Indiai mór és tiltott denevér

A 18. században rendkívül népszerűek voltak az álarcosbálok. Úgy látszik, az anonimitást biztosító maskarák védelmében egyesek olyasmire vetemedtek, ami sértette a közrendet, mert a hatóságok jónak látták megtiltani az utcákon az álarc viselését. De még ez sem volt elég. 1787-ban a Prešpurské Nowiny közölte, hogy „a császári rendőrség legfelsőbb parancsra megtiltja a farsangi bálokon a harlekínok cukorsüveghez hasonló, magas, hegyes fejfedőinek viselését, a törpe, óriás, denevér és más hasonló maskarákat, a férfiaknak papi és női ruha viselését...”

1774-ben a Lőrinc-kapu utcában, a ma már nem létező régi országház épületében rendezett főúri bálon egy leírás ilyen maszkokat említ: indiai mór, éjszaka és nappal, félig magyar, félig német egy személyben, harlekín, hajdú, verbuváló huszár, jósnő, mesterember, mészáros, borbély, szabó. A félig magyar, félig német esetében a ruhát elöl magyar, hátul német divat szerint szabták, de lehet, hogy jobb és baloldala volt különböző. Hasonló lehetett a nappal és éjszaka is: az egyik rész világos, a másik sötét, fényes csillagokkal díszítve. Ugyanott, egy két évvel később zajlott álarcosbálon Esterházy Imre gróf és barátai utcai árusnak öltöztek. Nekik nem volt akkora sikerük, mint annak a néhány előkelő hölgynek, aki szabónőként, papirosruhában jelent meg, alatta csupán neglizsében. A tánc és az izzadság megviselte a szokatlan öltözékeket, és a gavallérok legnagyobb örömére némi betekintés nyílt olyan tájakra, amelyek a nyilvánosság előtt máskülönben rejtve maradtak. (vk)