Sirály étterem

Születésnapot ünnepeltünk Visegrádon az elmúlt hétvégén, ahol beeső vendégként, asztalfoglalás nélkül igyekeztünk megfelelő vacsorázó helyet találni. Rövid tanakodás után a Sirály étterem kívülről kellemesen hívogató épületének parkolójába hajtottunk be, amely rögtön az út mentén található, szerencsére, ugyanis így sikerült elkerülnünk a nyakunkba zúduló felhőszakadást. A péntek esti időponthoz képest szokatlan módon egy sváb lagzi közepében landoltunk, de a zártkörű rendezvény mellett még bőven akadt szabad hely. A lakodalomtól függetlenül azonnal megjelent a segítőkész pincér. Az étlap érdekesen nézett ki: több nyelven készült, ám az ár csak a meghosszabbított utolsó lapon volt feltüntetve, így valamennyi oldalhoz egyetlen, de egyértelműen látható ársor tartozott (valószínűleg így akarták elkerülni azon félreértéseket, hogy a különböző nációjú vendégek számára eltérőek az árak). A kellemes, félédes, fehér (cuvé) bor mellé valamennyien egzotikus ételt választottunk a nem túl bőséges, ám annál ígéretesebb választékból. Míg a vacsorára vártunk, átszűrődtek a visszafogott ünneplés hangjai, néha pedig futólag láttunk egy-egy vendéget, amint a többemeletes esküvői torta körül tüsténkedtek.

Időközben a pincérünk is megérkezett az első fogással: a pohárnyi húsleves ízletes hússal és hatalmas adag zöldséggel tökéletes étvágygerjesztőnek bizonyult. Rendelésünket követően a pincér második fogásnak sült pisztrángot, libamájat, szarvas- és vaddisznóhúsból készült ételt hozott ki, melyek a hatalmas adag köret mellett beterítették a tányérokat.

A pálmát a Libamáj Várnagyné módra vitte el, fantasztikusan fűszerezett, omlós húsával, a kellemesen pépes krumplipürével és az elmaradhatatlan káposztával. A sült pisztráng szinte lelógott a tányérról, a mellé szervírozott petrezselymes krumpli fele pedig megmaradt, mivel többszöröse volt az átlagos éttermekben kiporciózott adagnak. A vaddisznóhús sötét színe tökéletes átsütésről és némi vörösborról árulkodott, a mellé tálalt rizs és krumpli pedig ismét kifogott fogyasztóján.

Jómagam nyúl és szarvas között vacillálva döntöttem a töltött szarvasrolád mellett, mely öt dagadó karika formájában érkezett elém. Bár a fél napom koplalással telt, az adag még így is kifogott rajtam, így többszöri pihenő beiktatása után is csak a hús eltüntetésére voltam képes, a köret egy része a pincér segítségével távozott az asztalról.

Az asztal körüli halk duruzsolást csak a sramli zenét játszó lagzi-zenekar törte meg néha, mi pedig ernyedten és megadóan pihegtünk a hatalmas adagok után. Desszertre már nem tellett erőnkből, és utólag konstatáltam, hogy a mellékhelyiséget sem teszteltük le. Viszont a kellemes hangulatú vacsora számlája feltette az i-re azt a bizonyos pontot, miután meglepően alacsony összeg állt rajta. Nem mellesleg a magyar vendégek számára tíz százalék kedvezményt adnak az árból, ez jól olvashatóan az étlapon is fel van tüntetve. A Sirály étteremben megtapasztalt kiváló konyha és a korrekt körülmények is jelzik, hogy egy forgalmas idegenforgalmi helyen sem feltétlenül húzzák le az összes bőrt ilyen-olyan módon a vendégről. Még Magyarországon sem.