Szökőár az olajpiacon

Az olaj iránti kereslet hosszabb távon növekszik ugyan, de közben új termelők is színre lépnek, és a tartalékok mennyisége is folyamatosan bővül. Az amerikai hadsereg szakértői csütörtökön közölték: három hónapon belül megkezdődhet a kitermelés a dél-iraki olajmezőkön, ahol a kutak naponta akár 800 ezer hordót is a felszínre pumpálhatnak. Dick Cheney amerikai alelnök pedig azt fejtegette, hogy Irak az év végén már ismét a háború előtti megszokott mennyiséget, napi 2,5 millió hordót dobhat piacra.

Az amerikai külügyminisztérium a minap Londonba hívta össze az emigrációban élő iraki olajszakértőket, s azt javasolta, hogy az ország olajtermelését minél hamarabb növeljék. Felmerült az is: Bagdad maradjon tagja az OPEC-nek, de vonja ki magát a kvótarendszerből. Ezzel kapcsolatban idézte a Financial Times Philip Ellist, a Boston Consulting Group elemzőjét, aki azt mondta, ha Irak képes évente napi félmillió hordóval emelni a termelést egészen addig, amíg el nem éri a napi hatmillió hordót, akkor az OPEC gyakorlatilag feloszlathatja magát. Egy ilyen fordulat különösen meggyöngítené Szaúd-Arábia pozícióját. Az exportálók szervezetét persze többször temették már, de éppen Rijád rugalmasságának köszönhetően mindig kimászott a bajból. Most azonban lehet, hogy más a helyzet.

Az OPEC-re nemcsak az új Irak gyakorolhat nyomást, hanem a belépő új exportálók is. Hála a digitális technológiának, világszerte új és új lelőhelyekre bukkannak. Afrika éppúgy ígéretes, mint például Kanada hatalmas készlete, amelynek feltárása azonban csak a jelenlegi olajár mellett gazdaságos. A Yukos orosz vállalat képviselője arról számolt be Párizsból a hírtévének, hogy a volt szovjet térség bizonyított tartalékai százmilliárd hordóra rúgnak, vagyis nagyjából megegyeznek Irakéval. A többletolajra azonban szükség lesz. Nemcsak a fejlett ipari államokban, amelyek igyekeznek beszerzési forrásaikat szélesíteni, s egy-egy szállítóval szembeni függőségüket 15 százalékra mérsékelni. Az iparosodó Kína és India is mind több olajat fogyaszt. ĺgy 2020-ban a világ fogyasztása napi 110 millió hordóra emelkedhet a jelenlegi 77 millióról. S bár elképzelhető, hogy még egy ideig folytatódik az OPEC – benne a Perzsa-öböl – részesedésének mérséklődése, hosszabb távon az ázsiai országok olajéhsége ismét növelheti befolyását. Ám tény, hogy míg 1975-ben a Perzsa-öböl térsége a napi 52 millió hordós világtermelés negyven százalékát adta, addig ma a 77 milliós kitermelésnek csupán harminc százalékát képviseli.

Az új politikai berendezkedésű és olajiparát felfuttató Irak persze csak hosszabb távú gondja az OPEC-nek. Rövid kitekintésű aggodalma az ár. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) – amely a fejlett és importra szoruló gazdaságokat fogja össze – azt hangoztatja friss jelentésében, hogy a világ olaj-utánpótlási rendszere jól vizsgázott az iraki háború, valamint a venezuelai és a nigériai sztrájkok idején. Főként az OPEC növekvő exportjának jóvoltából nem keletkezett hiány. A piac kezdeti idegessége elmúlt. Az ellátási zavarok eshetősége néhány héttel ezelőtt az olaj árát felhajtotta hordónként 40 dollár közelébe – az észak-amerikai alaptípus esetében –, ám a gyors harci siker, a rendeződő venezuelai és nigériai helyzet harminc százalékot lefaragott az energiahordozó piaci értékéből. A korábbi megrendelések nyomán most valóságos szökőár önti el az ipari államok kikötőit. A beköszöntött tavasz csökkenti is a keresletet, így megfigyelők szerint napi két-hárommillió hordós túlkínálat alakult ki.

Az IEA is úgy véli, hogy az OPEC-nek vissza kell fognia kitermelését, a kérdés csupán az, mikor és milyen ütemben. A legtöbb szakértő azt vallja, hogy az exportáló országok szervezetének nem kellene egyebet tennie, mint érvényesíteni a jelenleg is érvényben lévő kvótát, amely 24,5 millió hordó naponta – Irak nélkül. Az OPEC – és elsősorban Szaúd-Arábia – azonban többet hozott a felszínre az utóbbi két-három hónapban, hogy a piacon ne alakuljon ki feszültség. Ezt kellene most eltüntetni, hogy az árak megrekedjenek a jelenlegi szinten, vagyis az északi-tengeri Brent esetében 25, az észak-amerikaiéban 28 dollár körül. Máskülönben összeomlik az ár, s akár húsz dollár alá is süllyedhet.