Szép fiúk klubja

Az ötlet egyszerű: olyan filmet kell készíteni, amely tele van érdekes technikai megoldásokkal, története gyorsan pergő és izgalmas, villogtatja a legmodernebb ketyeréket, és amely ezenfelül érzelmileg és vizuálisan érdekes lehet a női közönség számára is.

Steven Sonderbergh Ocean’s-trilógiája ezen az ötleten alapszik, és ettől sikeres. A trilógia első részében megismerhettük Danny Oceant (George Clooney), aki bosszút akart állni egy Las Vegas-i milliomos vállalkozón (Andy Garcia), amiért az börtönbe csukatta és elcsalta mellőle Tesst (Julia Roberts). Danny felbérel tíz férfit, akik közül mind más-más kiváló képességgel rendelkezik. Innen az első film címe: Ocean tizenegye (Ocean’s Eleven). Az egyszerűség kedvéért tudjuk, hogy Ocean emberei a jó fiúk, akik túljárnak mindazok eszén, akik roszszat tesznek velük.

Sajnos, a trilógia harmadik részéből (Ocean’s Thirteen) kimaradt Julia Roberts mint a női nem pozitív képviselője, megjelenik viszont Ellen Barkin mint a macsó filmek elmaradhatatlan piros ruhás nője. (Az első Matrix-filmből emlékezhetünk a piros ruhás nő kreálásának szükségességére.)

Az új antihős egy hotelmágnás, Willy Bank (Al Pacino), aki egy új kaszinószállodát épít Vegasban. Bank jobb keze, Barkin karaktere, Abigail Sponder, akit csak néhány jelenetben látunk, egyértelműen undorító, főleg amikor bemutatja, hogyan kell egy női alkalmazottat kirúgni azért, mert két kilót hízott.

Pacino remekül alakítja a csaló, rosszindulatú és hazug üzletembert, aki azt a végzetes hibát követte el, hogy átverte Ocean jó barátját, Reubent (Elliot Gould). Míg Reuben kómában fekszik, a társaság újból összejön, és kitalálják, hogyan állnak bosszút Banken, és vesznek elégtételt a barátjukat ért sérelmeken.

Ebben a Sonderbergh által felépített ideális világban etikailag minden fekete-fehér, vizuálisan pedig gyönyörű és lenyűgözően piros, vagy azúrkék. Vegas sosem nézett ki jobban, a kaszinókban csinos és ápolt emberek játszanak, sehol egy csikk vagy kiégett helyek a szőnyegen, és a jó mindig győz a rossz felett. A látványélvezetek mellett jólesik a finom humor, a jó zene és az apró kikacsintások, mint amikor a film végén Clooney azt tanácsolja Pittnek, hogy állapodjon meg egy jó nő és néhány gyerek mellett.

Az izgalmas, és a második részszel ellentétben követhető történeten kívül a közönség leginkább azért megy el megnézni ezt a filmet, mert, valljuk be, George Clooneyra, Brad Pittre és Matt Damonra jó ránézni. Clooney elegánsan sportos, Pitt továbbra is selyemingeket visel, Damon amúgy kisfiús fizikumát kicsit felnőttesebbé teszik az öltönyei. A majdnem kétórás film alatt a közönség egy percig sem unatkozik. A vágások gyorsak, az átmenetekkor figyelni kell, állandóan történik valami.

Sonderbergh kamerája fantasztikus, és még ezzel a könnyed, elegáns és a realitástól oly távoli filmmel is bizonyítja, hogy mestere művészetének, hogy bármit remekül meg tud csinálni – a komor háborús filmtől kezdve (The Good German) az ilyen nyári szórakozásig. Lehetséges persze, hogy némileg csalódott, amikor a kassza és a kritikusok szerint az Ocean’s-trilógia sokkal sikeresebb, mint az általa többre tartott más filmjei.