Shaolin kultúra a Pilis szívében

A meredek földúton a völgybe ereszkedve szinte kézzel foghatóan süppedtem bele e kínai eredetű vallás szellemiségébe. A számunkra oly idegen, mégis sokakat érdeklő shaolin kultúra megértésében Cséffalvy Péter, a Magyar Shaolin Szövetség elnöke és Shi fu Robert Lyons, a Magyar Kung-fu Szövetség kapitánya, többszörös világbajnok és mester nyújtott segítséget. Az asztalnál ülve szinte kérdezés nélkül tárult fel előttem az idegen világ.

Cséffalvy: Az első shaolin templomot mintegy 1500 évvel ezelőtt alapították Kínában a Songshan hegyen. Az akkor itt élő szerzetesek életmódjukból eredően (meditálások, kézírások másolása asztaluk fölé görnyedve) nem voltak túl jó fizikai állapotban, s a banditák és állatok az őket érő támadásaitól sem tudták magukat megvédeni. Egy megvilágosodott mester, Tamo a shaolin szerzetesek közé érve mozdulatokat, harcművészetet kezdett oktatni az ott élőknek egészségük megőrzése és védelmük érdekében. Egy idő után a kidolgozott technikákat rendszerbe foglalták, leírták. A shaolin filozófia egész Kínában elterjedt, az ország méretei és földrajzi adottságai miatt két irányzata, egy északi és egy déli alakult ki.

Lyons: Mi Magyarországon az északi és déli technikák ötvözetét tanítjuk, amit Shi Kong Carter Wong-gal, a Shaolin Világszövetség elnökével dolgoztunk ki, s hoztuk be Európába.

Véletlen, vagy konkrét elképzelések alapján került ide a Pilisbe a shaolin falu?

Cséffalvy: Mondhatnám, hogy is-is. Mivel én Dobogókőről származom, ismerem a környéket, a Pilis hegyeit és a belőlük áradó erőt. A falu területe a II. világháború alatt az erdészeté volt, még most is megvan az öreg erdészház. Ezt követően a honvédség tulajdonába került, hosszas egyeztetés után megkötött 10 éves bérleti szerződés keretében vagyunk itt. Semmilyen állami támogatást nem kapunk, a shaolin kung-fu oktatásából, táborok szervezéséből befolyó pénzekből próbáljuk a shaolin kultúrát Európa szívében meghonosítani. Sok gyereket tanítunk a környező falvakból, településekről is és nem titok, a havi 3500 forintos tandíj még a villanyszámlára sem elég. Nem egyszer előfordul, hogy a gyerekeiket az edzésekre hozó szülők is egy idő után belekapcsolódnak a tanulásba.

Lyons: Számomra különösen a hiperaktív gyerekek érdekesek. Az iskolában sokszor különcnek és rossznak tartják őket. Mi ezeket a gyerekeket megtanítjuk befelé figyelni, megtanítjuk nekik a bennük lakó átlagon felüli erők használatát, s ez mindig sikert arat. Ezentúl többletenergiájukat nem a környezetük bosszantására, hanem önmaguk fejlesztésére kezdik el használni. Persze még így is könnyebb a dolguk, mint a Kínában élő kicsiknek, akiket öt évesen beadnak a szerzetesek közé és két évig nem láthatják szüleiket. Nem biztos, hogy mindegyikükből shaolin pap lesz, de tiszteletet tanulnak, tartást és hihetetlen önfegyelmet kapnak a shaolin vallástól, amit a hagyományos iskolarendszer nem tanít. A legkiválóbbakat az állam kiemeli és tovább taníttatja. A kínai államapparátus tagjai is mind a legkiválóbb shaolinok közül valók.

Mi az a vonzerő, ami európai embert a shaolin szemlélet felé terel?

Lyons: Én úgy vettem észre, a kereszténység egyre kevesebbek számára nyújt biztos támpontot, csökken a vallásba vetett hit, az emberek valahogy nem találják helyüket benne. Szunnyadó erőket vélnek magukban felfedezni, melyeket az eddig ismert teológiai elméletek kevéssé tudnak megmagyarázni, s használatukra sincsen bennük útmutatás. Az érdeklődést először általában a sport kelti fel, utána fordulnak az emberek a shaolin buddhista tanok felé. Megtanulják a chi, a belső életerő használatát, melynek magas szintre fejlesztésével természetfelettinek tűnő gyakorlatokat hajtanak végre, vagy csak egyszerűen hétköznapjaik felett átveszik a tudatos irányítást.

Van valami többlet a magyar fiúkban, ami a csapatot többszörös kung-fu világbajnoki aranyérem megszerzésében segítette?

Lyons: Olyan különös okot nem tudnék említeni. Tanítványaim elszántságán, kitartásán és önmagukba vetett hitükön túl a versenyekre való céltudatos készülés, az eredményekre való összpontosítás már önmagában elegendő. Emellett a kínaiakban még mindig él az elképzelés, hogy európai ember a shaolin technikát képtelen tökéletesen megtanulni. Talán ez a „legyintős” szemlélet is segít minket a még fokozottabb felkészülésben, de ismerjük a Pilisben rejlő energiákat is. Emlékszem, amikor a dalai Láma először magyar földre ért, már a repülőtéren felborította a protokoll rendjét, mindenki a fejét fogta a zűrzavarban, mert mindenféle programja előtt ide akart jönni Dobogókőre, a szív csakrához feltöltődni. Amikor Shi Deyang, a shaolin kung-fu kínai nagymestere járt itt a shaolin faluban, már a kapu bejáratánál elvált kísérőitől és vagy húsz percet mozgott az erdőben követve az energiák vonalait. Úgy gondolom, nem mindennapi helyre települtünk, ha tehetem, a hétvégeket én is itt töltöm.

Beszélgetésünk után Robert Lyons három kiváló tanítványa, a legközelebbi pekingi bajnokságon magyar színekben induló fiúk adtak ízelítőt a kung-fu technikájából és mozdulataiból. Nyugodt kiindulási állapotból a bemelegítést belülről, meditáció útján végezve, energiájukat szinte a robbanásig emelve bottal, vagy karddal mutattak be gyakorlatokat. Mozdulataik gyorsaságát szemmel alig lehetett követni, s a bemutatón készült fényképek legtöbbje is csupán a lendülettől elmosódott karokat örökített meg. Ez után Shi fu mester tréfálkozva „körbehordozta” mancsait, minden jelen lévővel ellenőriztette azok puhaságát. Majd odament az előzőleg odakészített fatuskóhoz, s egy körülbelül 5 mm vastag, 30 cm hosszú és 4 cm széles rozsdás vaslapból pár másodperces erőgyűjtés után egy 10 centis darabot „leszelt”. A fémlapok csilingelése hallatszott csak, a teremben pedig néma csend lett.