Interjú Herdics Györggyel a keddi Új Szóban - Róbert Bezákról is

Részlet a Miklósi Péter készítette beszélgetésből.

2013 a hit éve. A katolikus egyházban egyben ötvenedik évfordulója annak is, hogy az 1963 júniusában elhunyt XXIII. János pápát VI. Pál váltotta az egyházfői trónon; s aki sikerrel tudta a megoldásig vinni a II. vatikáni zsinat második ülésszakának az ökumenikus nyitásról és a 20. századi társadalommal való párbeszédről szóló bonyolult vitáit. Egy faggatódzó beszélgetés fölvezetéseképpen mindezt azért is érdemes szóba hozni, mert kereken fél évszázaddal később a katolikus egyház szlovákiai berkeiben, jelesül a Nagyszombati Egyházmegyében – Róbert Bezák érsek ködösen rejtélyes leváltása révén – a széles körű nyilvánosság érdeklődését kiérdemlő „napfoltok” örvénylései tapasztalhatók. Herdics György címzetes apát Dunaszerdahelyen, az esperesi hivatalban fogadja a riportert.

Apát úr, ön hogyan győzi ezt a 2012 nyara óta nagy port kavaró helyzetet?
A keresztény ember a hitét földi keretek között, a mindennapokban éli meg. Abban pedig vannak jó meg kevésbé jó dolgok. Ebben az értelemben a Nagyszombati Egyházmegye most nyilván a kevésbé jó, illetve ebben a konkrét esetben akár azt mondhatom, hogy rossz időszakát éli. E történés ugyanis nemcsak a katolikusságot, hanem a közvéleményt szintén megosztotta. És bár meggyőződésem, hogy Jézusnak igaz azon szava, miszerint Isten szabad ege alatt azoknak, akik az Urat szeretik, minden a javukat szolgálja – nehéz ezt a mindennapi életben elfogadni.