Andrej Bán: Az olasz maffia nyomába indultam, szlovákot találtam

Andrej Bán, a Denník N ripor-tere a Kuciak-gyilkosság okait keresve olyan visszaélések nyomaira bukkant az ország keleti felében, melyek gyanú-sítottjai komoly összegekkel károsították meg az agráriu-mot, s valószínűleg számos más bűncselekményt is elkö-vettek. A politika legmaga-sabb köreiben mozgók nevével is összefüggésbe hozott ügyekről kérdeztük a neves újságírót.

Hogyan szerzett tudomást a kelet-szlovákiai gazdák kálváriájáról?

Ján Kuciak utolsó cikkében az olasz vállalkozók kelet-szlovákiai kétes mezőgazdasági üzleteivel foglalkozott. Tíz nappal Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolása után már itt voltam Zemplénben, hogy a helyszínen tájékozódjam. Ekkor még én is valószínűnek tartottam, hogy a kolléga meggyilkolásának hátterében az olaszok bosszúja állhat. Rendkívül meglepett, hogy én voltam az első újságíró, aki Zemplénben akart riportot készíteni az ügyről. Az osztrák, a német, az angol vagy az amerikai újságírók is csak jóval a cikkeim megjelenése után érkeztek, a szlovák sajtóból pedig sokáig senki sem jött ide. Az általam megkérdezett gazdák elmondták, a Kuciak-cikkben említett egyik olasz, Diego Roda egy piros Ferrarival jár, a másik, Antonino Vadala pedig szeretőket tart, de egyikről sem feltételezik, hogy a gyilkosságokhoz bármi köze volna. Abban viszont egyetértettek, hogy ha van is Szlovákiában olasz maffia, ők akkor is jobban félnek a szlovákiaitól. Az első cikkemnek azt a címet adtam: Az olasz maffiát kerestem, szlovákot találtam.

Ekkor hallott először a „grófnőről” is?

A gazdák egy Ľubica Rošková nevű hölgyről beszéltek, akiről először azt hittem, Troškovával, a leköszönt miniszterelnök „mindenes” tanácsadójával keverik össze. Aztán kiderült, hogy Ľubica Roškováról, a Smer volt parlamenti képviselőjéről, a párt kelet-szlovákiai, egykori második emberéről van szó. Ekkor hallottam először a grófnő ügyeit intéző Patrik Šuchtáról, meg az embereiről is. A leglényegesebb információ azonban az volt, hogy a nagymihályi és a tőketerebesi gazdák is egybehangzóan állították, a Kuciak-cikkben semmi olyasmit nem olvastak, amit ne tudtak volna évek óta az olaszokról. Már csak azért sem, mert például a megyei választások előtt maga Antonino Vadala dicsekedett azzal, hogy a volt barátnője most Fico szeretője.

Mit mondtak el a Rošková-féle csoportról?

Számos meglepő dolgot. Azt, hogy a Rošková körüli embereket rendszeresen előnyben részesíti a támogatásokat kifizető ügynökség, hogy többen közülük a Smer tagjai, de hogy egyes esetekben a földterületeket, sőt a termést is erőszakkal szerezték meg a gazdáktól. A második riportutamon találkoztam Juraj Bérešsel, Mičkóval, illetve Kentošsal, akik nyíltan beszéltek az őket ért atrocitásokról.

Mitől lettek egyszerre közlékenyek ezek az emberek?

Azt hiszem, a gyilkosságok utáni közhangulat változott meg. Az embereknek végképp elegük lett egyes politikusokból és az ügyeikből, és már hangot is adtak az elégedetlenségüknek. Juraj Béreš például videófelvételeket adott át nekem, melyen az látható, hogy Šuchta biztonsági szolgálatának emberei összeverik őt. Béreš, aki a saját és a bérbe vett földjein gazdálkodik, rákbeteg, emiatt orvosi kezelésre külföldre utazott. Ezért, és egyéb okok miatt egy ideig nem fizette ki időben a bérleti díjakat. Olyan földekről van szó, melyeket megművelt, és amelyeken már a termés is beérett. A földalap a késedelem miatt elvette a földjét, és Šuchtának adta ki. Ondrej Hovan, a földalap akkori nagymihályi vezetője egyébként teljesen véletlenül Šuchta és Rošková baráti köréhez tartozott. Béreš, miután hazajött a gyógykezelésről, meglepetten látta, hogy a birtokán idegenek aratnak. A verekedések ezután kezdődtek, három napon át tartottak.

Nem kérte rendőrök segítségét?

Dehogynem kérte. Jól látszik a videófelvételeken, hogy a rendőrök, miután látták, hogy Šuchta is érintett az ügyben, semmit sem csináltak.

Šuchta korábban rendőrként dolgozott?

Igen. Roškovának pedig pszichológiai rendelői vannak, melyekben a rendőrök ügyeivel is foglalkoznak. Béreš azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Szobráncon egy nyomozónál feljelentést akart tenni, akiről viszont kiderült, hogy Rošková egyik rokona – így nem is intézkedett. Béreš azonban számtalan más hivatalos szervnél is megpróbálta megvédeni az igazát, de hasztalanul.

A Béreš-ügy egyedi eset?

Egyáltalán nem. Egy másik esetben ugyanez a csoport fiktív szerződés alapján próbálta meg megszerezni egy gazda tulajdonát, egy gazdálkodónak pedig betontömbökkel torlaszolták el a farmjához vezető utat, és sorolhatnám.

Végül is hány megkárosított gazdáról szerzett tudomást?

Csak a Szobránci és a Nagymihályi járásban nyolcat-tízet találtam. A második riportom megjelenése után azonban özönleni kezdtek hozzám a levelek Szinnáról, Varannóról, Bártfáról, Ólublóról és Gömörből, amelyekben hasonló esetekről számolnak be. Mellesleg az új miniszterelnök, Peter Pellegrini és Gabriela Matečná mezőgazdasági miniszter közös sajtóértekezletet tartott a cikkeimben feltárt dolgokról, ahol a miniszter asszony legalább háromszor megköszönte nekem, hogy általam tudomást szerzett a történtekről. Elképedtem, hogy ezeket a tényeket egy újságírótól kellett megtudniuk, miközben épp az lenne a dolguk, hogy fellépjenek az ilyen esetek ellen.

Mi történt a sajtótájékoztató után?

Matečná elismerte, hogy a Rošková-eset költségvetési csalás. Mellesleg úgy tudom, régebben ők nemcsak munkatársak, hanem jó barátok is voltak, de most nem nagyon volt más választása. Ugyanis tavaly óta az interneten bárki megnézheti azokat a műholdfelvételeket, melyeken látható, ki és milyen földterületek után igényel hektáronként 200–250 euró támogatást. Csak később tudatosítottam, hogy ennek megszerzéséhez az igénylőnek nemhogy bérleti szerződésre nincs szüksége, hanem az is elég, ha bizonyítja, hogy megműveli a földet. Vagyis ez alapján, ha valaki más földjén, mindenfajta engedély nélkül szánt-vet a traktorjával, jogosulttá válik a támogatásra. Kiderült, hogy például Rošková volt cége, a Gard, mely jelenleg Agro Porubka néven működik, mely területekre igényelt és kapott támogatásokat. Kb. 52, összesen 400 hektár alapterületű parcellát találtam. Ezek között aszfaltozott parkoló és repülőtér is volt, de egy községben a házak mögötti konyhakertekre, 6,6 hektáros területre is kaptak támogatást. Mondanom sem kell, olyanokra, amelyekhez semmi köze sem volt a cégnek.

Az összes esetnek utánajárt?

Nem, erre se erőm, se időm nincs. Azt azonban nevetségesnek tartom, hogy Matečná amiatt értetlenkedett, hogy az ő évek óta működtetett portálján két év alatt három bejelentést kapott, miközben hozzám özönlenek a bejelentések.

Mi lehet ennek az oka?

Az, hogy amióta az újságok nyíltan foglalkozni kezdtek a közéletben tapasztalható visszásságokkal, az emberek már kevésbé félnek. Mert korábban azt kellett látniuk, hogy az állami szervek az ilyen ügyekben semmit sem tesznek, beleértve a rendőrséget és az ügyészséget is. Tény, hogy egyesek, mint Rošková, csalással szereztek meg bizonyos pénzeket, és erőszakkal vették el a gazdák földjét és termését, ám ennél is felháborítóbb, hogy ezekben az ügyekben a hivatalos szervek még csak nem is intézkedtek. Azzal egyébként, hogy ez az egész rendszer beteg, Jaromír Čižnár főügyész is egyetértett, amikor a sajtótájékoztatóján az én cikkemet idézte. Igen ám, ha azonban azt állítja, hogy ebben az esetben az állam vallott kudarcot, akkor azt is tudatosítania kell, hogy ennek a rendszernek ő is egyik oszlopos tagja.

Megkérdezte Roškovát és Šuch-tát?

Természetesen. Tagadták a vádakat.

Ezek az ügyek már jó néhány héttel ezelőtt napvilágra kerültek. A Kuciak-gyilkosság után egymást érték a tüntetések, a gazdák is többször tiltakoztak. Mi történt azóta?

Azt hittem, ha ilyen komoly vádak fogalmazódnak meg, melyek kapcsán a minisztériumok, a kormányfő és a főügyész is fontosnak tartja hallatni a hangját, akkor a kötelességüket nem teljesítő rendőrök szolgálati viszonyát minimum felfüggesztik. Ehhez képest mindannyian a helyükön vannak, mintha mi sem történt volna. Azt hittem, egymást fogják érni a vizsgálatok, és sorra hullanak a fejek. Ehhez képest csupán két keleti ügyész távozott a hivatalából, a minisztériumban pedig a Talajtani és Talajvédelmi Kutatóintézet három tudósát bocsátották el, akiket gyakorlatilag személyesen tettek felelőssé azért, hogy Rošková érvényesíthette támogatási kérelmeit. Az ügyben rendszerszintű változásokat ígérnek, miközben a konkrét intézkedések késnek. Jó lenne, ha el lehetne érni, hogy amiként a Kuciak-gyilkosság felderítését is nemzetközi szervek segítik és felügyelik Szlovákiában, az uniós kifizetésekkel kapcsolatban is hasonló ellenőrzési mechanizmusok működjenek.

Mióta történnek ilyen visszaélések a mezőgazdaságban?

Négy-öt éve, ugyanis azóta működik egy olyan rendszer, melyben ha egy gazda támogatást kap a földjére, egy másik, vagy akár több is, bejelentheti az igényét ugyanarra a parcellára, mindenfajta tulajdonviszonyt bizonyító dokumentum nélkül. Az újdonság az, hogy ilyenkor a kifizető ügynökség mindkét leállítja mindkét fél kifizetését. Az sem kap pénzt, aki valóban megműveli a saját földjét, meg az sem, akinek semmi köze az adott földterülethez. A megegyezést az ügynökség a két vitázó félre hagyja. Egyesek így egyfajta védelmi pénzt szedhetnek a tisztességes gazdálkodóktól, mert addig, amíg nem rendeződik az ügy, azaz amíg a megzsarolt nem fizet a zsarolónak, senki sem kap semmit.

Rošková valószínűleg az egyik legbefolyásosabb szereplője volt ezeknek az ügyeknek. Ő irányította a rendszert, vagy magasabb beosztású segítőkre is szüksége volt?

A régióban nyilvánvalóan ő volt a főnök, de a gazdák szerint a pénzt vagy annak egy részét, továbbította Kassára és Pozsonyba. Elgondolkodtató, hogy egy viszonylag ismeretlen vidéki pszichológus hogyan került a Smer befolyásos tagjai közé, miként volt három cikluson keresztül parlamenti képviselő, és pszichológusként hogyan került a mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó parlamenti bizottságba. Azt hiszem, hogy minisztériumi segítők nélkül mindezt, amit feltártam, nehezen lehetett volna véghezvinni.

Matečná miniszter asszonynak feltette az erre vonatkozó kérdéseit?

A riportjaimban közvetlenül őt nem szólaltattam meg. Nagyon szívesen elbeszélgetnék vele ezekről az ügyekről, de eddig nem tudott időt szakítani azokra a nyilvános vitákra, melyekben én lettem volna a vitapartnere.

Nem érték atrocitások a cikkei megjelenése után?

Fenyegetéseket nem kaptam, de bizonyos, a régió agráriumában meghatározó személyek, akiknek le mertem írni a nevét, félmillió euró kártérítés követelését helyezték kilátásba, mert, mint mondták, csorbát ejtettem a jó hírükön. Annyit válaszoltam nekik, hogy ne fenyegessenek, mert nálam ennek nincs semmi értelme. Erre azt írták, valószínűleg félreérthettem őket, és azóta nem jelentkeztek.