A milosevicsi múlt vagy az Európai Unió?

A köztársasági választási bizottság adatai szerint 14 órakor – körülbelül félidőben – a szavazásra jogosult polgárok 29,66 százaléka adta le voksát, s a részvételi arány a felével magasabb volt, mint a november 16-i elnökválasztáson, amely végül az alacsony, 39 százalékos részvétel miatt kudarcba fulladt.

Szvetozar Marovics szerbia-montenegrói államfő reményét fejezte ki, hogy Szerbia polgárai a demokratikus politikára, az európai Szerbiára fognak szavazni. „Ha Szerbia másként foglal állást, akkor, tartok tőle, gondok támadnak Montenegró és Szerbia viszonyában, az Európához fűződő kapcsolatokban” – figyelmeztetett Marovics.

Vojiszlav Kostunica volt jugoszláv államfő, a Demokrata Párt (DSS) elnöke szerint a választás feloldja az állami intézményrendszer blokádját, politikai stabilitást hoz Szerbiának, megszilárdítja az államközösséget és lendületet ad az ország európai integrációjának. Tomiszlav Nikolics, a Szerb Radikális Párt (SRS) elnökhelyettese szerint pártja önállóan tud majd kormányt alakítani, s az országnak már az ortodox karácsonyig parlamentje és kormánya lesz. Ivica Dacsics, a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) főbizottságának elnöke hasonlóképpen úgy látja, hogy a választás után Szerbia a gazdasági felvirágzás szakaszába lép.

A politikusok derűlátó nyilatkozatai ellenére sok belgrádi és külföldi politikai elemző borongós jövőt jósol Szerbiának. Már-már közhellyé vált az a megállapítás, hogy Szerbia polgárai a milosevicsi múlt és az európai jövő között választanak, s visszarendeződésre lehet számítani, ha a szélsőségesen nacionalista SRS és a milosevicsi SPS a kormányzáshoz elegendő szavazatot kap. Ez elszigeteltségbe, politikai és gazdasági káoszba sodorná az országot, megingatná az egész Balkánt, a külföldi tőke menekülne Szerbiából és a térségből, megszakadnának a diplomáciai kapcsolatok Horvátországgal és az együttműködés a hágai Nemzetközi Törvényszékkel.

Az elmúlt napokban közzétett közvélemény-kutatások azonban azt jósolták inkább, hogy az SRS győzelme ellenére a milosevicsi rendszert megbuktató pártok – a Demokrata Párt (DS), a G17 Plus, a DSS, illetve a koalíciókba tömörült kisebb pártok – együtt 50%-nál több voksot gyűjtenek össze. Félő azonban, hogy demokratikus tömb győzelme esetén nem lesz stabil és hosszú életű kormánya Szerbiának, mivel a DSS és a DS viszonya a végletekig megromlott, a liberális technokrata közgazdászokból alakult G17 Plust és a mérsékelt nacionalistának tartott DSS-t pedig fényévnyi ideológiai és programbeli szakadék választja el.

Belgrádi diplomáciai körökben állítólag nem is a szélsőséges nacionalisták győzelmétől tartanak igazán, hanem attól, hogy a demokraták közötti mély ellentétek miatt néhány hónap múlva újabb parlamenti választás következhet, amely kormányra juttathatja a volt rezsim pártjait.