KÁVÉSZÜNET

Prikler Mátyás Cannes-ban lobbizik

A fiatal pozsonyi filmrendező már nem először utazik a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválra. Idén Hatalom (Moc) című nagyjátékfilmjéhez keres társfinanszírozókat, valamint producerként igyekszik egyengetni egy, a párkányi zenélő házról szóló dokumentumfilm tervének megvalósulását.

Hogy áll jelenleg az ön nagyjátékfilmje, a Hatalom?

Ebben a műfajban a kitartás a legfontosabb tulajdonság. Az, hogy az ember ne fáradjon bele a hosszadalmas előkészületekbe és az anyagiak összegereblyézésébe. A Szlovák Filmalaptól csak a gyártás előkészítésére kaptunk pénzt, a forgatásra nem. A Hatalom szlovák–magyar–cseh koprodukció, de lehet, hogy egy negyedik ország neve is odakerül a végén. A cselekmény téli környezetben játszódik, és már most tudom, hogy idén nem kezdhetünk el forgatni, úgyhogy jövő télre várjuk a sok havat.

Milyen egy társproducer-kereső misszió Cannes-ban? A befektetők vadásznak a jó filmötletekre, vagy fordítva?

Mindkét verzió működik. Talán kevesen tudják, hogy a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál nem csak filmbemutatókból, filmversenyből és sztárparádéból áll. Persze, ez is fontos része a rendezvénynek, de emellett az egész világból több mint tízezer filmes nyüzsög a helyszínen egy héten át. Aki odamegy, azért megy oda, mert mindenki ott van. Olyan ez, mint egy nagy, nemzetközi fogorvos-konferencia, vagy egy autókiállítás, csak itt filmekről van szó. Lesz egypár előre megbeszélt találkozóm, néhány emberrel én akarok beszélni, néhányan pedig velem akarnak beszélni. A többi a helyszínen alakul.

Vagyis nem úgy fest a dolog, hogy a producerek ülnek egy nagy teremben, a filmesek pedig sorban kiállnak eléjük, és prezentálják a terveiket?

Nem, ez nem ilyen egyszerű, de nem is túl misztikus. Ez a fesztivál a személyes találkozókról szól, mindenki magának szervezi a programjait, és úgy lobbizik a saját ötleteiért, ahogy tud.

Ön egy rendező kollégájának ötleteiért is lobbizni kíván a legnagyobb európai filmfesztiválon. Mit kell tudni erről a dokumentumfilmről?

Miro Jelok még egyetmi hallgató volt, amikor részt vett a Slovensko 2.0 című projektünkben. Egyike volt annak a tíz hazai rendezőnek, akik egyenként 10 perces filmszkeccsekben fejezték ki, mit is jelent számukra Szlovákia. A párkányi zenélő ház történetével ő keresett meg bennünket (a másik producer Zora Jaurová. a szerk.). Évek óta foglalkoztatja őt ez az ügy, már forgatott is róla valamennyit.

Az biztos, hogy ez a történet a maga nemében világszenzáció...

Persze, ha bárkinek elmesélem három mondatban, azonnal kijelenti, hogy imádja. Az már más kérdés, hogy ki száll be pénzzel is. Tulajdonképpen ez a sztori is a hatalomról szól, mint az én készülő filmem, csak másféle megközelítésben. Ráadásul minden nagyon konkrét benne. Adott egy magyar nő Szlovákiában, egy magyar többségű városban, aki sajátos módon viselkedik és cselekszik... (juk)