A kettős állampolgárság néhány európai államban

A hatályos cseh jogrend nem ismeri el a kettős állampolgárságot. Alapvető kivételt képeznek azok a szlovákiai csehek, akik 1993-ban, Csehszlovákia kettészakadásakor fölvették a szlovák állampolgárságot. Őket akkoriban azonnal megfosztották cseh állampolgárságuktól, de egy 1997-es alkotmánybírósági határozat megadta nekik a jogot a kettős állampolgársághoz; ezt 1999-ben az állampolgársági törvény módosítása megerősítette. A szlovákiai csehek száma mintegy 50 ezer. Becslések szerint közülük 25 ezren éltek ezzel a lehetőséggel. Kettős állampolgárok lehetnek azok a gyerekek is, akik egy cseh és egy külföldi állampolgár házasságából születtek. Visszakaphatja cseh állampolgárságát – az eddigi állampolgárság elveszítése nélkül – az a Csehországból származó emigráns is, akit csehszlovák állampolgárságától a kommunista rendszer idején, 1948. február 25. és 1990. március 28. között fosztottak meg a prágai hatóságok. E törvény alapján az Egyesült Államokban eddig mintegy 4000 ember kért cseh állampolgárságot. Ezekre a személyekre vonatkoztak a cseh restitúciós törvények is. Valamennyi kettős állampolgár rendelkezik választójoggal a csehországi parlamenti választásokon.

Horvátország

Horvátország a függetlenség kikiáltása után, 1991-ban rögzítette alkotmányában, hogy a határon túli horvátokat megilleti a horvát állampolgárság. Az egyoldalú döntés mintegy része volt a 90-es évek elején kibontakozott függetlenségi mozgalomnak. A kettős állampolgárság intézményének bevezetése nem okozott elvándorlást, mert aki el akarta hagyni az országot, az már megtette ezt a délszláv háborúk idején. 1991 óta az igénylők közül gyakorlatilag mindenki megkapta és meg is kapja a horvát állampolgárságot. Ehhez a kérelmezőnek valamilyen dokumentummal kell bizonyítania a horvát nemzethez való tartozást, illetve írásban kell nyilatkoznia arról, hogy horvátnak vallja magát (a nyelvtudás nem feltétel). A horvát állampolgárság megszerzéséhez nem kell előzőleg igényelni letelepedési engedélyt, ugyanakkor a kettős állampolgárság szavazati joghoz is juttatja a kérelmezőt, s ezt a jogot a horvát állampolgársággal egyetemben megöröklik leszármazottai is. Más jogot nem biztosít a horvát állampolgárság: az egészségügyi biztosítás vagy a munkavállalási engedély megszerzéséhez már állandó horvátországi lakcímmel kell rendelkezni, s a horvát hatóságok szigorúan ügyelnek arra, hogy egy személynek csak egy állandó lakcíme legyen.

Szerbia

Hamarosan a belgrádi parlament elé kerül a szerb kormány által nemrég elfogadott állampolgársági törvénytervezet. Ennek egyik jellegzetessége a kettős állampolgárság intézménye. A törvényelőkészítő szerint az új jogszabály nem akadályozza a kettős állampolgárság megszerzését, de más ország állampolgárságának megszerzése minden ország nemzeti törvényeitől is függ, illetve a Szerbiával kötött kétoldalú megállapodásoktól. A hadkötelezettséget illetően a jogszabály abból indul ki, hogy minden szerbiai állampolgár kizárólag szerbiai állampolgárnak tekintendő, aki köteles betartani az ország törvényeit.

Oroszország

A 2002-es orosz állampolgársági törvény értelmében külföldi állampolgárság megszerzése nem vonja maga után az orosz elvesztését. Moszkva azonban ezeket a kettős állampolgárokat kizárólag oroszoknak tekinti, s ekként védelmezi őket külföldön. Az orosz állampolgárság megszerzéséhez viszont feltételül szabja a külföldiről való lemondást az Oroszországot lakhelyükül választók számára. Ez alól kivételt csak azok képeznek, akikre kettős állampolgársági megállapodás terjed ki. A Szovjetunió 1991-es széthullása után Oroszország saját állampolgárának tekintette valamennyi lakosát, valamint egyszerű regisztrációval orosz állampolgárságot adott bárkinek, aki valamelyik volt szovjet köztársaságban állampolgárság nélkül maradt. A Szovjetunió szétesése után Oroszországon kívül rekedt 20-22 millió orosz jelentős része új állam polgára lett, vagy nem kívánta felvenni az orosz állampolgárságot, míg nagyobbik részük áttelepült Oroszországba. Moszkva csak Tádzsikisztánnal és Türkmenisztánnal tudott egyezményt kötni a kettős állampolgárságról. Ezek az állandó lakóhelytől teszik függővé, hogy alanyaik melyik társadalombiztosítási, közoktatási rendszert használhatják, hol kell átesniük a katonai szolgálaton, stb.

Németország

A német jogfelfogás szerint egy állampolgár csak egy államhoz tartozhat. A német állampolgárságot alapvetően a származási elv határozza meg: bárhol született valaki, ha csak egyik szülője is német, akkor már maga is német polgár. 2000. január 1. óta a területi elv is érvényesül, korlátozottan. Ha egy külföldi gyereke Németországban születik, megkaphatja a német állampolgárságot is, ha bármelyik szülő nyolc év óta jogszerűen tartózkodik Németországban, vagy a szülést megelőzően három évvel korlátlan időtartamra szóló tartózkodási engedélyre tett szert. A kettős állampolgárság azonban csak átmeneti: az érintettnek 23 éves koráig kell eldöntenie, melyik ország állampolgára akar lenni.

Ausztria

Az 1999-ben életbe lépett állampolgársági törvény csak kivételes esetekben engedélyezi a kettős állampolgárságot. Az alpesi ország törvényei szerint automatikusan az osztrák állampolgárság elveszítését eredményezi, ha valaki külföldi állampolgárságot kap. Már akkor is megfosztják osztrák állampolgárságától, ha például külföldi hadseregben vállal szolgálatot. A külföldi állampolgárságot kapott osztrák csak külön kérvény alapján tarthatja meg az osztrák állampolgárságot, mindenekelőtt akkor, ha ahhoz az osztrák államnak érdeke fűződik, és azt új hazája is engedélyezi. A törvény lehetővé teszi, hogy az osztrák állam is állampolgársággal jutalmazzon valakit, ebben az esetben sem kötelező a külföldi állampolgárságról való lemondás. Az osztrák állampolgárság elnyeréséhez benyújtott kérvényekhez csatolni kell a korábbi állampolgárságról való lemondó nyilatkozatot, bár néhány esetben ez nem kötelező. A kettős állampolgárság a gyakorlatban mégis létezik Ausztriában, mindenekelőtt az osztrák szülők külföldön született gyermekei, illetve az osztrák-külföldi házasságokban született gyermekek esetében. Ha például egy osztrák házaspár az USA-ban él, ott gyermeke születik, az újszülött automatikusan megkapja az amerikai állampolgárságot, de az osztrákot is.

Nagy-Britannia

Egy 1981-ben kelt törvény alapján két alapvető állampolgársági forma létezik. A legáltalánosabb a brit állampolgárság, amelynek feltétele, hogy az illető Nagy-Britanniában, illetve Észak-ĺrországban szülessen brit állampolgárságú édesanyától, vagy törvényesen elismert édesapja brit állampolgár legyen. Ha ezek a feltételek megvannak, külföldi születés és lakhely esetén is általában megadják a brit állampolgárságot. Létezik emellett a „Brit Függő Területek állampolgársága” megjelölésű forma, amely a tengerentúli területeken – ezek összlakossága nem haladja meg a 180 ezret – élő személyekre vonatkozik. Az állampolgársági jogok szempontjából jelentős másik sajátos intézmény a Nemzetközösség, amelyeknek polgárai – csakúgy, mint a tengerentúli területekéi – a brit választójogi törvény alapján a brit parlamenti választásokon is részt vehetnek, ha életvitelszerűen az Egyesült Királyságban élnek, automatikus letelepedési joguk azonban nincs. Ebben az összesen 54 tagállamot számláló, jórészt az egykori brit gyarmatokból álló országcsoportban megtalálható Kanada, Ausztrália, Dél-Afrika és Pakisztán mellett Tuvalu, Nauru, Kiribati és Tonga is. Kivételes helyzetben van az Európai Unió egyik tagországa, ĺrország, amely ugyan nem tagja a Nemzetközösségnek, de Nagy-Britanniában vagy Észak-ĺrországban élő polgárai indulhatnak és szavazhatnak a brit parlamenti választásokon.

Franciaország

A francia jog nem követeli meg a francia állampolgárságot felvett külfölditől, hogy lemondjon az eredeti állampolgárságáról, illetve hogy a külföldi állampolgárságot felvett francia feladja a francia állampolgárságát, kivéve a nemzetközi megállapodásokban leírt eseteket A szuverenitás elve értelmében Franciaország úgy tekinti a kettős állampolgárságú személyt, mint a francia állampolgársággal kapcsolatos jogok és kötelességek összességével felruházott állampolgárt, legyen szó franciáról, aki külföldi állampolgárságot nyert, vagy francia állampolgárságot nyert külföldiről. A kettős állampolgárságú francia azonban nem érvényesítheti francia állampolgárságát annak az államnak a szervei előtt, amelynek állampolgárságával szintén rendelkezik, ha éppen annak területén tartózkodik.

Portugália

Az ibériai ország törvényei elismerik a kettős állampolgárság intézményét. A portugál állampolgárságot megszerző személynek, illetve a valamely külföldi államét fölvevő portugálnak csak abban az esetben kell lemondania egyik állampolgárságról, ha azt a másik állam törvénye előírja. A portugál törvény nem tesz különbséget belföldi (anyaországi) és külföldi portugál állampolgár között. Külföldi személyek 10 évi portugáliai tartózkodás után kérvényezhetik a portugál állampolgárságot; a volt gyarmatokról érkezettek esetében ez az időtartam 6 év. A külföldön élő portugál, illetve kettős állampolgárok szavazati joggal bírnak, ha állandó külhoni tartózkodásukat bejelentették az ottani portugál képviseleten. E bejelentés alapján vehetők fel a választói névjegyzékbe. A külföldön élő portugál állampolgárok száma mintegy 4 millió; a legtöbben közülük Franciaországban, Brazíliában, Venezuelában, Kanadában és az USA-ban élnek. Az anyaországban csak parlamenti választásokon bírnak szavazati joggal. A 180 tagú lisszaboni törvényhozásba 4 képviselőt küldenek a külhonban élő portugálok.

Belgium

A belga jogrend nem ismeri el a kettős állampolgárságot. A kérdéskört szabályozó törvény kimondja: meg kell fosztani belga állampolgárságától azt a személyt, aki egy más ország állampolgárságát tudatosan megszerzi. Ez még a gyerekekre is vonatkozik, ha a szüleik veszik fel más ország állampolgárságát, s azt a kiskorúak is megkapják. Az utóbbi években némileg enyhült a szigor, figyelembe véve az idegenekkel kötött házasságok (s az ilyen típusú válások) számának szaporodását. A belga állampolgárságról csak úgy lehet lemondani, ha az illető bizonyítja, hogy azzal egy időben megszerzi egy másik országét.

Románia

A határon túli románok számára a román állampolgárság megszerzését először egy 1991-ben hozott törvény kínálta fel. Ennek értelmében egy külföldi állampolgárnak elegendő volt bármilyen távoli rokont „felmutatni” a visszahonosításhoz. Ők azonban kettős állampolgárként nem rendelkezhettek a határon belüli románokat megillető valamennyi joggal: nem indulhattak romániai választásokon, nem viselhettek közjogi hivatalt. A tavaly ősszel elfogadott alkotmánymódosítás azonban már lehetővé teszi, hogy kettős állampolgárok is betölthessenek állami posztokat. Kivételezett helyzetben vannak a moldovai románok: ők bármely romániai megyei rendőrparancsnokságon is elnyerhetik a román állampolgárságot. Nem hivatalos adatok szerint a román állampolgárságot kapott moldovaiak száma eléri a félmilliót. (Arról a Moldováról van szó, amely a Prut és a Dnyeszter folyó között terül el – korábbi neve Besszarábia –, s amelyet Románia 1940-ben kénytelen volt átengedni a Szovjetuniónak.) Valamennyi román állampolgár, így a román okmányokat szerzett moldovaiak is, rendelkeznek szavazati joggal a választásokon. A külföldi állandó lakhellyel rendelkező személyekre ugyanazok a szabályok érvényesek, mint bármely olyan román állampolgárra, aki a választások idején külföldön tartózkodik. Számukra Románia külképviseletein biztosítják a szavazás lehetőségét.