Renault Captur: Néha az alapváltozat is megteszi

Az 1.0 TCe egy több szempontból is érdekes háromhengeres motor, amely igazolja, hogy új autó vásárlásakor néha érdemes a motorkínálatok alapváltozatát is figyelembe venni, ha pontosan tudjuk, mire fogjuk a járgányt használni.

A Renault városi crossoveréről már sok bőrt lehúztam. Nem véletlenül dicsértem, hiszen az aktuális generáció egy nagyon magabiztos járgány. Megkapó a külseje, a belső tér helyenként már prémiumkategóriás autóra emlékeztet. Az egyetlen, még megválaszolatlan kérdés: milyen a modell alapváltozatnak számító benzinmotorja?

Meg kell szokni

Az 1.0 TCe egyik legnagyobb előnye tán abban rejlik, hogy egyszerű a szerkezete, amiből pedig arra lehetne következtetni, hogy megbízható lesz. A 74 kW és 100 lóerős teljesítménnyel bíró motor nem rendelkezik közvetlen befecskendezéssel, így kifejezetten illik a városi környezetbe; ráadásul még GPF részecskeszűrőre sincs szüksége. A motort az elődjére, a 0.9 TCe erőforrásra alapozták, amely a gyakorlatban is igazolta, hogy rendkívül megbízható, így minden jel szerint az 1.0 TCe is a strapabíró erőforrások csoportjába fog tartozni. 
Egy jó ideig keresnem kellett a közös nevezőt a motorral. Az ötgangos manuális váltóval párosított erőforrás halk, s az elődjéhez képest is sokkal kultiváltabb, ám főként elindulásnál igazolódott be, hogy a megszokottnál érzékenyebben kell bánni a gázpedállal és a kuplunggal. Ez viszont nem olyan dolog, amit ne lehetne megszokni. Amivel már nem igazán tudtam megbarátkozni, az az ötgangos váltó – ehhez az erőforráshoz mást nem párosíthatnak. Nem titok, hogy az egyetlen dolog, amivel fel tudnak javítani egy aránylag gyenge motort, a jól beállított váltó. Ez pedig a tesztelt modellből sajnos hiányzott. Az egyes sebességfokozatok, főleg a szélsők beállítása nagyon pontatlan. A váltó olyan „lötyögős”, hogy néha csak második vagy harmadik nekifutásra tudtam besorolni a rükvercet. A váltás így átlagos, helyenként inkább átlagon aluli, ami kár, ez ugyanis sokat ronthat az egyébként nagyon jóra sikerült autó összbenyomásán. Csak a margóra jegyzem meg, hogy az erősebb benzinmotorhoz járó hatgangos manuális váltóval ilyen problémák nincsenek, ez már teljesen más minőséget képvisel. 
 

Városi autó és motor

Annak ellenére, hogy a maximális forgatónyomaték magasabb fordulatokon elérhető, a motor városban, alacsonyabb sebességeknél is eléggé rugalmasnak tűnt. Körülbelül 1800 fordulatnál kezd feléledni, a középmezőnyben is nagyon jól teljesít, s meglepő módon még magasabb fordulatoknál is egészen jól tartja magát. A lehető legjobb dinamika elérése érdekében 5500 fordulatig érdemes felturbózni, e határ felett veszít a teljesítményéből. 
A motornak a hétköznapi, városi forgalomban fogják igazán hasznát venni, száguldozásra vagy az autópályán való versengésre ez a kivitelezés nem való. 13,3 másodperc alatt tud felgyorsulni 0-ról a 100 km/órás sebességre, a végsebessége pedig 173 km/óra. Ha a Capturba a sofőrön kívül még három felnőttet ültetnek, s a csomagteret is megpakolják, túl nagy dinamikát már ne várjanak a járgánytól. A rövidebb ötödik fokozatnak és magasabb fordulatszámnak köszönhetően viszont az autó 130 km/órás sebességnél, elnyúló emelkedőn sem veszít teljesítményéből. 

A dobfékek

A Captur kellemes vezetési élményt kínál, s mint minden változata, ez is inkább a nyugodt, visszafogott furikázásra ösztönöz. A tesztelt járgánynak 17-colos keréktárcsái voltak, 215/60 R17 átmérőjű abroncsokkal, amelyek kifejezetten illettek a magasabb járdaszegélyekkel teli városba. Ráadásul ezek az abroncsok csak azt igazolják, hogy nem feltétlenül kell hatalmas méretű, ám alacsony profilú kerekeket tenni egy autóra ahhoz, hogy jól mutasson.
S ha már a kerekekről van szó, érdemes megemlíteni, hogy míg az elülső kerekekre hűtött tárcsafékek kerültek, hátra már dobfékeket szereltek – s nemcsak ebben az alapváltozatban, hanem a modell mindegyik kivitelezésében. Azt, hogy ez mennyire számít előnynek vagy hátránynak, már döntse el mindenki maga. Tény, hogy a dobfékek élettartama hosszabb, hiszen a zárt térben elhelyezkedő fékpofák nem szennyeződnek és kopnak annyira, mint a tárcsafékek. Másrészt a lecserélésük, ha egyszer szükség lesz rá, rendszerint költségesebb.
 

Kellemes meglepetés

Az 1.0 TCe fogyasztása kellemes meglepetést okozott, holott azt hittem, az ötgangos váltó miatt ezek az értékek nem lesznek a legjobbak. Egy hét alatt 6,2 literes átlagot értem el, városban egy literrel többet. Sztrádán, 130 km/órás tempónál a motor ötödik sebességfokozaton 3200 fordulaton dolgozik, a fogyasztás ilyenkor 6,8 liter 100 kilométerre, ami egészen elfogadható érték. A legjobb, öt liter körüli fogyasztást nyugodt vezetésnél fogják elérni országutakon. 
Csodákat ettől a motortól ne várjanak, elvégre a leggyengébb erőforrásról van szó. S ha ezt szem előtt tartjuk, akkor néhány napos használat után összebarátkozunk vele. A motorral főként akkor lesznek elégedettek, ha az autóban legfeljebb két felnőtt fog ülni, ha nem pakolják tele túl nehéz holmival a csomagteret, s ha főként városban fogják használni, és kerülni fogják a gyakori, hosszabb távolságokat. Ha már gyakrabban utaznak nagyobb távra, s a gyarapodó család miatt valószínűsíthető, hogy egyre több dolgot kell majd szállítaniuk, akkor költsenek valamivel több pénzt a szinte kifogástalan, családhoz sokkal jobban illő 1.3 TCe erőforrásra.