Közélet

A magyar kisebbség és a prágai tavasz

Ötven évvel ezelőtt, az 1968. augusztus 20-ról 21-re virradó éjszaka a Varsói Szerződés öt tagállamának hadseregei átlépték Csehszlovákia határait, és megszállták az országot. A bevonulás nemcsak a prágai tavasz néven ismertté vált reformfolyamatnak vetett véget, hanem szertefoszlatta a csehszlovák nemzetiségi politika megújításának lehetőségét is.
ÚJ SZÓ ONLINE

2018. augusztus 19. 18:07

Prágai Tavasz
A megszállás ellen tiltakozó röplapok  (Forrás: Fórum Kisebbségkutató Intézet Levéltára)  

A Csemadok javaslatai

A prágai tavasz egyik legsürgetőbb megoldásra váró feladata, a politikai rendszer demokratizálása és a társadalmi reformok mellett, a cseh–szlovák viszony újrarendezése volt. A szlovák emancipációs törekvések ugyanakkor törvényszerűen felvetették a szlovák–magyar viszony, illetve a magyar kisebbség helyzete rendezésének az igényét is. Az 1968 januárjában a kommunista párt első titkárává választott Alexander Dubček nevével fémjelzett reformkurzusra a csehszlovák társadalom valamennyi rétege rendkívül aktívan és pozitívan reagált, és igyekezett megfogalmazni a számára legfontosabb igényeket, javaslatokat. Ebbe a vonulatba illeszkedett a Csemadok Központi Bizottságának a magyar kisebbség problémáit előterjesztő állásfoglalása is. A Csemadok KB március 12-i ülésén elfogadott, majd az Új Szó március 15-i számában közzétett dokumentum az önigazgatás és a kollektív kisebbségi jogok elvéből kiindulva a kisebbségi jogok alkotmányos rögzítését kérte a politikai vezetéstől. A Csemadok javaslatai között szerepelt egyebek mellett az arányos nemzetiségi részvétel biztosítása és nemzetiségi szervek létrehozása a választott és a végrehajtó szervekben, a magyar kisebbség számára hátrányos 1960. évi közigazgatási elrendezés kiigazítása, a nemzetiségi iskolahálózat fejlesztése és önálló irányításának megteremtése, nemzetiségi tudományos és kulturális intézmények létesítése, valamint az 1945 után hozott magyarellenes jogszabályok felülvizsgálása és a diszkriminatív rendelkezések eltörlése.

A Csemadok javaslatait, valamint a szlovákiai magyar sajtóban nyilvánosságra hozott további hasonló javaslatokat a szlovák közvélemény ellenérzésekkel fogadta, a szlovák sajtóban pedig indulatos, nacionalista felhangokkal telített vita robbant ki a nemzetiségi kérdésről. A szlovák lapok – noha szlovák fordításban megkapták – a Csemadok állásfoglalását nem ismertették. E helyett nagy nyilvánosságot biztosítottak a különböző magyar állásfoglalásokkal és a magyar lapokkal vitába szálló, s a magyar lakosságot a déli országrészekben élő szlovákok elnemzetietlenítésével és elnyomásával vádoló cikkeknek és nyilatkozatoknak. A sort a dél-szlovákiai szlovákok nevében fellépő ún. bazini harmincnyolcak március 30-i állásfoglalása nyitotta meg, majd a magyarlakta településeken sorra szerveződő Matica-klubok nyilatkozatai folytatták, amelyek nacionalizmussal, sovinizmussal, revizionizmussal, sőt a második világháború eredményeinek megkérdőjelezésével vádolták meg a Csemadokot és tisztségviselőit.

A prágai pártvezetés a Csemadok javaslatait azok elutasító szlovák fogadtatása ellenére kedvezően fogadta, s a Csemadok által megfogalmazott nemzetiségi önigazgatás elvét mint a nemzetiségi jogok rendezésének alapelvét beépítette a párt akcióprogramjába. Csehszlovákia Kommunista Pártja április 5-én elfogadott akcióprogramja a demokratizálás folytatása, az alapvető polgári jogok betartása, a gazdasági reform útjára indítása és a cseh–szlovák államjogi viszony föderatív alapon történő rendezése mellett ígéretet tett a nemzetiségek helyzetét és jogait rendező nemzetiségi statútum kidolgozására, politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúságuk megvalósítására, valamint arányos képviseletük biztosítására az államhatalmi és közigazgatási szervekben.

A megszállás ellen tiltakozó röplapok  (Forrás: Fórum Kisebbségkutató Intézet Levéltára)

Változások a Csemadok élén

A belpolitikai események, a párton és a társadalmon belüli demokratizálási folyamat lehetőséget adott a kisebbségi magyar társadalom, ezen belül pedig a Csemadok belső megújhodására is. A kulturális szövetség járási és helyi szervezeteinek állásfoglalásai 1968 tavaszán egyre nyíltabban fogalmazták meg azt az igényt, hogy a Csemadok váljon meg kompromittálódott vezetőitől, egyúttal váljon a csehszlovákiai magyarság érdekvédelmi szervezetévé. Ezt az időnként már korábban is megnyilvánuló törekvést az állampárt általában igyekezett elfojtani, a prágai tavasz szabadabb politikai légkörében azonban már nem volt akadálya, hogy a szövetség aktívan bekapcsolódjon a demokratizálásért és a nemzetiségek jogállásának rendezéséért folytatott küzdelembe.

A Csemadokon belüli tisztújításra a szövetség Központi Bizottságának június 8–9-i dunaszerdahelyi ülésén került sor. Az addigi elnök, Lőrincz Gyula a KB-hez intézett levelében már egy hónappal korábban felmentését kérte elnöki tisztsége alól, amit hivatalosan az Új Szó főszerkesztőjévé történt kinevezésével indokolt. Elhatározásában azonban nyilván nem elhanyagolható szerepet játszottak a személyét ért támadások, valamint az a tény, hogy a szövetség élén annak megalakulása, vagyis 1949 óta álló Lőrincz nem lelkesedett a Csemadok érdekvédelmi szerepvállalásáért. A dunaszerdahelyi KB-ülésen a Csemadok fennállása óta első ízben került sor érdemi személycserékre a szövetség csúcsvezetésében. Éles vitát követő titkos választás eredményeként leváltották az elnökség több tagját, s új, jobbára reformpárti elnökséget választottak. A szervezet új elnökévé Dobos Lászlót, az Irodalmi Szemle főszerkesztőjét, vezető titkárává pedig ismét Szabó Rezsőt választották. A KB kiállt a demokratizálási folyamat, illetve saját márciusi állásfoglalása mellett, összehívta a szövetség rendkívüli közgyűlését, a Csemadokból kizártak panaszának megvizsgálása céljából pedig rehabilitációs bizottságot hozott létre.

1968 kontra 2018

2018. augusztus 19. 17:04

1968 kontra 2018

A nemzetiségi alkotmánytörvény előkészítése

Ilyen előzmények után kezdődtek meg 1968. június 12-én, többek között Dobos László és Szabó Rezső részvételével, a Prága melletti Kolodějében a nemzetiségek államjogi helyzetének rendezését célzó tárgyalások. Az ekkor miniszterelnök-helyettesi tisztséget betöltő Gustáv Husák irányításával már május folyamán megalakult a cseh–szlovák föderációt előkészítő kormánybizottság, amelynek a Samuel Falťan szlovák történész által vezetett nemzetiségi albizottsága kapta azt a feladatot, hogy tegyen javaslatot a nemzetiségek államjogi helyzetének alkotmányos rendezésére, s dolgozza ki a nemzetiségi alkotmánytörvény tervezetét. A tárgyalások során azonban hamarosan megmutatkozott, hogy lényeges eltérések vannak egyrészt az albizottság nemzetiségi (magyar, ruszin és lengyel), másrészt szlovák és cseh tagjainak a nemzetiségi jogokról és a nemzetiségi alkotmánytörvény tartalmáról vallott elképzelései között.

A nemzetiségek képviselőinek minden erőfeszítésük ellenére sem sikerült elérniük, hogy a CSKP akcióprogramjában is szereplő önigazgatás elvét a nemzetiségek új államjogi helyzetének kidolgozása során is figyelembe vegyék. Hosszas vita bontakozott ki arról, hogy a nemzetiségek jogot formálhatnak-e saját képviseleti és végrehajtó szervekre, de abban sem sikerült megegyezésre jutni, hogy a járások tervezett átszervezésénél figyelembe vegyék-e az etnikai elvet, megengedhető-e a társadalmi szervezetek, kulturális és tudományos intézmények nemzetiségi alapon történő létrehozása, s hogy milyen mértékű legyen a második világháború utáni magyar- és németellenes rendelkezések felülvizsgálása, az érintettek rehabilitálása és kárpótlása. Az albizottság tárgyalásai 1968 júliusában holtpontra is jutottak, ezért azokat megszakították, s úgy határoztak, hogy az egyes javaslatokat és elképzeléseket elbírálás céljából a felsőbb politikai szervek elé terjesztik.

A reformfolyamat keretében felmerült az országos társadalmi szervezetek átszervezése nemzetiségi alapon, illetve önálló magyar társadalmi szervezetek létrehozásának a lehetősége is. A felvidéki magyarság gyakran több évtizedes múltra visszatekintő kulturális és társadalmi intézményeit a második világháború után felszámolták, s bár utóbb lehetővé tették a Csemadok létrehozását, a kultúregyesület megalakulása nem elégítette ki az igényeket. 1968 márciusában a Csemadok KB és a Szlovák Írószövetség magyar tagozatának állásfoglalása is megfogalmazta a társadalmi szervezetek át-, illetve újraszervezésének szükségességét. Az előbbi ezt még csupán a Szlovák Szakszervezeti Tanács és a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség keretén belüli magyar osztály, az utóbbi már egy önálló magyar ifjúsági szövetség, pedagógusegyesület, újságíró- és írószövetség létrehozásával képzelte el. A prágai tavasz idején végül az önálló magyar ifjúsági szövetség és a magyar pedagógusszövetség, valamint a szlovák nőszövetség melletti magyar tagozat létrehozására történtek meg a kezdeményező lépések, a megszállást követő visszarendeződés azonban ezek létrejöttét, illetve érdemi működését rendre megakadályozta.

A megszállás és következményei

A gyakorlatilag az egész társadalom támogatását élvező reformfolyamat, noha a csehszlovák párt- és állami vezetés Moszkvával továbbra is jó kapcsolatokra törekedett, hamar kiváltotta a brezsnyevi szovjet vezetés nemtetszését. A Szovjetunió és a szovjet tömb többi országának vezetői 1968 márciusától kezdődően egyre nagyobb nyugtalansággal szemlélték a csehszlovákiai fejleményeket: a plurális társadalom kialakulása irányába mutató tendenciákat, a cenzúra eltörlését, a korábbi politikai üldözöttek és a pártonkívüliek szervezkedését, a spontán módon létrejövő autonóm szervezetek és intézmények megjelenését, a polgári Csehszlovákia politikai pártjainak, társadalmi és egyházi szervezeteinek újjáalakítására irányuló törekvéseket. Miután a Szovjetunió az erőteljes diplomáciai és a burkolt katonai nyomás ellenére sem tudta kikényszeríteni az „ellenforradalmi tendenciák” felszámolását, a szovjet vezetés a nyílt katonai beavatkozás mellett döntött, s a Szovjetunió, valamint a Varsói Szerződés további négy tagállamának (Lengyelország, NDK, Magyarország és Bulgária) hadseregei az 1968. augusztus 20-ról 21-re virradó éjszaka megszállták Csehszlovákiát.

A magyar kisebbség az ország cseh és szlovák lakosságához hasonlóan megdöbbenéssel fogadta és elítélte a katonai beavatkozást. A megszállást követő napokban a Csemadok központi szervei, járási és helyi szervezetei, a csehszlovákiai magyar társadalom különböző csoportjai, a lapok szerkesztőségei sorra tették közzé az intervenciót elítélő nyilatkozataikat, amelyekben támogatásukról biztosították a csehszlovák állami és pártvezetést, s a rend és a nyugalom megőrzésére, valamint a megszállókkal való együttműködés elutasítására szólították fel a magyar lakosságot. A megszállás elleni tiltakozó megmozdulásokban és tüntetéseken magyarok is részt vettek, s a megszállás 30 szlovákiai halálos áldozata között 3 szlovákiai magyar is található.

Az Új Szó – a szlovák és cseh napilapokhoz hasonlóan – napokon keresztül rendkívüli számokat jelentetett meg, a Csehszlovák Rádió pozsonyi stúdiójának magyar adása Gabonaváros néven illegálisan sugározta műsorait, a magyarlakta járásokban és városokban pedig magyar és kétnyelvű röplapokon tiltakoztak a megszállás ellen. A magyar lakosság ellenségesen fogadta a magyar hadsereget is, s a megszállás elleni tiltakozásaiban kifejezésre jutott amiatti csalódottsága, hogy a katonai akcióban a kádári Magyarország is részt vett. Amint azt a Dunatáj című komáromi hetilap augusztus 29-i számának egyik írása megfogalmazta: „A csehszlovákiai magyarság számára külön keserű csalódás, hogy a megszállók között itt vannak a magyar néphadsereg katonái is. Fájt, fáj és fájni fog. (…) A megszálló magyar hadsereg legfőbb vezetése elárulta a csehszlovák–magyar barátságot és külön megbántottak bennünket: csehszlovákiai magyarokat. Külön tragédia a nagy tragédiában.”

A katonai beavatkozás, illetve az azt követő visszarendeződés a nemzetiségi törekvések sorsát is megpecsételte. A prágai nemzetgyűlés 1968. október 27-én elfogadta ugyan a 144/1968. számú nemzetiségi alkotmánytörvényt, amely formálisan rögzítette a legalapvetőbb kisebbségi jogokat, az utolsó pillanatban módosított jogszabályból azonban a normalizáció vezéralakjává előlépett Gustáv Husák utasítására kiiktatták a nemzetiségek önigazgatását, gazdasági és kulturális egyenjogúságát, valamint az arányos képviselethez való jogát szavatoló részeket. A beavatkozás annyira váratlan volt, hogy először még az Új Szóban is a jogszabály eredeti, módosítatlan szövege látott napvilágot, s csupán több mint egy hét elteltével a módosított, végleges változat.

A Husák nevével fémjelzett normalizációs rendszer a prágai tavasz valamennyi vívmányát felszámolta. Eltávolították tisztségükből a Csemadok reformkommunista vezetőit is, az egyesületet pedig – mintegy büntetésképpen – még a politikai pártokat és társadalmi szervezeteket tömörítő Nemzeti Frontból is kizárták. Nem tartotta be a hatalom a megcsonkított nemzetiségi alkotmánytörvényt sem, s azt a normalizáció húsz éve alatt lényegében csupán a kisebbségi jogok korlátozására irányuló törekvések eltakarására használta.

Popély Árpád

Történész, a Selye János Egyetem docense és a Fórum Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa

Támogassa az ujszo.com-ot

Az elmúlt időszakban arra kértük olvasóinkat, járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez annak érdekében, hogy a jelentős költségekkel járó hiteles, megbízható hírszolgáltatást hosszú távon biztosítani tudjuk.

Köszönjük a pozitív fogadtatást. Jó érzés tudni, milyen sokan tartják fontosnak a független, magyar nyelvű újságírás fennmaradását Dél-Szlovákiában, és milyen sokan szeretik az Új Szót.

A beérkezett támogatások lehetővé tették, hogy új munkatárssal bővítsük az ujszo.com professzionális csapatát, fejlesszük szolgáltatásainkat, növeljük az ügyeletben töltött órák számát. Nagyszerű eredmény ez olyan gazdasági környezetben, ahol a fejlesztések helyett a költségek visszafogása került sok helyen célkeresztbe.

Hálásak vagyunk eddigi támogatásaikért, és kérjük, továbbra is segítsék az ujszo.com fejlesztését. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Hamarosan a mezőgazdaságban is mindennapos lesz az újratervezés

Hamarosan a mezőgazdaságban is mindennapos lesz az újratervezés

Roman Mikulec

Elbukott a Smer indítványa, nem sikerült leváltani Mikulecet

koronavírus

Koronavírus – Nyolcszáz felett az újonnan regisztrált fertőzöttek száma, ketten elhunytak

újvári hokisok

Majoross: „Gyorsabb, energikusabb, éhesebb a csapat”

Érsekújvár

Montessori óvoda nyílna az egykori pártközpontban

szőlő

Jó évjárat lesz az idei

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.