Üzbegisztáni demokráciaépítés

Egy olyan országban dolgoztam, ahol az emberi jogi szervezeteket és az ellenzéki politikai pártokat betiltottákSomogyi Tibor felvételeA közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságok közül mostanában sokat hallunk Grúziáról. Üzbegisztán viszont alig szerepel a hírekben. Mit kell tudnunk erről az országról?

Üzbegisztánban nem beszélhetünk demokráciáról. A Szovjetunió felbomlása után hihetetlenül erős oligarchia alakult ki ebben a régióban. Most is nagyon kegyetlen önkényuralmi rendszer, diktatúra van az országban. Üzbegisztánban az egyik legsúlyosabb probléma az emberek kínzása. Nyugodtan nevezhetjük rendőrállamnak ezt az országot, ahol a hatalom szinte hetente kínoz halálra embereket pusztán politikai, vallási vagy egyéb meggyőződésük miatt. Itt a szovjet kommunista rendszer után szinte átmeneti időszak nélkül egy önkényuralmi rendszer következett.

Miről szólt a Freedom House üzbegisztáni programja?

Üzbegisztán szerepe rendkívüli módon felértékelődött 2001. szeptember 11. után, mivel határos Afganisztánnal. Ez volt az az ország, amelyik légi bázist biztosított az amerikai katonáknak, és egyetlenként a térség államaiból beengedett 1500 katonát, akik kiépítették az afganisztáni hadműveletek logisztikai bázisát.

Hogy került kapcsolatba a Freedom House-szal?

Már korábban is együttműködtem velük, egy évvel ezelőtt, a szlovákiai parlamenti választásokon dolgoztam nekik, és segíthettem Közép-Ázsiában, az ottani programjuk megvalósításában is. Ez óriási kihívás volt számomra, mert bár erről a régióról korábban sokat olvastam, de képet alkotni mégsem tudtam arról, mi vár majd rám.

Mit tapasztalt?

Egy olyan országban dolgoztam, ahol az emberi jogi szervezeteket és az ellenzéki politikai pártokat betiltották. Ebben a közegben az volt a Freedom House célja, hogy kiépítse az emberi jogi szervezetek alapjait. Képzeljen el egy uniformizált, szovjet típusú kommunikációs kultúrát, amelybe beépültek a török-üzbég társadalmi szokások. Minderre rátelepedett egy nagyon erős közép-ázsiai iszlám kultúra, amely azonban rendkívül toleráns. Ebből a három rétegből áll össze az ottani társadalom. Érdekes módon ezek között az emberek között a pletyka a legfontosabb kommunikációs eszköz. Az egyetlenegy szabad médium, amelyhez hozzáférnek, az Amerika Hangja, illetve a Szabad Európa Rádió. Az üzbég sajtótermékek rettenetesen szigorú állami cenzúra alatt állnak.

Hogyhogy beengedték az amerikaiakat Üzbegisztánba?

A Freedom House annak köszönheti jelenlétét, hogy 2002-ben létrejött az üzbég–amerikai stratégiai szövetség. Ennek alapján az USA évente 400-500 millió dollárnyi pénzügyi és technikai segítséget nyújt az országnak. Az amerikai külpolitika nagyon sok mindent elnéz az üzbég kormányzatnak, mert fontos stratégiai szövetségese. Az amerikaiak ennek fejében megpróbálják kiépíteni azt a politikai alternatívát, amely feltétlenül szükséges a rendszerváltáshoz. Jelenleg az üzbég elnököt nem lehet megbuktatni, mert nincs, aki átvehetné a hatalmat. Hiányoznak a demokratikus struktúrák, nincs politikai alternatíva, ezt kell kiépíteni.

Hogyan lehet ehhez hozzálátni?

Amikor megérkeztem, azt mondták, itt a pénz különféle támogatásokra, itt a diplomáciai segítség – nekünk pedig kell egy kreatív munkaterv, csináld meg. Vagy: kell egy kreatív csapat, hozd össze. A program vezetőjeként az én feladatom az volt, hogy kiépítsem azt, a most már 16 emberből álló csapatot, amely folytatja a megkezdett munkát.

Meddig sikerült eljutniuk?

Az alapokat sikerült lerakni. Számomra ez volt az igazi kihívás: gyakorlatilag a semmiből létrehozni valaminek az alapjait, megteremteni a feltételeket a további munkához. Sikerült kiépítenünk egy kutatóközpontot, hogy az üzbég demokratikus ellenzék megfelelő információkhoz jusson, emberjogi tényfeltáró munkát végezzen. Segítettünk például panaszokat írni az ENSZ emberi jogi bizottságához és más nemzetközi fórumokhoz. Vagyis megpróbáltuk megtörni azt az izolációt, amelyben nemcsak az emberi jogi harcosok, hanem az egész ország van. Abban a pillanatban, ha tudsz tenni valamit az elszigeteltség ellen, ha kinyitod előttük a világot, megtetted az első lépést afelé, hogy ők is elkezdjenek dolgozni.

Szabad kezet adott az Egyesült Államok?

Igen, szabad kezet kaptunk Washingtontól. Az amerikai nagykövetség hatalmas háttérmunkát végzett és diplomáciai védettséget biztosított számunkra. Erre szükségünk is volt, például két nappal a hazautazásom előtt rendőrök ébresztettek.

Miért?

Csak úgy, passzióból. Azt a parancsot kapták, hogy ellenőrizzenek. Ez egy rendőrállam: senki semmit nem indokol meg, teljesen önkényesen azt csinálnak, amit akarnak.

Ha már a volt szovjet tagköztársaságoknál tartunk, ön nemrég járt Fehéroroszországban és Grúziában is. Mi a véleménye a grúz bársonyos forradalomról, melynek során megbukott Eduard Sevardnadze elnök?

Érdekes, hogy a grúzok is bársonyos forradalomnak nevezték el a most zajló kormányváltást. Könynyen megeshet azonban, hogy ugyanaz történik velük is, mint Csehszlovákiával, vagyis szétesik az ország. Az ottani autonómiák, Dél-Oszétia, Abházia és Adzsaria erősen szakadáspárti. Az első kettő de facto külön áll Grúziától, a harmadikban pedig nem ismerik el a puccsot, az ottani feudális kényurat az oroszok pénzelik, így fennáll a fegyveres konfliktus, a szétesés veszélye. A kormány fizetésképtelen, a nagy kérdés pedig az, hogy az oroszok és az amerikaiak mennyire tudják garantálni a biztonságot Grúziában, mennyire tudják majd egymás között koordinálni ezt a feladatot. Fontos momentum, hogy Grúzián átvezetne az Azerbajdzsánt Törökországgal összekötő kőolajvezeték, amely elkerülné Oroszországot, csökkentené tehát az orosz befolyást. Ha Moszkva és Washington is félre tudja tenni saját érdekeit, együtt garantálhatják az ország biztonságát, ha nem, attól tartok, szétesés vár Grúziára.

A bársonyos forradalom és a szétesés veszélye kapcsán Csehországot és Szlovákiát említette. Ezek az országok tudnak valahogy segíteni a grúzoknak?

A közép-európai tapasztalatok sokat segíthetnek. Ezeknek az országoknak új elitre van szükségük, hogy a régi hidegháborús sztereotípiákat megváltoztathassák: Kelet-Közép-Európának értékes tapasztalatai vannak, ez megkönnyíti az együttműködést. Grúziában már eddig is dolgoztak szerbek és szlovákok, a polgári társadalom építésében továbbra is nagyon sokat segíthetnek.