„Európában mindnyájan kisebbségben vagyunk”

Somogyi Tibor felvételeTöbb hónap telt el a PES döntése óta, amellyel visszaállította a Smer ideiglenes tagságát. Az azóta történt események tükrében továbbra is úgy látja, jó döntés volt?

Igen. Ne feledjük, hogy továbbra is csak feltételes tagságról beszélünk, így továbbra is figyelemmel kísérjük a Smer tevékenységét, a kormány tevékenységét és az elért eredményeket. Mi nem az SNS-szel, hanem a Smerrel vagyunk kapcsolatban, s azt is el kell majd döntenünk, hogy teljes jogúan magunk közé fogadjuk-e a pártot vagy nem.

Ez mikor fog megtörténni?

Előreláthatólag a következő kongresszuson, tehát a jövő évben.

A hazai politikai porondon a Smer több képviselője – legyen az maga az elnök vagy Marek Maďarič kulturális miniszter – számos olyan kijelentést tett, amelyek nyilvánvalóan nincsenek összhangban a szociáldemokrata értékrenddel, mivel nyíltan nacionalista vagy magyarellenes üzenetük volt. Folyamatosan kétségek merülnek tehát fel a Smer szociáldemokrata irányultságáról, hiszen a szociáldemokrácia egyet jelent a nemzetiségi toleranciával, a másság tiszteletével.

Először is, a pártot több tényező alapján kell megítélnünk. A kisebbségi kérdés egyike ezeknek, de nem az egyetlen. Az is fontos, mi történik szociális vagy egyéb téren. Másodszor, nem várjuk el, hogy az egyik napról a másikra változzanak a dolgok. A szlovák többség és a magyar kisebbség közti kapcsolat nem a legjobb, ez teljesen nyilvánvaló, s ezzel sok politikus visszaél. Mi azt szeretnénk, ha e kapcsolatok javulnának, s ennek érdekében teszünk is, még ha ezért a Smer néhány tagja kritizál is bennünket. Megpróbáljuk elősegíteni a jobb együttműködést az MKP és a Smer között. Egyelőre a parlamenten belül például a Lisszaboni Szerződés vagy a tankönyvek kapcsán, de egy jövőbeli – hangsúlyozom – lehetséges kormányzati együttműködésre való kilátással.

Miért pont az MKP-val szeretnék „összeboronálni” a Smert?

Mert úgy véljük, ha egy országban akkora kisebbség létezik, mint Szlovákiában a magyar, kívánatos, hogy annak valamely pártja folyamatosan képviselve legyen a kormányban. Mivel Szlovákiában egyetlen magyar párt van, azzal dolgozunk. Van tehát egy hosszú távú célunk – a szlovákok és a magyarok békés együttélése Szlovákiában –, és nem hagyjuk, hogy egyes helytelen kijelentések, származzanak Slotától vagy a Smertől, eltántorítsanak ettől. A lényeg, hogy akár lassan is, de haladjunk a célunk felé. Persze, mindig lesznek olyan tettek vagy kijelentések, amelyek más irányba hatnak, a fontos azonban az, hogy megtartsuk a fő irányvonalat. S itt hozzá kell tennem, hogy Orbán Viktor és pártja sem igazán segítenek ebben.

Jól értem tehát, hogy folynak valamiféle tárgyalások a Smerrel és az MKP-val?

Folyamatosan beszélünk erről mindkét párt vezetőivel, amilyen gyakran csak találkozunk. Persze, tudatosítanunk kell a jelenlegi szlovák kormánykoalíció meglétét, amely szerintem már nem fog változni a választásokig. Számunkra az a fontos, hogy mi lesz azután. Szeretnénk legálabb az esélyét megteremteni egy Smer–MKP-koalíciónak, utána pedig a Smeren áll majd, hogy eldöntse, kivel akar kormányozni. Mi nem szeretnénk senkit kényszeríteni, sem kioktatni, csupán megteremteni a lehetőségét egy ilyen együttműködésnek.

Az MKP tehát nyitottnak mutatkozik erre?

Azt gondolom, a magyarok is tudják, hogy nem igazán hasznos túl egyoldalúnak lenniük.

Ezt hogy érti?

Úgy, hogy nem hasznos a pártnak, ha kizárólag az ellenzék oldalán áll. Az utóbbi hetekben azt is megtapasztalhatták, milyen az ellenzékiség, ha egy ügyben elkülönültek a másik két jobboldali párttól. Az SDKÚ és a KDH gyakorlatilag kiközösítette őket. Meggyőződésem, hogy egy kisebbségi pártnak flexibilisnek kell lennie, nem jó, ha kizárólag a jobb- vagy a baloldalon áll. Ezért azt gondolom, hogy az MKP-nak is segítség, ha megteremtjük a platformot a Smerrel való kormányzati együttműködésre.

Úgy véli, lehetséges egy párt számára, hogy ne legyen se jobb-, se baloldali, s arculatát mindig ahhoz igazítsa, ki van hatalmon?

Nézze csak meg a párt szavazóbázisát – inkább bal-, mint jobboldali beállítottságú.

Ezt miből gondolja?

Ez így van, maga a párt is ezt mondja.

Ez érdekes, mivel az MKP jobbközép pártnak vallja magát.

Igen, mert a múltban a jobboldali kormányban vállalt szerepet, de a választói sok esetben másként vélekednek. Szociális kérdésekben az MKP szavazóbázisa sokkal inkább a baloldalon áll, mint a jobboldalon.

Ön szerint az MKP tehát nem egy standard jobboldali párt?

Nem, hanem inkább egy centrista párt. És természetesen a választói – a szlovákiai magyarság – érdekeit kell képviselnie, mely társadalmi csoport nem a leggazdagabbak közé tartozik Szlovákiában. Szociális kérdésekben ez a választói csoport inkább a baloldalhoz inklinál, persze lehetnek kérdések, amelyeknél jobboldali nézeteket képvisel.

Úgy véli, hogy van esély arra, hogy az MKP a jövőben esetleg elhagyja az Európai Néppártot (EPP) és önökhöz csatlakozzon?

Ebbe nem szeretnénk beavatkozni, nekünk nem az a célunk, hogy magunkhoz csábítsuk őket.

Visszatérve a Smer visszavételére. Egy külső szemlélő számára nagyon furcsa döntés volt, hiszen maradt az SNS-szel kötött koalíció. Nem nagyon lehetett másként értelmezni a döntést, mint az ideálok feladását hatalmi-politikai érdekek fejében.

Ez tévedés. Soha nem mondtuk, hogy a felfüggesztés feloldásának egyetlen módja a koalíció felbontása lenne. Tény, hogy a Smer–SNS koalíció létrejötte volt a felfüggesztés oka, mert tartottunk az Európa-ellenes és kisebbségellenes lépésektől. Most sem örvendünk ennek a koalíciónak, s nem helyeseljük valamennyi lépését, de a család, mint olyan egy tág koncepció. Vojiszlav Kostunica pártja például máig tagja az EPP-nek, és nem gondolom, hogy bárkinek az EPP-ből túl sok köze lenne Kostunicához. Könnyű lett volna azt mondani Ficónak, hogy elnézést, nem teljesíti a feltételeinket, de akkor azzal is szembe kell néznünk, hogy van egy brit Munkáspártunk is, amely belement egy Irak elleni imperialista háborúba, ami sok tagunk számára teljességgel elfogadhatatlan. És mégsem zártuk ki őket. Ahogyan az EPP sem tette volna, hiszen ők mindenkit bevesznek – Berlusconit, Kostunicát, ebből a szempontból a PES sokkal szigorúbb, mint bármely más pártcsalád. Tudja, a felfüggesztést nem lehet túl sokáig fenntartani. Mi úgy döntöttünk, hogy visszaadjuk a Smernek a feltételes tagságot, és a további fellépése alapján döntünk véglegesen. De azt gondoljuk, a nemzetiségi kérdés nagyon fontos. A kisebbségekkel való bánásmód egy társadalom demokratikus szintjének a mércéje. Nem szeretnénk konfliktusokat, mert nagyon jól tudjuk – a balkáni példából is – hogy az etnikai konfliktus mekkora gondot jelent, és mennyire nehéz túljutni rajta. Persze, megtehetnénk azt is, hogy nem törődünk vele, úgy, ahogy a többi párt teszi. Az én választóimat egyáltalán nem érdekli, mit csinálok Szlovákiában…

A PES döntése azonban precedensértékű volt a számunkra. A mečiarizmus óta ugyanis megszoktuk, hogy Európa garantálta a demokráciát. Ennek most látszólag vége.

Természetesen, hiszen önök az EU tagjaivá váltak. Nézze csak meg Olaszországot. Az olaszok megválasztották Berlusconit, s a védelmi miniszterük fegyvereket vetne be a bevándorlók ellen. Az EU intézményei egy bizonyos fokig tehetetlenek, csak akkor léphetnek, ha a probléma túlmegy egy szinten. Például, amikor Jörg Haider pártja tagja lett az osztrák kormánykoalíciónak, az ország ellen szankciókat hoztak. Ezek persze nem a polgárok ellen szóltak, de az emberek így érezték, és az eredmény az lett, hogy az osztrákok az EU ellen fordultak, ami máig érezhető. Azt gondolom, hogy minden országban egy értelmiségi kisebbség az, amely üdvözli az EU beavatkozását, a többség nem nézi jó szemmel.

Ön hogyan vélekedett a kérdésről, amikor Haider kormánytényező lett?

Bizonyos értelemben üdvözöltem a beavatkozás elvét Ausztriában, s Haider ezért még a legutóbbi választásokkor is nemzetárulónak nevezett, s a bűnüldöző szerveket akarta rám küldeni.

Tehát helyes lépés volt az EU részéről, hogy akkor beavatkozott?

Helyes volt, hogy beavatkozott, de az nem, ahogyan tette. Hiányzott a kommunikáció. Akkor arra szólítottam az európai parlamenti képviselőket, látogassanak el Ausztriába, hogy lássák a reális helyzetet. Jellemző, hogy akkor is a belgák és a franciák voltak a leghangosabb kritikusok – ahogy a Smer esetében is –, akiknek otthon nagyon komoly gondjaik vannak a szélsőjobbal, amely igencsak súrolja a fasizmus határait. De nem ismerik a közép-európai helyzetet. Azt gondolom, a kizárásnál, kiközösítésnél sokkal hatékonyabb a párbeszéd.

A 2004 óta az EU-hoz csatlakozott új demokráciák szinte mindegyikében megfigyelhető a populizmus térnyerése. Önök foglalkoznak ezzel a problémával?

Igen, néhány hónapja tartottunk is egy összeurópai populizmus-konferenciát Bécsben, amely nagyon tanulságos eredményekkel zárult. Valóban probléma a populizmus, de azt azért tegyük hozzá, hogy a jelenség Nyugat-Európa számára sem ismeretlen. Persze, az új, kelet-közép európai demokráciák esetében az okok kissé eltérőek. Jellemző például, hogy a posztkommunista átalakulás szellemében ezek az országok nagyon gyors és nagyon liberális reformokba kezdtek, elhanyagolva a szociális szférát. Ez rengeteg frusztrációt szült az emberekben, ami a szélsőségekhez taszította őket. Ráadásul, számos országban nagyon jelentős a kisebbségi kérdés – Szlovákián kívül például Romániában vagy Bulgáriában, amellyel sajnos politikailag sok esetben visszaélnek. Ezért is próbáljuk segíteni a szlovák–magyar kapcsolat javítását, mivel szeretnénk elejét venni, hogy a probléma más országokba is átterjedjen.

Ezen a téren esetleg együtt?működnek az Európai Néppárttal is?

Igen, például az MKP-val, amely szintén az EPP-hez tartozik. De a Néppárton belül sem teljesen tisztázott ez a kérdés. A közelmúltban például nagy vita folyt a pártban Tőkés Lászlóról – egyesek azt szerették volna, ha beveszik a frakcióba, ami ellen a romániai EPP-tagpártok nagyon élesen tiltakoztak, azzal érvelve, hogy Tőkés szélsőséges és szeparatista.

Úgy gondolja tehát, hogy a kisebbségek ügye európai ügy?

Egyértelműen.

Mit lehet tenni a megoldás érdekében?

Az egyetlen út az, hogy mindkét fél moderálja a viselkedését, és együttműködik. Ez persze érvényes a kisebbségi vezetőkre is, akik olykor szélsőséges kijelentéseikkel okozhatnak gondot.

A Lisszaboni Szerződés jóváhagyásával az EU sokak szerint lezárt egy fejezetet. Miben látja jelenleg az Európa előtt álló legnagyobb kihívásokat?

Meg kell tanulnunk összekapcsolni a gazdasági versenyképességet a kulturális és egyéb sokszí?nűséggel, amire Európa annyira büszke. Az előbbihez modernizálásra, reformokra van szükségünk. Ilyen például az euró is, még ha a polgároknak sokszor nem tetszik, mert bizonyos költségvetési szabályok betartását feltételezi. Azt is meg kell azonban magyaráznunk a polgárainknak, hogy az euró volt az, ami az elmúlt hónapokban megvédte Európát az amerikai pénzügyi krízis begyűrűzésétől. Másrészt meggyőződésem, az EU nem egy egységes állam, ezért ki kell fejlesztenünk egy egyedi, a sokszínűségen, a másság tiszteletén, az együttműködésen alapuló kultúrát. Európában mind?nyájan kisebbségben vagyunk.

A versenyképesség növelését említette. Nem gondolja, hogy sok európai országban azért nem sikerül bevezetni a szükséges reformokat, mert a baloldal összefogva a szakszervezetekkel és egyéb csoportosulásokkal blokkolja őket?

Szociáldemokrataként talán nem kellene ezt mondanom, de alighanem szükség van időnként konzervatív kormányokra, amelyek a gazdasági területre összpontosítanak, és szociáldemokrata kormányokra, amelyek viszont a szociális szférát tartják fontosnak. A szlovák példa is jól mutatja, hogy ha túl messzire megyünk a gazdasági reformokkal, az visszaüt, mert az emberek úgy érzik, a kormány megfeledkezett róluk. Néhány országban, például Lengyelországban vagy jelenleg Magyarországon az a gond, hogy a szociáldemokrata pártok maguk is túllőttek a célon a reformokkal, és az a bizarr helyzet állt elő, hogy Orbán Viktor most kis túlzással újraállamosítaná az egész gazdaságot. Reformokra, persze, szükség van, de az is fontos, hogy erről az embereket is meggyőzzük, és ne feledkezzünk meg a szociális kérdésekről.

A leosztás azonban általában olyan, hogy a jobboldali kormányok végrehajtják a népsze?rűtlen reformokat, majd jönnek a baloldali kormányok, amelyek be?gyűjtik a gyümölcseiket. Nem igazságtalan ez?

Nem. Ugyanis például Ausztriában szociáldemokrata kormány indította be a reformokat. Igaz, hogy a választók leváltották, mert az emberek általában nem szeretik, ha baloldali kormányok hajtanak végre megszorító intézkedéseket, sokkal jobban elfogadják jobboldali garnitúráktól. Szerintem az a gond, mind jobb-, mind baloldalon, hogy a kormányok nem képesek megtalálni a megfelelő egyensúlyt a gazdasági reformok és a szociális érzékenység között. Az is probléma, hogy kevés a karizmatikus politikus, s kevesen vannak, akik megpróbálják elmagyarázni a választóknak, amit csinálnak. Persze ilyenkor a legkönnyebb megoldás a nacionalizmus és a nemzetiségi megosztás, hiszen itt nincs szükség érvekre, elég elhitetni az emberekkel, hogy minden rossznak az okozója egy kisebbség, legyen akár őshonos, akár bevándorolt. Ezért is tartjuk nagyon veszélyesnek a nacionalizmust, s ezért is teszünk meg mindent annak érdekében, hogy lehetőségeink szerint Szlovákiában is segítsünk e téren.