Viliam Veteška írta alá

Az alkotmány értelmében a honatyák által jóváhagyott tervezeteket mindhárom közjogi méltóságnak alá kell írnia, de csak a köztársasági elnököt köti határidő: a kézhezvételtől számított tizenöt napon belül el kell döntenie, aláírja-e vagy sem. Ha igen, a norma gond nélkül megjelenik a törvénytárban, és hatályba lép. Ha kifogásai vannak, a parlament újratárgyalja a törvényt. Ha az elnök másodszor sem írja alá, akkor is megjelenik a törvénytárban, és kézjegye nélkül lép hatályba – erre már volt példa. Olyan eset még nem volt, hogy a házelnök nem írt alá valamit. Bevett szokás szerint a jóváhagyott törvényeket nem sokkal a szavazás után a parlament elnöke írja alá elsőként – ezzel igazolja, hogy az államfőnek és a miniszterelnöknek elküldött példány megegyezik a parlamentben megszavazott változattal. Annak idején Alexander Dubček az átvilágítási törvényt nem volt hajlandó aláírni, viszont megbízta egyik alelnökét, hogy helyette ő lássa el kézjegyével a számára elfogadhatatlan jogszabályt. Az viszont még nem fordult elő, hogy a parlamentet az illetékes aláírása nélkül hagyta el egy törvény. Mikuláš Dzurinda kormányfő már eleget tett kötelességének, és a kézjegyével ellátott példányt továbbította az államfőnek. Csakhogy Schusternek ez nem volt elég, és ragaszkodott hozzá, hogy a parlament illetékese aláírásával garantálja a tervezet tartalmát, így az visszakerült a Házba. „A miniszterelnök és a házelnök köteles aláírni, csak az államfőnek van vétójoga. Sem alkotmányunk, sem más törvény nem szab meg sorrendet, csak a törvényalkotási folyamatból következő logikus szokásjog, hogy az első a házelnök szokott lenni. Semmi nem szabályozza, hogy ezt meddig kell megtennie. Szerintem az elnöki iroda helyesen járt el, amikor Hrušovský aláírása nélkül nem akarta átvenni a jogszabályt” – magyarázta lapunknak Ladislav Orosz alkotmányjogász. A patthelyzetet a HZDS-es Viliam Veteška oldotta meg, akinek nem okozott gondot aláírni a törvényt. Ha nem tette volna meg, az ügy a parlament vagy az alkotmánybíróság elé kerülhetett volna. Pavol Rusko ANO-elnök rendkívüli ülést akart kezdeményezni: a közjogi méltóságokat csak a parlament vonhatja felelősségre, és ha senki nem írta volna alá a törvényt, az alkotmányellenes lett volna. Bugár Béla, az MKP elnöke, a parlament alelnöke pozitívan értékelte, hogy a házelnök nem volt hajlandó aláírni olyan törvényt, amely miatt széteshet a kormánykoalíció. (sza, s)