A Kerekasztal állásfoglalása a kisebbségi kulturális támogatásokkal kapcsolatban

A Szlovák Köztársaság Kormányhivatala közzé tette a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok támogatásának eredményeit az interneten. A magyar kisebbséggel kapcsolatos észrevételeinket a következőkben foglaljuk össze.
A támogatások kiírása, a döntési mechanizmus kialakítása, illetve a döntések megszületése a korábbi gyakorlathoz képest több hónapot késett. Ez rendkívül nehéz helyzetbe hozta a nemzeti kisebbségi, köztük a szlovákiai magyar szervezeteket és intézményeket.

Az elbírálás során minden pályázó anonimitását állítólag biztosítani kellett, tehát egy objektív, törvény által garantált döntési mechanizmusnak kellett érvényesülnie. Első ízben került sor ilyen döntéshozatalra. Bár az ún. „független bizottságok” (a továbbiakban bizottságok) nagyon későn, május végén hozták meg a döntéseiket, még több mint egy hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a hivatal közzétegye az eredményeket. Máig nem világos, hogy a bizottságok döntései és a közzététel között miért telt el ilyen hosszú idő, illetve hogy a Kormányhivatal apparátusa, a kormányalelnök tanácsadói és a kormányalelnök mennyiben módosította a bizottságok döntéseit. A bizottságok döntéseinek jegyzőkönyvét a Kormányhivatalnak közzé kellett volna tennie, ugyanígy a kormányhivatal módosításait is. Ez mindeddig nem történt meg.

Nem került nyilvánosságra, hogy a bizottságok milyen szabályok és elvek szerint hozták meg döntéseiket. Ennek lehet a következménye, hogy az egyes pályázatok megítélésekor más-más elbírálási elvek érvényesültek egyes szervezetek és kiadók esetében.

Csak példaként említjük meg, hogy szinte minden kiadónál a pályázati kiírásnak megfelelően csak a szlovákiai magyar szerzőtől származó vagy szlovákiai magyar tematikával foglalkozó kiadványok kaptak támogatást, más kiadó esetében pedig bármilyen publikáció vagy folyóirat jelentős támogatást kapott. Ugyanígy nagyon komoly támogatást kaptak nem létező internetes portálok, míg más, több éve működő és fontos szerepet játszó honlapok nem kaptak támogatást. És sorolhatnánk.

A kiszámítható és transzparens pályázati rendszer elengedhetetlen követelménye, hogy a pályázók tudják, mire pályázhatnak és milyen elbírálási mechanizmusnak kell megfelelniük.

Kifogásolható, hogy a bizottságokban helyet kaptak a kormányhivatal alkalmazottjai is. Köztisztviselőként ugyanis hozzájuthattak olyan információkhoz, amelyek a pályázókra vonatkoznak, egy ilyen rendszerben kétségbe vonható a pályázati elbírálás anonimitása.
Összegezve, komoly problémákat látunk a kisebbségi támogatások elosztásának rendszerében, amelyeket nagyon gyorsan orvosolni kell. Ha ez nem történik meg, folyamatosan élni fog a gyanú, hogy egyéni és más érdekek mentén történik továbbra is a kisebbségi támogatások elosztása. A kisebbségi kultúrák támogatására szánt anyagi eszközök közpénzből valósulnak meg, az adófizetők pénzéből, következésképpen nem szolgálhatnak egyéni, csoport-, hivatali vagy pártérdekeket.

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala az év elején a készülő kisebbségi kultúrák fejlesztéséről (támogatásáról) szóló törvénytervezettel kapcsolatban megfogalmazta észrevételeit. Ezek az elmúlt húsz év tapasztalatain alapultak. Egy olyan mechanizmus kialakítására tettünk javaslatot, amely minimalizálni tudja a most is tapasztalt anomáliákat, sok esetben ki is iktatja azokat, és transzparenssé, követhetővé, és ami a legfontosabb, ellenőrizhetővé teszi a rendszert. A kormányhivatal munkatársaival folytatott egyeztetésen (2011. február 24.) ezeket az alapelveket előterjesztettük, a legtöbbjében meg is egyeztünk. Bőségesen lett volna idő arra, hogy ezek a szempontokat az ez évi támogatási elbírálás rendszerében is érvényesítsék. Ez, sajnos, nem történt meg, pedig mindenki számára hasznos lett volna.

Főbb vonalakban a következőket javasoltuk és javasoljuk továbbra is:

1.    Az anyagi eszközök megítélésére létrehozandó bizottság ténylegesen döntéshozó szerv legyen (kuratórium), tehát az általa hozott döntéseken csak rendkívüli esetben, megalapozott indoklással és a Nemzeti Kisebbségek és Etnikai Csoportok Bizottsága (a továbbiakban Nemzetiségi Bizottság) jóváhagyásával lehessen változtatni. A kormányalelnök, illetve a kormányhivatal vezetője a döntéseket csak ellenjegyezze.
A mostani helyzet az, hogy a kormányalelnök által létrehozott bizottság csak javaslattevő szerv, semmilyen döntést nem hoz. A javaslatait a kormányalelnök, illetve a kormányhivatal vezetője bármikor és bárhogyan módosíthatja. A nyilvánosság előtt viszont a bizottság úgy jelenik meg, mintha ő hozta volna a döntéseket.
2.    A bizottság tagjaira a Nemzetiségi Bizottság tegyen javaslatot, és a kormányalelnök ennek alapján nevezze ki a bizottság tagjait. A Nemzetiségi Bizottság felügyelje a támogatások elosztásának egész folyamatát is.
Most a bizottság gesztorának javaslatára (a gesztor az adott főosztály igazgatója) a kormányhivatal vezetője vagy a kormányalelnök nevezi ki és hívja vissza a bizottság tagjait. A Nemzetiségi Bizottság, amely a kisebbségek szervezetei által választott legitim testület teljesen kompetens lenne javaslatot tenni a bizottság tagjaira, ezzel szélesebb konszenzus teremtődne a tagokat illetően és a legitimitásuk sem lenne megkérdőjelezhető. A támogatások felügyeletét a Nemzetiségi Bizottság most is gyakorolni tudja, de ez hangsúlyosabb lenne, ha a támogatási rendszer belső szabályzatában is rögzítésre kerülne.
3.    A Nemzetiségi Bizottságnak kellene megfogalmaznia a támogatási területek körét, illetve azokat a prioritásokat és elveket, amelyek alapján a bíráló bizottság meghozza döntéseit.
Most a korábbi, a kulturális tárcától átvett gyakorlat érvényesült, egyáltalán nem fogalmazódtak meg azok a prioritások, amelyek a jelenlegi helyzetben fontosak lennének. Ezek megfogalmazása nem is lehet egy ember, pl. a gesztor feladata. A prioritásokra és az anyagi eszközök elosztásának szabályaira vonatkozólag is szélesebb konszenzus igényeltetik, ellenkező esetben manipulálhatóvá válik az egész rendszer.
4.    A bizottság tagjainak mandátuma öt évre szóljon, és csak törvénysértés esetében lehessen visszahívni a tagokat.
A mostani bizottság tagjainak mandátuma két évre szól, de bármikor visszahívhatók, ez nagyon instabillá teszi rendszert, ha valaki rosszul viselkedik, lehet, hogy jövőre nem kap helyet a bizottságban (ez volt a gyakorlat a korábbi időszakokban is a kulturális tárcánál). A megoldás az lenne, ha a bizottság tagjai választási időszakokon átívelő időtartamra kapnának mandátumot (pl. 5 év). Ezzel felelősségteljesebb döntéseket tudnának hozni, és hosszú távon stratégiai megfontolásokat is tudnának érvényesíteni a döntéseikben.
5.     A bizottság döntései azonnal kerüljenek fel az internetre, hogy mindenki láthassa, mekkora támogatásra számíthat az adott évben.
A támogatások minden évben késnek, mivel költségvetési évhez kötöttek, nagyon fontos lenne tehát, hogy a döntések megszületése után az egyes szervezetek azonnal tájékozódhassanak a megítélt támogatásról. A jelenlegi helyzet az, hogy a bizottság javaslatait a kormányhivatal munkatársai és tanácsadói javaslatára a kormányalelnök módosíthatja mielőtt nyilvánosságra kerülnének. Ez most több mint egy hónapot vett igénybe. Tarthatatlan helyzet ez és a bizottság döntéseit is dehonesztálja. A nyilvánosságnak, az érdekelt szervezeteknek látniuk kell az egész döntési mechanizmust és a megszavazott összegeket. Ha a bizottság végső döntéseket tudna hozni, akkor ez a kérdés megoldódna.
Egyébként a bizottság munkáját szabályozó belső kormányrendelet a bizottság gesztorát most is arra kötelezi, hogy közzétegye a bizottság döntéseit az interneten. Ez máig nem történt meg.
6.    Kérdéses a pályázatok elbírálásának anonimitása is. Olyan specifikus támogatási rendszerről van szó, amely csak a látszat kedvéért, vagy a mostani szabályozás miatt biztosítja az elbírálás anonimitását. Egyébként a pályázat tartalma alapján a bizottság tagjai kikövetkeztethetik, mely szervezet pályázatáról van szó. Fontolóra kellene venni egy más rendszer kialakítását, amelynek alapját a már említett bizottsági tagok kiválasztása és az ellenőrzés erősítése lenne.
7.    A jövőben hozzák nyilvánosságra a pályázatokat is, ehhez elégséges a pályázók beleegyezése. Technikai akadálya nincsen, hiszen elektronikus úton kell beadni a pályázatokat. Így tudni lehetne, hogy ki és milyen programra pályázott és a hasonló programok megvalósítása is összehangolható lenne.
Tudatában vagyunk annak, hogy a támogatási rendszer sose lesz tökéletes, de közösen, mindenki észrevételeit figyelembe véve jobbá, átláthatóbbá és talán igazságosabbá tehető az. Azt szokás mondani, hogy mindig vannak elégedettek és elégedetlenek, de ha transzparens módon zajlik a támogatások elosztása, mindenki tanulhat az egész folyamatból. Az is célja kell legyen a rendszernek, hogy minél több pályázat születhessen, és minél kidolgozottabbak, átgondoltabbak legyenek azok. Közös érdekünk ez, hiszen közösségünk fejlesztéséről van szó.

Reméljük, hogy a fent ismertetett alapelvek a jövőben érvényesülni fognak a nemzeti kisebbségi kultúrák fejlesztéséről (támogatásáról) szóló törvénytervezetben, ha pedig az belátható időn belül nem születne meg, legalább a jövő évi támogatási rendszerben.
Addig is kérjük a kormányhivatalt, hogy
1.    hozza nyilvánosságra a bíráló bizottság döntéseit,
2.    ha ezek a javaslatok módosítva voltak, akkor hozza nyilvánosságra a módosításokat és azok indoklását,
3.    gyorsítsa fel a szerződéskötési eljárást, hogy még a nyár folyamán az egyes szervezetek hozzájuthassanak a megítélt támogatásokhoz.