Elviselhetetlenek az adóterhek

Az államnak fizetett adóink és elvonásaink az elmúlt években rekordokat döntögettek, jelenleg az állam jövedelmünk felét vonja el tőlünk. Hogy valóban mennyit is áldozunk az államra azt a legjobban az elmúlt években egyre népszerűbb adószabadság napja fejezi ki. Eszerint, ha az adóinkat egyszerre szeretnénk kifizetni, akkor június közepéig csak az államra dolgoznánk, és csak azután gyarapíthatnánk a saját pénztárcánk tartalmát is. A legtöbb pénzt azonban nem is az adók viszik el, hanem az egyes elvonások. Míg a bevételeink 15,7 százaléka megy az adókra, addig az elvonások csaknem a 37 százalékát emésztik fel. Ezzel azonban még koránt sincs vége jövedelmünk megcsapolásának, hiszen minden egyes vásárlásnál megfizettetik velünk a hozzáadottérték-adót vagy a fogyasztói adót. Hozzáadottérték-adónk ugyanakkor a hatodik legmagasabbnak számít a világon.

A gazdasági szakemberek szerint a magas adók rendkívül rossz hatással vannak az egész gazdaságra, és fékezőleg hatnak a munkavállalókra is. Példaként egy 13 ezer korona körüli bruttó fizetéssel rendelkező munkavállaló említhető, aki az adókat és elvonásokat követően csak 10 600 koronát kap kézhez. Ha azonban a hozzáadottérték-adóra kifizetett összeget is leszámítjuk, akkor további 1953 koronát vesz el tőle az állam. A 13 ezer koronás bruttó fizetésből valójában így csak 8648 korona illeti meg őt. Az állam azonban minden alkalmazottért a munkáltatótól is beszedi a biztosítást. A 13 ezer koronás bruttó fizetés esetében ez 5 ezer korona körül mozog. Az általunk megtermelt 18 ezer korona körüli összegből az állam így csaknem 10 ezer koronát vesz el.

Az államnak azonban az így beszedett adók sem elegendők, és naponta 130 millió koronával többet fogyaszt, mint amennyit beszed az adófizetőktől. Ezt a most leköszönő kormány a privatizációs bevételekkel próbálta meg kompenzálni, ez a forrás azonban véges, így az egyedüli reális megoldást a közkiadások csökkentése jelenti. Erre, a politikusok állítása ellenére, megvan a lehetőség, csak a politikai akarat hiányzik. Jelenleg ugyanis az állam még mindig rengeteg olyan tevékenységet lát el, amit a magánszféra sokkal hatékonyabban képes biztosítani. A jobboldali közgazdászok szerint az államnak elsősorban az ország belső és külső védelmét kellene biztosítania. Erre a célra azonban a szlovák költségvetésnek csak a 16 százaléka jut, míg a legtöbb pénzt a szociális juttatások viszik el. Minden hatékony adóreformot elsősorban a kiadások csökkentésével kellene elkezdeni. Persze ez különösen a választási kampány idején nem tartozik a politikusok által hangoztatott nézetek közé. Ehelyett gazdagabb szociális juttatásokat és a legkülönfélébb dotációkat ígérik a mezőgazdászoknak és az ipari termelőknek, közben pedig hajlandók megfeledkezni arról, hogy mindezt a mi pénztárcánkból veszik ki. Hosszú távon ezért mindenképp a kiegyensúlyozott költségvetést kellene megkövetelnünk a pártoktól.

A következő lépésben a legfontosabb az adórendszer egyszerűsítése, hiszen többségünk többnyire nem is tudja, hogy mi mindent adóztatnak meg vele. Ennek során a jobboldali pártok többsége az úgynevezett egyenlő adó bevezetését tekinti fő céljának. Ezzel elkerülhető lenne a progresszív adózás igazságtalansága, amely során a nagyobb bevételekkel rendelkezőket magasabb adókulcsokkal büntetik. Az egyenlő adó bevezetésének is megvannak azonban a veszélyei, hiszen teljesen célját vesztheti, ha egyúttal nem szüntetik meg az adózással összefüggő összes kivételt és leírható tételt. Ha erre mégis sor kerülne, akkor az adóbevallásunkra valóban elég lenne egy képeslap nagyságú adóív.