Csak nyerhetünk a belépéssel

A beruházási hullám úgy viselkedik, mint a víz, miután követ dobnak bele: koncentrikus körökben terjed...Tegyük fel, hogy én egy 47 éves tardoskeddi teherautó-sofőr vagyok, két középiskolás lányom van, a feleségem munkanélküli. A családnak alig van spórolt pénze, és félek, hogy a maszek, akinél dolgozom, el akar küldeni a cégtől, mert neki se megy igazán jól. Miért menjek el holnapután szavazni, milyen változást hoz az én életembe az Európai Unió?

Szlovákia csatlakozása után a külföldi nagyvállalatok is nagyobb bizalommal lesznek az ország iránt. Ön, a tardoskeddi sofőr, pedig számolhat azzal, hogy a beruházások el fogják érni Érsekújvárt és környékét is. A beruházási hullám úgy viselkedik, mint a víz, miután követ dobnak bele: koncentrikus körökben terjed. Érzékelhető, hogy mára már elérte Pozsony kb. száz kilométeres körzetét, de ez a terjeszkedés a belépésünk után felgyorsul. ĺgy a felesége is könnyebben találhat magának munkát. Sőt, a nagy európai cégek megjelenésével bérszintemelkedésre is számíthatunk. A két lány előtt bővülnek az érvényesülési lehetőségek, hiszen tanulhatnak tovább akár külföldön is, idővel pedig munkát vállalhatnak az országhatáron túl – feltéve, hogy megtanulnak egy idegen nyelvet, amelyet az EU-ban használnak. Természetesen az ideális az, ha a két lány idővel hazajön, és tapasztalatait itthon kamatoztatja. Hozzá kell tennem, az unió egyik fontos alaptézise a gyengébb védelme. Hatékonyan működik például a fogyasztók, a vásárlók és a munkavállalók érdekvédelme. Rajtunk múlik, részesei leszünk-e ennek a rendszernek.

Mennyire valós veszély az agyelszívás, vagyis, hogy a szakértelmiségiek a határokon túl keresnek majd maguknak érvényesülési lehetőséget, és nem térnek haza?

Ez a veszély létezik. Nagyon nehéz előre jelezni, milyen méreteket ölthet az agyelszívás. A közvélemény-kutatások szerint a csatlakozó országok közül éppen nálunk a legnagyobb a külföldi munkavállalás iránti igény, az uniós adminisztratívába is innen jelentkeztek a legtöbben. A szlovákiai magyarság tekintetében én elsősorban Magyarország elszívó hatásától tartok.

Brüsszelben hogyan tekintenek a csatlakozó Szlovákiára? Az EU segíteni akar nekünk, vagy szükséges rosszként néznek a bővítésre?

Ebben a tekintetben az európai parlamenti szavazás eredménye az igazán mérvadó, amikor országonként szavaztak az egyes tagjelöltek felvételéről. Szlovákia – egy szavazattal lemaradva Magyarország mögött –, a második legtöbb voksot kapta. Szlovákiának az európai politikusok között nagy az ismertsége, az ország megítélése pedig 1998-hoz képest gyökeresen megváltozott. Egyebek mellett azért is, mert a kelet-európai tagjelöltek között egyedül Szlovákiában sikerült a kormányzatnak a parlamenti választások után meghosszabbítania mandátumát. Ez politikai stabilitást, kontinuitást jelent. Biztos, hogy az ország megítélésében nagy szerepet játszott, hogy a legnagyobb lélekszámú kisebbség, a szlovákiai magyarság politikai pártja kormányzati szerepet vállalt. Ez együttműködési képességet jelez az MKP, valamint a többi kormánypárt részéről, és az EU-ban éppen ezt a fajta kooperációt igénylik minden téren.

Mennyire van szüksége az EU-nak Szlovákiára?

Rövid távon nekünk van szükségünk az EU-ra, mert mi az uniós költségvetésből több pénzt kaphatunk, mint amennyit befizetünk. Az uniós politikusok azonban hosszú távon gondolkodnak. Ez a kapcsolat a jövőben kölcsönösen gyümölcsöző lehet. Az EU tagállamainak a keleti bővítés az európai biztonsági övezet, a demokrácia, és a kooperációs értékrendszer kiterjesztését jelenti. Az integráció tehát az ő szempontjukból egyfajta megelőző politika, az itteni országok felemelését kívánja elősegíteni, amely az egész európai régió stabilitásához, piacainak bővítéséhez vezet.

Sokan attól tartanak, hogy Szlovákia elveszti szuverenitását, és kis országként nem is lesz módunk beleszólni a brüsszeli döntési folyamatokba.

Erre egy közvetlen érvet mondanék. Jelen pillanatban a 15 tagország egyike sem érzi, hogy elnyomják az EU-ban, hiszen egyik országban sem jelent meg a kilépés igénye. Valamennyien úgy érzik ugyanis, több haszonnal jár a tagság, mint az esetleges kilépés. Ez sem Luxemburgban, sem Dániában vagy Finnországban nem merült fel, annak ellenére, hogy ezek az államok „befizető” tagországok. Kis országok létére nem érzik úgy, hogy elnyomnák őket, mivel a főbb kérdésekben a döntések konszenzusos alapon születnek az EU-ban. Más kérdés, hogy itt sem repül a sült galamb senkinek a szájába; minden országnak meg kell találnia a partnereit, a lehetőségeit az érdekérvényesítésre. Erőből nem politizálhat egy kis ország euroképviselője, a logikus érvelésre, partnerkeresésre és a kölcsönösen előnyös kooperációra kell szorítkozni.

Említette a befizetéseket és a támogatásokat. Merre billen Szlovákia esetében a mérleg nyelve?

A belépés után 2006-ig több mint 72 milliárd koronát kaphatunk az EU-tól, és csak 38 milliárdot kell tagdíjként befizetnünk. A különbség 24 milliárd korona, ami nagyon komoly bevétel lehet a költségvetésben. Tény, hogy ennek a támogatásnak a többsége projektorientált. Általános probléma lesz, hogy képesek leszünk-e megfelelő projekteket készíteni, hogyan tudjuk megoldani a társfinanszírozást ezekhez a támogatásokhoz. Az ország polgárai az elmúlt 13 évben azonban megmutatták, hogy krízishelyzetekben jó teljesítményt tudnak nyújtani. Az egész ország tudja, hogy odafigyelésre és erősítésre van szükség. A csatlakozás után nagyobb rétegek pályázhatnak, például bővülnek a vállalkozók lehetőségei is. Eddig angolul kellett pályázniuk, most már lehetőség lesz arra, hogy a pályázatok döntő többségét szlovákul írják meg, az elbírálás Pozsonyban és nem Brüsszelben lesz. Az állami költségvetés már számol a projektumok társfinanszírozásával.

A mezőgazdaságban dolgozók attól tartanak, hogy az EU-ban rosszabbra fordul soruk. Menynyire megalapozottak ezek az aggályok?

Ismét egyértelmű számadatokkal válaszolnék. Amíg a 2001-es költségvetésből az agrárium összesen 214 millió eurót, vagyis 8,7 milliárd koronát kapott, ez az uniós támogatással együtt már kétszer annyi, 16 milliárd korona lehet. A mezőgazdaságba folyó pénz tehát egy éven belül megduplázódhat. Tagadhatatlan, hogy az unión belüli konkurenciaharc érzékenyen érintheti a szlovákiai mezőgazdaságot, ám a kívülmaradás esetén én nem látok más, a mezőgazdasági fejlesztés céljára mozgósítható tőkét.

Térjünk vissza az előző példához. A tardoskeddi sofőr nagykaposi vagy királyhelmeci kollégája miben reménykedhet?

Mindenki tudja, hogy amíg nem lesz autópálya, közúti infrastruktúra Kelet-Szlovákiában, addig a beruházások is nehezebben jutnak el odáig. Éppen ezeknek a kelet-szlovákiai embereknek segíthet a legtöbbet az EU, hiszen a strukturális alapokon keresztül fölgyorsítja az infrastruktúra fejlesztését. Ez pedig elősegíti a beruházók mozgását kelet felé. Ez történt Portugáliában és ĺrországban is.

Mi várna ránk, ha a többség nemmel szavazna a referendumon? Létezik-e ilyen katasztrófa-forgatókönyv?

Egy negatív döntés visszavetne bennünket az 1997-es év szintjére. Az ország állampolgáraiba vetett európai bizalom óriási károkat szenvedne. A külföldi beruházók biztos, hogy nem jönnének be, az ország vákuum-helyzetbe kerülne Lengyelország, Csehország, Ausztria és Magyarország gyűrűjében. A schengeni határok is leereszkednének körülöttünk, ami az ország izolálásához vezetne. Gazdasági hanyatlás, kelet felé sodródás kezdődne, ami a korrupció, a hazai és külföldi maffiák megerősödésével járna. Az Európai Unió tagjaként Szlovákiát mindez elkerülni.