Manapság egyre többször kerül a figyelem középpontjába a gyermektelenség kérdése. Gyakran elvárásként fogalmazzák meg a nőkkel szemben az anyaság kérdését.

Az elmúlt időszakban előkerültek olyan könyvek is, amelyekről már rég elfeledkeztünk. Felelevenítettük a történelmet, azokat az időszakokat, amikor a járvány, a karantén őseinket sújtotta. Ezekből is tanulhatunk.

Rovatunkban olyan klasszikusokat veszünk sorra, amelyet nem csak a kamaszok olvashatnak. Most az Észak és Dél regényt, mely bár 1854-ben íródott, mondanivalója még ma is aktuális. Benyovszky Adél írása.

Charlie mindig egy kicsit kívülálló volt: zárkózott, érzékeny, korához képest jóval érettebb és rendületlenül idealista. Egy nappal a középiskola megkezdése előtt elkezd leveleket írni egy ismeretlennek, mivel úgy érzi, szüksége van valakire, aki meghallgatja. Nem vár választ, sőt olykor még más neveket is használ, hogy semmiképpen ne találjanak rá.

Ha elolvassuk Kánai András könyvét, egyértelművé válik: a jövő sosem volt időszerűbb. A Holnap történt nemcsak kedvcsináló ahhoz, hogy még több sci-fit olvassunk, hanem minőségi tudományos-ismeretterjesztés is.

Akad a mai magyar írásbeliségben néhány olyan sikertörténet, amely azt a hitet erősíti, hogy az elektronikus megjelenési forma nem okvetlenül fojtja meg a hagyományos, nyomtatott könyvet. Sőt – bizonyos esetekben egyenesen példányszámot felhajtó erőként, kitűnő reklámként működik. Ilyen pályát futott be A budapesti úrinő magánélete (1860–1914) című kötet is.

Mi köze a költészetnek a matematikához, az asztrofizikához, a nemiséghez, a gasztronómiához, a transzcendenciához, az operához vagy éppen a dark fantasy műfajhoz? Vajon léteznek-e közös tartományok, mennyire hat egymásra a természettudomány és az irodalom, illetve mely társművészetekből merítenek a költők?

Szeretem a létet pillanatfelvételként megörökítő, hangulatos írásokat. Szeretem, ahogy elkezdődik, kibomlik, áramlik, tekereg egy történet. Szeretem a lírát a prózában. A sok regiszteren játszó írásokat kedvelem.