Klára Orgovánová romaügyi kormánybiztost

1990 előtt biztosan beszélhetünk sterilizációról. A járási hivatalok szociális osztályai még fizettek is ezért a nőknek, és sokan éltek a lehetőséggel. Néhány esetben a beavatkozást pénzügyi támogatás és a nők beleegyezése nélkül is elvégezték. Több, 1989 előtti esetről tudok, csehszlovákiai viszonylatban a Charta 77 is foglalkozott ezzel a problémával, néhány bírósági tárgyalás el is kezdődött ezzel kapcsolatban. Sajnos, mindegyik azzal végződött, hogy ezek a nők – talán félelmükben – végül nem mentek el tanúskodni. Az esetekről írásos dokumentumaim is vannak. 1990 után már nem kínáltak pénzt a sterilizálásért, és nem bizonyított, folytatódott-e a törvénytelen sterilizálás. Bizalmas információk szerint bizonyos sebészeti beavatkozásoknál vagy bonyolult szüléseknél az orvosok javasolják a sterilizálást.Ha bizonyítékai nincsenek, rendelkezik-e olyan hiteles információkkal, hogy a roma nőket 1989 után is törvénytelenül alávetették e beavatkozásnak?

Csak légből kapott kijelentéseket hallottam, sohasem akartam ezután nyomozni. Ha egy nő úgy gondolja, nem akar több gyereket, sterilizáltathatja magát. Ha valakin akarata ellenére hajtják végre a beavatkozást – legyen az roma, szlovák vagy más nemzetiségű –, kivizsgáltathatja magát, feljelentést tehet. Egy közvélemény-kutatás során – ha a nők hajlandók róla beszélni – kiderül, valóban sterilizálták-e őket. Ha nem hajlandók, tehetetlenek vagyunk. (sza)