Trump összeesküvés-elméletei

Az új amerikai elnök kampánya minden volt, csak nem standard. Politikai identitását egyértelműen a tabudöntögetésre építette, és egy eddig félig-meddig tabunak számító fegyvert is beemelt a politikai fősodorba: az összeesküvés-elméleteket.

Az amerikai választási kampányokban nagy hagyománya van a negatív kampánynak – az „irányzat” egyik legismertebb zászlóhordozója Lee Atwater kampányguru volt, aki a 80-as években kifinomult, de kegyetlen módszereivel Ronald Reagan, majd később George Bush kampányait nyerte meg, bedarálva az ellenfeleket.

A csodafegyver

Akkoriban azonban még nem voltak közösségi hálózatok, melyek mostanra egy óriási tömegeket megmozgató kommunikációs eszközzé léptek elő. Szerepük Obama elnök 2008-as megválasztása idején értékelődött fel, azonban míg akkor mozgósító platformként funkcionáltak, mostanra rendkívül fontos tartalomközvetítő és – ami fontosabb – tartalomkreáló közegként léteznek.

Ezt a lehetőséget emelte új szintre az Atwater örökségét követő Trump-kampánystáb – valamint Trump nem hivatalos, hatalmas szurkolói csapata, a szürkezónában működő, kétes támogatói. A harsány, patrióta, döntő többségében vulgáris és az ún. politikai korrektséget döntögető megnyilvánulások mellett azzal fogták meg a választókat, amire leginkább fogékonyak: a gyorsan emészthető, közvetve vagy közvetlenül negatív tartalmú hírekkel és dezinformációkkal.

Összeesküvés-elméletek

A fent említett sormintába illenek be az összeesküvés-elméletek is, melyeket Trump maga is nagyon szeret, az évek során több tucat ilyen elmélet terjesztésében vállalt szerepet. Már az elnökválasztási kampánya előtt is a Twitter egyik sztárjának számított, fő célpontjainak egyike pedig Barack Obama volt. Azzal vádolta elődjét, hogy az nem is az Egyesült Államokban született, meghamisította születési anyakönyvi kivonatát, hogy indulhasson az elnöki posztért. Később Obama egyetemi tanulmányait firtatta, azzal vádolta, hogy nem is akar igazán harcolni a terrorizmus ellen, sőt, leplezetlenül utalgatott arra, hogy az elnök muszlim, sőt iszlamista, aki az Iszlám Államot segíti.

Az elnökválasztási kampányában ezt a „sztárságot” használta ki dezinformációk terjesztésére és ellenfelei lejáratására. Idén tavasszal arról beszélt, hogy a mecsetek száz százaléka gyűlöletet terjeszt, homályos felmérésekre támaszkodva pedig azt állította, a muszlimok harmada háborúzna az amerikaiak ellen. Ahogy Közép-Európában sokan, úgy ő is azt állította, hogy a szíriai menekültek szoros kapcsolatban állnak az Iszlám Állammal, sőt szerinte a terrorszervezet fizeti a telefonszámláikat.

A menekülttémát különösen kedvelte, volt, hogy azt állította, hogy ebolás migránsok akarják átlépni az amerikai határt, de megesett vele, hogy élő egyenes adásban vette át és tette magáévá egy határőr-szakszervezet vezetőjének elméletét, miszerint az amerikai kormány azért engedi be a büntetett előéletű mexikói illegális bevándorlókat, hogy azok később szavazhassanak a választáson.

Hozzászólt tudományos kérdésekhez is, azok pártjára állt, akik szerint a kötelező védőoltások autizmust okoznak. És bár a republikánusok szkeptikusan állnak a globális felmelegedés kérdéséhez, Trump még ezt is fokozni tudta, szerinte a jelenség csak egy „drága kacsa”, amit a kínaiak találtak ki, hogy versenyképtelenné tegyék az amerikai gazdaságot.

Tweetjeit és megszólalásait később egyértelműen arra hegyezték ki, hogy minél több embert érjenek el, írjon róluk a sajtó. Trump amellett, hogy ferdítéseivel és hazugságaival rengeteg munkát adott az adatújságíróknak, egy erősödő politikusi trendet is bemutatott: kampánytevékenységéből látszott, mindegy, mennyi és milyen „minőségű” hazugságot nyom le a választók torkán, az a lényeg, hogy el tudja ezeket adni.

Öngerjesztő kampány

Az összeesküvés-elméletekre épülő politikai karrier a kampány során egyébként öngerjesztővé vált. A Buzzfeed négy nappal a választások előtt mutatott be egy macedón kisvárost, Velest, ahol legalább 140 trumpista híroldalt regisztráltak és üzemeltetnek helyiek – ezek az oldalak pedig számolatlanul ontották a Trumpot támogató, amerikai szélsőjobb tartalmakat. Az üzemeltetőket Trump nem érdekelte, csak a kattintásonként fizető hirdetésekért csinálták az egészet, a tartalmak azonban vírusszerűen terjedtek a közösségi oldalakon. Egy itt bejegyzett oldalról, a The Denver Guardianról terjedt el például három nappal az elnökválasztás előtt, hogy megölték azt az FBI-ügynököt, aki kiszivárogtatta Hillary Clinton e-mailjeit. Az álhír hamar elterjedt – a cáfolatát azonban jóval kevesebben osztották meg, mint az eredeti kamuinformációt.

Kampány előtt és után

Trump megválasztása után visszavett a tempóból. Már találkozott is Barack Obamával, akit korábban annyit bírált – tisztelettudó és lelkes volt, nyoma sem volt az agresszív retorikának. A weboldaláról pedig a választások után eltűnt a muszlimok beutazását tiltó javaslata. Választást ugyanis lehet nyerni így, de hogy ilyen retorikával kormányozzon, azt úgy tűnik Trump sem engedi meg magának. (fm, rightwingwatch, guardian, 444.hu)