Mert mindig határozott nézeteim voltak…

Azt hiszem, nem bírnám ki politika nélkül, bár bevallom, kissé csalódtam: úgy volt, hogy kineveznek az első szövetségi kormányba. Erre nem került sor, mert a kommunista párt küldöttsége ellenezte. Mondhatni, a kezdetektől fogva gondjaim voltak a kommunistákkal.

Nincs olyan érzése, hogy megosztja Szlovákia lakosságát?

Nincs ilyen érzésem, de nem zárhatom ki, hogy bizonyos értelemben megosztom, mert mindig határozott nézeteim voltak, s ezeket sosem rejtettem véka alá.

Amikor az Együttélést alapította, azt állította, „csak így lehet összefognunk a hatszázezer szlovákiai magyart, különben a délen minden bizonnyal megalakuló szélsőséges pártok martalékává válnak.” Ezt komolyan gondolta?

Igen, valami hasonlót mondtam, s aggodalmamnak volt oka. Különféle leveleket kaptam, szlovákiai magyarok által alapítandó politikai pártok programjaival. Arra gondoltam, hogy csak egy pártnak kellene lennie. Akkortájt még a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom sem volt bejegyezve, sem a Független Magyar Kezdeményezés, csak klubok voltak; az FMK akkor csak a VPN keretében működött. Előbb próbáltam őket meggyőzni arról, hogy alapítsanak önálló pártot, de nem akartak, ebből láttam, hogy ha nem lesz valamilyen alternatíva, létrejönnek az olyan pártok, melyekről beszéltem.

A szélsőséges és radikális pártok ellen kívánt fellépni, végül mégis Ön alapította meg a három magyar párt közül a legradikálisabbat.

Igaz, hogy radikálisabbak voltunk, de nem szélsőségesek.

Mikor lesz a radikálisból szélsőséges?

Ha grafikon ábrázolná a kettőt, akkor a szélsőségesek képeznék a vízszintes tengelyt, mivel szűklátókörűek, a radikálisok pedig a függőlegest. A radikalizmus a szélsőségesség ellenkezője, mert a radikalizmus egyrészt meglátja a problémákat, másrészt megoldásokat javasol. A radikális keresztmetszetében látja a problémát, a szélsőséges végletekre ragadtatja magát.

Aki politikára adja a fejét, valamit el akar érni. Önnek mik voltak a céljai? Konkrétan, ha kérhetem.

Elsősorban azokért az eszmékért akartam továbbra is síkraszállni, melyek ellenzékiként, a kommunista rendszerben is vezéreltek.

Konkrétan mik ezek az eszmék?

Mindenekelőtt a demokrácia működése érdekelt. Talán nem tűnik nagyon konkrétnak, de ha belegondolunk, miként valósíthatók meg a demokrácia elvei a gyakorlatban, akkor ez egy életre szóló feladat, mert olyan apróságokkal is összefügg, mint – geológiai példával élve – az atomok a kristályrácsban, ahol az egyik atom nem hatol bele a másikba, hanem egymás mellett helyezkednek el. A demokrácia klasszikus példájaként említhető a kősó kristályrácsa.

Ha csak a demokrácia működéséről volna szó, működne az Ön nélkül is.

Ez természetesen tény, s nemcsak nélkülem, hanem sokan mások nélkül is. De nem mindegy, vajon csak formálisan működő demokrácia van-e, tehát többpártrendszer és titkos választások, mert ezek ugyan a demokrácia sarkkövei, de puszta létük még nem azt jelenti, hogy a rendszer demokratikusan működik. Lehet ez a többség egyszerű diktatúrája is.

Tehát ez volt az Ön eszméinek egyike. Az autonómia is az volt?

Elmondok valamit. 1989. november 28-án Budapestre érkeztünk az Egyesült Államokból. Fiam súlyos beteg lett, így a feleségem ott maradt vele. Engem meg december 2-ára egy vitaműsorba hívott meg a budapesti tévé. A tévében közölték velem, hogy értesüléseik szerint Kelet-Szlovákiában létrejött egy csoport, mely autonómiát követel. Én erre azt mondtam, a valódi önkormányzati rendszerért kell küzdeni. Vagyis én máig úgy képzelem a demokráciát, mint ami önkormányzati rendszereken alapszik.

De hiszen nemrégiben azt mondta, az önkormányzat és az autonómia rokon értelmű szavak.

Igaz, valóban azok. Ám az autonómia bizonyos formái aszimmetrikusak, különböznek a klasszikus önkormányzatiságtól, mely szimmetrikus. Az autonómiának is az önkormányzat az alapja.

Az MKP politikusai szeretnek ködösíteni abban, hogy konkrétan mit is akarnak, s eddig ez sehol nem volt világosan elmagyarázva. Megpróbálná kifejteni?

Nem tudom, emlékszik-e még az 1991–1993 közti időszakra, akkor rettentő sokat beszéltem arról, hogyan is működhetne az önkormányzatiság. Úgy, hogy általa hatástalanítani lehetne a létező nemzetiségi súrlódásokat vagy az esetleges gyűlölködéseket. Nem mindegy ugyanis, ki miről dönt. Vegyük például az iskolákat: nem mindegy, hogy a magyar iskolát a miniszter nyitja meg vagy zárja be, avagy ez az illető regionális önkormányzat hatáskörébe tartozik. Hosszú csatározásokkal elértük, hogy az alapiskolák már a helyi önkormányzatok alá tartoznak. Nem azt mondom, hogy ez az ideális, de már senki nem mondhatja, hogy a hatalom bezárt valamilyen iskolát.

Ezzel azonban nem érik be. Meg akarják változtatni a politikai döntéshozatal rendszerét is?

Most megyék vannak. Itt van a nyitrai is, melyben 2001-ben az MKP többséget szerzett. Már akkor tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, s ez be is igazolódott.

Arra utal, hogy többségi helyzetben könnyebb engedni a hatalom csábításának?

Igen, mert ez törvényszerű. Aki fölényt szerez, kezd vele visszaélni. Nem mondom, hogy mindenki, de olyan ez, mint a hadseregben: a katona másként viselkedik civilben, és másként egyenruhában. 2005-ben a Nyitrai kerületben létrejött egy úgynevezett magyarellenes front, tehát az MKP ellen, s ez ugyanolyan túlzás volt.

Túlzás, de egyúttal természetes válasz arra, amit az MKP ott korábban elkövetett.

Nem mondom, hogy nem. De ha létezne alkotmány által garantált kisebbségi önkormányzat, erre nem kerülhetne sor. Sem arra, ami korábban történt, se a mostanira.

Pontosan mit ért Ön kisebbségi önkormányzat alatt?

Működőképes önkormányzatot értek alatta, mely vagy perszonális autonómián alapul, vagy kulturális autonómia a formája, vagyis a kultúrához, az iskolákhoz és a nyelvhasználathoz van köze.

Ez konkrétan hogyan nézne ki a gyakorlatban?

Úgy, hogy bizonyos területi egységnek van egy választott szerve, s emellett egy kisebbségi választott szerve is. Ez szavatolná, hogy az adott területi egységben az őt megillető jogokkal ne élhessen aránytalanul, az egyik vagy a másik fél hátrányára.

Ha ez kisebbségi szerv lesz, logikusan az egyik fél javát tartja majd fontosnak.

A kisebbségi szervnek úgy kell meghatározni a jogkörét, hogy az az általános választott szerv működőképes lehessen. Ezt az alkotmánynak és a törvényeknek kell garantálniuk.

Abban a kisebbségi szervben kizárólag magyarok volnának?

Vagy csak magyarok, vagy mindegyik kisebbség, vagy mindegyik kisebbségnek volna ilyen szerve.

Az a kisebbségi szerv, melyben csak magyarok vannak, az adott területen érthetően csak magáéinak fog drukkolni. Vagyis ennek nincs értelme, mert automatikusan aránytalanságokhoz vezet.

Miért?

Ön említette a Nyitrai kerületet, ahol az MKP képviselői viszszaéltek a fölényükkel. Ha annak az új szervnek csak magyar tagjai lesznek, logikusan a magukéit fogják támogatni, nemde?

Nézze: nem lehet se támogató-, se vétójoguk, csak abban az esetben, ha identitásukról van szó. Akkor lehet döntési joguk. Például ha az az általános szerv diszkriminálná a kisebbséget. De nem szólhatna bele például az egészségügy privatizációjába, mindössze konzultatív jogköre volna a területi illetősége alapján.

Jól értem, hogy ez valami hasonló volna, mint a kétkamarás parlament, ahol az egyik kamara, melyet kizárólag valamely kisebbség képviselői alkotnának, bizonyos kérdésekben beleszólhatna annak a másiknak a döntéseibe, amelyben mindannyian képviselve vannak?

Nagyjából igen. A kisebbségi szerv az identitással vagy a terület fejlődésével kapcsolatos kérdésekben ellenőrizné a többségit. Ilyen megoldások már léteznek a világban, s ezt még az Osztrák–Magyar Monarchia alatt találták ki osztrák szociáldemokraták.

Tehát ezt nevezi Ön kulturális autonómiának?

Kulturális vagy perszonális, az a jellegétől vagy a választás módjától függ. De ez egyelőre csak teória.

Ha össze kellene foglalnia, milyen autonómiát követelnek?

Most semmilyet nem követelünk.

Nem az MKP hivatalosan deklarált irányvonalára gondolok, hanem az Ön személyes véleményére.

Személyes véleményem az, hogy a perszonális autonómia azok közt a körülmények közt, melyek Szlovákiát jellemzik, működőképes lehetne. Nemcsak a magyar kisebbség, hanem a többi részére is, főleg a romákéra.

Nem volna egyszerűbb, ha ezeket a területeket egyenest Magyarországnak ítélnék?

Nézze: ez egy teljesen más kérdés, mely Európa politikai stabilitásával függhet össze, s annak a területnek az instabilitásával, melyen élünk. Ez nem a kisebbség akaratának kérdése.

Személy szerint Ön követeli a határmódosítást?

Én erről szándékosan soha nem nyilatkozom, mert az ilyen megoldások mindig hadiállapottal függnek össze.

A területi autonómia híve, vagy sem? Kérem, egyértelműen fogalmazzon.

Elméletileg igen, de gyakorlatilag és reálisan gondolkodva, Szlovákiában ez nem járható út. Nem állítom, hogy nem hozható létre, mert létrehozni lényegében mindent létre lehet, amihez van politikai akarat. De Szlovákiában, azt gondolom, ez a megoldás nem volna elfogadható a szlovákok számára, s nem vagyok benne biztos, vajon a magyarok részéről széles támogatásban részesülne-e. A perszonális autonómia reálisabb, és a mi viszonyaink közt demokratikusabb is.

Egykori pártjának, az Együttélésnek a komáromi, 1993. februári kongresszusán ellenben ezt mondta: „Legközelebbi célunk a politikai és gazdasági önrendelkezés és a teljes autonómia.”

Nem mondhattam ezt a mondatot. Ez csak a Szlovák Nemzeti Párt egyik vendégének értelmezése lehet, aki részt vett a kongresszusunkon, s amikor üdvözöltük, nagy tapsot kapott. Küldötteink azt hitték, hogy normalizálódnak a viszonyok, de néhány nappal később ráébredtünk, csak azért jött, hogy félretájékoztasson. Az egészben az volt a szomorú, hogy a szlovákiai sajtó az ő hazugságait és képzelgéseit idézte, mintha hiteles forrás lett volna. S ez tizenöt éve tartja magát, dacára annak, hogy eredeti felszólalásom publikálva volt. De kit is érdekelne az igazság, amikor a hazugság érdekesebb? Ugyanez vonatkozik a Verejnosť 1990 februárjában leközölt cikkére is, melyben először jelent meg hazugság a személyemmel kapcsolatban. S itt keresendők a hazugság gyökerei.

Szeretne magyar állampolgár lenni?

Ez nem függ össze az államhatárok helyzetével.

Szeretne, vagy sem?

Miért is ne? De meghalni itt szeretnék. Nem szeretnék elköltözni innen.

Azt is állította, hogy „nemzetnek kell magunkat nyilvánítanunk, nem lehetünk a sértő kisebbség névvel megbélyegezve”. A kisebbség szó sértő?

Igen. Mi azt mondtuk, hogy közösség vagyunk, nem pedig kisebbség. De az idézet „slotás” ízű, valószínűleg ugyanabból a forrásból származik, mint az előző.

Nem. Mindkettő a Pravda 1993. június 8-i számából való, a Masky a tváre novej elity című Marián Leško-könyvben is olvashatók. Mi lehet ezen a fogalmon sértő?

Ezt sem mi találtuk ki. Nyugaton nem használják a kisebbség szakszót a rurális lakossággal szembeállítva, csakis azokra a bevándorlókra, akik a gyarmatokról jöttek.

Mi a sértő benne?

Aritmetikailag rendben van, de bizonyos felhanggal sértő lehet. Ellentmond az egyenjogúságnak és az egyenrangúságnak. A lakosság egy részének antidemokratikus megjelölése. Van ugyanis másodrendűség-árnyalata.

Nem járult hozzá Ön is ehhez a pejoratív árnyalathoz?

Nem. A kisebbség szakszót az első világháború után találták ki azoknak az elszakított nemzetrészeknek a negatív megkülönböztetésére, melyek a versailles-i rendezés keretében új államok területére kerültek.

Politikusként kitart véleménye mellett?

Igen.

Kilenc hónappal az Együttélés kongresszusa után, 1993-ban ugyanis azt állította, hogy „nem akarunk autonómiát létrehozni, soha nem is volt róla szó…”

Nem tudom, milyen szövegkörnyezetből van ez kiragadva, de csakis a területi autonómiáról lehetett szó. Sokan már nem emlékeznek rá, hogy elsőként Bugár, az MKDM akkori elnöke fenyegetőzött autonómiával. Ez 1992 tavaszán történt, amikor újságíróknak azt mondta, ha a szlovákok ki akarnak válni Csehszlovákiából, a szlovákiai magyarok területi autonómiát fognak követelni. Ez a kijelentés akárha egy olyan politikai ügynökre lett volna szabva, aki kompromittálni akarja a szlovákiai magyarokat, egyszersmind elrémiszteni a hithű szlovákokat. Hónapokig tartott, míg a tisztességes szlovákoknak sikerült elmagyaráznom, mi is a célunk. Egyesek megértették, hogy a partnerkapcsolat a célunk, de máig sokan nem akarják érteni.

Nem volt hajlandó megállni az Önt igazoltató rendőröknek. Helyesen cselekedett?

Nem tudtam, hogy rendőrök, mert komáromi rendszámú civil autóban voltak. Nem láttam, hogy egyenruhát viselnek.

Utasították, hogy álljon meg?

Hátulról.

Nem néz a visszapillantó tükörbe?

Nézek, de akárki megállíthat? Amikor láttam, hogy rendőrök, s ez akkor volt, amikor mellém értek, megálltam.

Tudja, miért állították meg?

Állítólag gyorshajtás miatt. Ott, ahol nyolcvanassal kellett volna haladnom, száztizenhéttel mentem.

Miért? A politikus túllépheti a sebességet?

Őszinte leszek: mentelmi jogommal egyedül sofőrként élek vissza, gyorshajtással. Egyébként nem.

Vagyis továbbra is gyorsan vezet?

Igen.

Ön az első, aki elismeri, hogy visszaél képviselői mentelmi jogával.

De csak ebben az egy összefüggésben. Korábban akkor is, amikor a határátkelőn hosszú volt a sor: mindig előrementem. De ma már erre semmi szükség.

Nem a politikusnak kellene élenjárnia a törvények megtartásában?

De igen. Csakhogy, mint mondtam, csak ebben az egy esetben élek vissza vele. Rettenetesen sokat utazom, s nem győzném. Évente hatvan- vagy hetvenezer kilométert vezetek le, a mostani kocsimon, melyen tavaly január óta közlekedem, már százkétezer kilométer van.

A gyorshajtás potenciális gyilkosság, erről már sokan meggyőződhettek.

Ez igaz, de gyorshajtással elsősorban magamat veszélyeztetem, amiként 1998 tavaszán már meg is tapasztalhattam.

Annál inkább. De más sofőröket és gyalogosokat is veszélyeztet.

Ott, ahol gyorsan hajtottam, nem voltak gyalogosok.

Sosem lépte túl a megengedett sebességet faluban?

De igen.

Ott egyszer sem voltak gyalogosok?

Nem léptem túl akkor, ha voltak ott gyalogosok.

Ha egy átlagember nem fúj bele a szondába, úgy kezelik, mint ha ivott volna. A politikus miért esik más megítélés alá?

Azt az ügyet zaklatásként éltem meg.

Miért zaklatták volna a rendőrök? Csak gyorsan hajtott.

Nem a rendőrök, nem róluk beszélek, őket szerintem csak kihasználták. Később volt olyan értesülésem, hogy megrendezett incidensről volt szó.

Ki állt mögötte?

Bizonyítani nem tudom, ezért erről nem beszélhetek.

Kinek mi haszna származott volna abból, ha megáll a rendőröknek, belefúj a szondába, aztán hajtott volna tovább? Egyszerűen csak túllépte a sebességet.

Egyszer felkeresett egy személy, egy mobiltelefonokat lehallgató magán-titkosszolgálat munkatársa. Arra figyelmeztetett, hogy egyszer véletlenül kihallgatott egy beszélgetést, mely rólam szólt.

Konkrétan mit hallott?

Hogy milyen lépéseket kell bizonyos embereknek megtenniük a likvidálásomhoz. Nem a fizikai likvidálásomhoz, hanem hogy félreállítsanak.

A politikából?

Igen. S mondok még valamit: 1996-ban mutattak nekem egy belső dokumentumot, a SIS-nek szóló közvetlen utasítással. Hogy vagy kompromittálni kell engem valamilyen módon, vagy politikailag ellehetetleníteni, s ha egyik sem sikerül, akkor fizikailag likvidálni. Akkor erről nyilvánosan is szóltam.

Ez több mint tíz évvel ezelőtt volt. Kinek állna érdekében ma valami hasonló?

Nézze, ez bonyolult. S addig fog tartani, míg saját elhatározásomból fel nem hagyok a politikával, s nyugdíjba nem vonulok.

Ellenzéki politikusként szinte semmi esélye megvalósítani bármit is a céljai közül. Akkor kinek a szemében lehetne veszélyes?

Vagy kellemetlen. Például bizonyos politikai és pénzügyi körök számára.

Miért volna kellemetlen pénzügyi körök számára?

Abban nem, hogy vetélytársuk volnék a kereskedelemben, mert nem kereskedek.

Akkor hát miért?

Jobb lenne, ha nem feszegetnénk ezt.

Az a magán-titkosszolgálat, amelyet említett, kinek dolgozik?

Nem európai államnak.

Kanyarodjunk vissza az alkoholteszthez: nem lett volna tisztességesebb, ha aláveti magát?

Talán igaza van, de a helyzet más volt. Ha balesetet okoztam volna, belefújok a szondába.

Ha tudta, hogy nem ivott, eleget tehetett volna a felszólításnak, és senki nem szólhatott volna semmit.

Igaza van. De én másként cselekedtem.

Legközelebb tehát belefúj?

Valamilyen közúti baleset résztvevőjeként bizonnyal.

S ha csak rutinellenőrzés során megállítják a rendőrök?

Akkor alighanem nem.

Az MKP elnökválasztó közgyűlése előtt Ön és Csáky is célzott arra, hogy Bugár a vállalkozó Világival áll kapcsolatban, aki befolyásolja a pártot. Egyikük sem mondott konkrétumot. Úgy tűnik, csak vaktában lövöldöztek.

Nézze, mindez már a múlté. Láthatja, hogy Gyurovszky úr is jó helyet kapott azon a területen, melyen a Slovnaft és a MOL is tevékenykedik.

Megismétlem: Ön arra célzott, hogy Bugár Világival nem tisztességes dolgokat művelnek. Jó volna elmondani, mire gondolt, mert Bugár tagadja, Ön pedig hallgat.

Ha vaktában lövöldöztünk volna, vagy ha erről az MKP emberei nem lettek volna meggyőződve, akkor hatástalan lett volna.

Akkor miért nem akad senki az MKP-ban, aki elmondaná a teljes igazat?

Nem vagyunk nyomozók, hogy jelentést kellene írnunk a felügyelőszervnek egy bizonyos eset kivizsgálásáról. Politikai párt vagyunk.

Nem felügyelőszervnek tartoznak magyarázattal, hanem a választópolgároknak.

Az a nyilvánosság, melynek ez szánva volt, tudja a magáét. Az MKP-nak továbbra is tíz százalék fölötti a támogatottsága.

Tehát kitart amellett, hogy ez nem Bugár eltávolítását szolgáló kitaláció volt?

Nem az volt, s ezt már többször elmondtam.

Milyen volt Bugár mint elnök?

Meglehetősen tekintélyelvű.

Ön személyesen mit kifogásolt benne?

Nem volt párbeszéd a párton belül. Egyoldalú vezetés volt. Ez év áprilisa óta megint van párbeszéd, mindenki nyíltan elmondja a véleményét.

Mióta nem volt az MKP-ban párbeszéd?

Lényegében azóta, hogy 1998-ban beléptünk a kormánykoalícióba. Nagyon keveset beszéltünk arról, milyen irányban haladjunk. Nem volt pártprogramunk, csak választási, s az a kollektíva, melynek hivatalosan elnökség volt a neve, lényegében csak valamiféle, a demokráciát díszítő szerv volt.

Próbálták Önt 1998-tól kezdődően nyíltan eltávolítani az MKP-ból?

Igen.

Ki állt emögött?

Főként azok, aki úgy gondolták, akadály vagyok.

Bugár?

Ő maga kijelentette, hogy kirúg a pártból.

Azt nyilatkozta, hogy Bugárt Štb-ügynök irányította.

Azt mondtam, hogy politikai pályafutását egy olyan személynek köszönheti, aki MKDM-elnököt csinált belőle. Neki persze nem kellett feltétlen tudnia, hogy az illető a titkosszolgálat ügynöke volt.

Akkor hát ennyi év elteltével miért hozakodott vele elő a nyilvánosságra? Addig nem zavarta?

Nem akkor beszéltem erről először, sőt, meg is írtam.

Mikor?

1999-ben.

Nincs olyan érzése, hogy gyakran olyasmit mond, amiért később elnézést kell kérnie?

A valóságon azonban ez semmit nem változtat. Bugárt az a személy 1990-ben, amikor a szövetségi gyűlésbe képviselőként megválasztottak bennünket, utasította, hogy akadályozza meg, hogy a képviselőink parlamenti klubjának elnöke legyek. Véletlenül saját fülemmel hallottam, amint Bugár arról telefonált vele, hogy ezt nem sikerült végrehajtania, s magyarázta, miért nem.

Bugár azt nyilatkozta, hogy a parlamentben a maguk képviselői közé ülve Ön azt kérdezte, vajon tudják-e, hogy Bugár szlovák iskolába íratta a lányát. Miközben az a gyermek még csak óvodás volt. Bugár erre azzal reagált, hogy akkorát lekever Önnek, hogy kirepül a parlamentből.

Ez nem igaz.

Vagyis Bugár hazudott?

Ilyesmiről sosem beszéltünk.

Ezt maga Bugár erősítette meg.

Nem volt igaz.

Vagyis hazudott?

Igen

Nemrégiben elnézést kért a rimaszombati konferencián történtek miatt azért, hogy megvásároltnak bélyegezte. Nem gondolja, hogy szóbeli nyilatkozatai olykor megelőzik a gondolatait?

Nem azért kértem elnézést, hogy nem mondtam volna igazat. Azoktól kértem elnézést, akik a szavaimat sértőnek érezték.

Vagyis kitart amellett, hogy ott lefizettek egyeseket?

Nézze, sosem beszélek olyasmiről, amiről nem vagyok meggyőződve, vagy amit nem tapasztaltam meg személyesen, vagy ami nem igaz.

Vagyis az elnézéskérése dacára kitart amellett, hogy ott lefizetések voltak?

Ezt nem mondtam. Azt mondtam, hogy zavaros módszereket alkalmaztak, hogy egyeseket megvásároltak.

Lefizetni vagy megvásárolni az ugyanaz.

Nem ugyanaz.

Mi a kettő közt a különbség?

A lefizetés konkrét cselekedet, mely pénzzel függ össze. A megvásárlás lehet cserekereskedelem is. Egyszóval, nem tisztességes módszerek voltak, melyek által az embereket befolyásolhatták.

Nem azért kért elnézést, mert Simon Zsolt bírósággal fenyegette?

Nem. Azoktól kértem elnézést, akik azt gondolták, hogy sértette őket.

Budapesten fasiszta pártnak nevezte az SNS-t. Tartja ezt az álláspontját?

Nem voltam egyedül ezzel a véleményemmel.

Ma is ezen a véleményen van?

Nézze: vannak dolgok, melyeket nem kell sokszor ismételni, elég egyszer elmondani.

Tervezik a Beneš-dekrétumok kérdésének felvetését?

Igen. Nyilván muszáj lesz valamilyen megoldást javasolnunk.

Lehet már tudni, milyet?

Konkrétan még nem.

Támogatja Önt ebben az MKP legfelső vezetése, tehát Csáky Pál is?

Ez a tagságunk követelése.

Élvezi Csáky Pál támogatását?

Ismétlem, ezt a tagjaink követelik.

Ahhoz, hogy valamit megvalósíthasson, szüksége van a felső jóváhagyásra is.

Én azt gondolom, hogy ha ez alulról jövő követelés, a párt vezetősége nem mondhat nemet.

Mikor tervezi, hogy megválik a politikától?

Közeleg az ideje.

Ez az utolsó választási időszaka?

Még nem tudom. A vége azonban mindenképp közelebb van, mint az eleje.

Karol Sudor

(Forrás: www.sme.sk/rozhovory., 2007. július 16.,

Fordítás: Cs. G., rövidítve)