolnak az amerikai tábornokok nyilatkozatai, amelyekben az iraki erőknek a vártnál hevesebb ellenállása és a polgári lakosság által tanúsított legalábbis kétes magatartás nyomán a katonai tervek módosítását sürgetik.