Blogmustra

Az elnökválasztás nyomorúsága

Sokan érvelnének azzal, hogy nálunk a cseh, magyar modell nem működne. Az ottani parlamentek mind ez ideig képesek voltak értelmes arcokat választani elnöknek. „De itt”, nálunk ez nem lehetséges, mert „...az itteni politikai kultúrából” kifolyólag a szlovák parlament csak valamiféle, az aktuális kormányoldalnak megfelelő bólogatójános formátumú prezidentet lenne képes megválasztani. A legutóbbi választás eredménye ismételten kiütötte ezt az érvet: egy Schusterrel és két Gašparovičcsal a nép már többször bizonyította, hogy mire képes.

Nem tudnak meghatni a „...mert ez a legdemokratikusabb forma” érvek sem. Ez egy üres frázis, puff, puff... Az, hogy legdemokratikusabb, miért jelenti feltétlenül azt, hogy a „legjobb”? Pláne díszbútorválasztásnál. Ugyanilyen hozzáállással az Alkotmánybíróság elnökét, meg még ki tudja kit is népi vokssal kéne pajzsra emelni. Luxusdemokrácia.

A teljes bejegyzés a Párkányer blogon olvasható: www.parkanyer. blogspot.com

Radičová, Bugár, Lipšic, Sulík és a többiek

Simon Zsolt keddi bejelentése, miszerint kilép az MKP-ból és annak parlamenti frakciójából, a továbbiakban pedig független képviselőként tevékenykedik, érdekes politikai helyezkedéseket mutat, melyek összerakva és értelmezve meglepő puzzle-t adhatnak. Sci-fi vagy valóság? Döntse el mindenki saját maga.

Alig egy évvel a 2010-es parlamenti választások előtt igazán paradox helyzet alakult ki az ellenzéki pártok háza táján. Az SDKÚ, MKP és KDH-ban is vesztésre áll a média és az elit által preferált vonal, akik így végső lehetőségként egymás karjaiba hullhatnak. Iveta Radičová, Bugár Béla és Daniel Lipšic mára eljutott odáig, hogy nincs vesztenivalójuk. Lépjenek bármit, mai párton belüli pozíciójukhoz képest csak előbbre juthatnak. Az eddigi fejlemények tükrében pedig kijelenthető, hogy minderre maguk is rájöttek.

A teljes bejegyzés a Körkép blogon olvasható: www.korkep.sk

Icuka és a „Náš materinský jazyk, maďarčina” fesztivál

A szuper- és hipermarketekben gyakran hangosbemondón kommunikálnak egymással az alkalmazottak: Služobné hlásenie, prosíme upratovačku ..., meg Predavačku prosíme do oddelenia ... Minden üzletben eddig csak szlovákul hallottam ezeket a szolgálati közleményeket, pedig felénk a legtöbb helyen igen nagy az esélye annak, hogy a bemondó és az alkalmazott is magyar. Valószínűleg szabályozzák is ezeket, ha nem is törvényben vagy rendeletben, de az üzletek belső szabályai között. Pénteken viszont kellemes meglepetés ért a komáromi Billában. Épp fizettem, amikor megszólalt a hangosbemondó: Icuka, a kasszába, kérlek, Icuka, gyere a kasszába!

További részletek a Komáromi blogon olvashatók: www.komaromiblog.com

Gordonkaelőadás következik

Bajnai Gordon immár miniszterelnök. Gratulálhatunk neki, bár feladata inkább válságmenedzseri tapasztalatokat igényel, de tudjuk, ilyen pozíciókat egy olyan országban, mint Magyarország, végképp nem efféle képességek alapján osztanak. A magyar fővárost ma egy vihar is tépdeste, áztak az emberek, törtek az ablakok, s mindezt nem mérges emberkék okozták. A parlamentnél kint tüntetők, bent törtetők, s a frissítésen túlesett kormány kemény próbán vesz részt, hogy vajon meddig is bírja. Isteni színjáték vagy inkább ördögi? Én nem nagyon szeretek déli szomszédaink helyzetén gondolkodni, mert sajnos, ez egyre kevésbé érdekel. Azt hiszem, egyre többen vagyunk így, s nem csak azért, mert nálunk is van elég gond. Magyarország, amint azt mindenki tudja, olyan mélyre süllyedt gazdaságilag és társadalmilag, hogy ahhoz valószínűleg még legalább 3 év Fico-kormányra volna szüksége Szlovákiának is.

A teljes bejegyzés a Philosophus naplója blogon olvasható: /www. bumm.sk/blog/philosopher

(Lashee)