Gyötrelmes év vége az iskolákban

Mostanában inkább a diákoké a szó az iskolákbanSomogyi Tibor illusztrációs felvételeA tananyag lezárásának, a gyakori feleltetések és a nagydolgozatok időszakát élik a diákok. Sokuknak javítaniuk kell, másoknak csupán tartaniuk kell az eddigi szintet. Sokakban felmerülhet a kérdés, valóban elkerülhetetlen, hogy minden egyes tanév vége gyötrelmes legyen a nebulók jelentős része számára.

A pszichológusok úgy látják, a szülők akkor segítenek a legtöbbet, ha nem kötelezik egyfolytában tanulásra a csemetéjüket, ha azt mondják: ne csak tanulj, csinálj valami mást! Ez persze nem csoda, hiszen az illető szakemberek többsége a diákokra mint túlterhelt gyerekekre tekint. Elsősorban kikapcsolódásra buzdítják őket a rájuk rótt túlzott teher ellensúlyozására. A pedagógusok is tudatosítják, hogy az év végi hajrá elfárasztja a diákokat, ugyanakkor szükséges rossznak tartják.

A családok nagy többségének sajnálatos módon nem jut elegendő ideje arra, hogy kellő figyelmet fordítson a gyerek problémáira. A szülők a munkahelyükön töltik el szinte az egész napot, nincs, aki foglalkozzon a gyerekkel, pedig annak nagy szüksége volna rá.

A gyerekek joggal várják

el, hogy meghallgassák őket, véli a szakember. Sok esetben azt sem tudja a szülő, mi minden foglalkoztatja csemetéjét, milyen nehézségei vannak, pedig ha rendszeresen megbeszélnék a felmerülő problémákat, vagy csak egyszerűen elbeszélgetnének egymással, csírájában fojtanák el a nehézségek és bajok egy jelentős részét.

Nagyon gyakran „pusztán” arról van szó, hogy a gyerekek magukra maradnak, nem éreztetik velük fontosságukat. Az iskolák előszeretettel hangoztatják magukról, hogy az életre nevelnek. Ugyanakkor feltehetjük a kérdést, valóban az az életre nevelés, hogy túlterhelik a tanulókat? Nem inkább azt kellene megtanítaniuk a diákoknak, hogy a temérdek tanulnivaló mellett hogyan lehetne mégis ellazulni, kikapcsolódni?

Az iskolák általában csak a teljesítményt értékelik, a képzés egészében véve teljesítmény központú. A tanárok az év végi hajrá elkerülhetetlenségét azzal magyarázzák, hogy ha például márciusban volna vége a tanévnek, akkor is előállna ez a helyzet. Nincs mit tenni, osztályozni és értékelni kell, meg egyébként is, utolsó hét mindig lenne.

A gondot az jelenti, hogy az ingerlékeny és a hajrá miatt eleve feszült gyerekek közt hamarabb és nagyobb számban alakul ki konfliktus, mint egyébként, és ez a tény is befolyásolja teljesítőképességüket. A koncentrációkészséget általában rontja az elvárásokkal terhes légkör.

Értelemszerűen főként azok a gyerekek vannak a legrosszabb helyzetben, akiknek

feltétlenül javítaniuk kell

eredményeiken, máskülönben megbuktatják őket. Kézenfekvő volna a megoldás, vagyis hogy év közben is tanulni kell, nem csak a tanév végén, azonban a gyakorlat sok esetben ellentmond a logikus gondolkodásnak, magyarán mindent az utolsó hetekre hagynak a nebulók. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a gyerekek év közben nem érzik a figyelmeztetés súlyát.

Az iskolák elsősorban úgy segíthetnék a tanulókat, hogy hét végére nem adnának leckét. A kikapcsolódás mindenképpen oldaná a feszültséget.

A családon minden esetben sok múlik, figyelmeztetnek a pszichológusok. Ha a szülők odafigyelnek arra, hogy a gyerek ne üljön egész nap a könyv fölött, vagy ne tartózkodjon reggeltől estig a lakásban, azzal segítségére lehetnek. A tanuló kikapcsolódását szolgálhatja akár a tévé, a számítógép is. A leglényegesebb azonban a testmozgás. A legfontosabb, hogy ne csak és kizárólag tanuljon. Igazán akkor segíthetünk a gyerekeknek a jelek szerint elkerülhetetlen év végi hajrában, ha sikerül elérni, hogy valami más is legyen, mint a kötelező feladat. (ervé, h)