Az időszerű jövő

Sőt, elsősorban az utóbbi – a sci-fi inkább csak ürügy vagy kiindulópont a jövőről való gondolkodáshoz. A könyv témáját tömören és velősen vetíti előre az alcím: Öt sci-fi téma, amely valósággá válhat. Ezek pedig a következők: 3D-s nyomtatás; elvesztheti-e világuralmi pozícióját az USA; lesz-e a jövőben egy globális, világuraló cég; transzhumanizmus; Mars-utazás.

A sci-fi rajongóknak tehát hiányozhatnak olyan kérdések, mint az időutazás, a földönkívüli élet, de a szerzőt olyan témák érdeklik, melyek valóban befolyásolhatják jövőnk alakulását. Kánai impozáns ismeretanyagot mozgósítva járja körül témáit, temérdek információt közöl, de sosem veszik el a rengetegben. Tényleg az az érzése támadhat az olvasónak, hogy a szerző ugyanúgy otthon van korunk geopolitikai fejleményeiben, mint a genetikában vagy az informatikában. (Kánai egyébként informatikus, kommunikációs szakember és sci-fi szakértő, kritikus.) Nem azt mondom, hogy nem csúsznak be pongyola megfogalmazások, kevésbé működő poénok, de ezek távolról sem zavarnak abban, hogy jelenségeket, folyamatokat értsünk meg.

Az öt témát azonos struktúrában fejti ki a szerző: „…először összefoglalom, hogyan jelent meg az adott téma a science-fiction irodalomban – olvassuk a Bevezetőben –, majd aztán bemutatom, hogy mennyi a valóságalapja a jelenben, és milyen irányok és trendek várhatók a közeljövőben. Végül néhány általam írt spekuláció és áldokumentum zárja az egyes fejezeteket.” Ha vannak gyengéi a könyvnek, azok épp az utóbb említett, irodalomhoz közelítő áldokumentumok az utópisztikus vagy disztópikus „jövőből”, ezek inkább csak halványabb variációi a korábban kifejtetteknek. Mert elképesztő, ahogy például az Amerika világpolitikai helyzetéről szóló eszmefuttatás felépül (a könyv stilárisan legjobb részében). A világ leghatalmasabb állama nem az olvasó előzetes tudásaként lép be a szövegbe, hanem Kánai kiváló szövegvezetésének köszönhetően a szemünk előtt születik meg. Majd amikor a szerző finoman áthangolja a kérdésfeltevést, más kontextusokat von be a kérdezésbe, akkor Amerika a szemünk láttára omlik össze, illetve szakad szét – mint egy jó sci-fiben. (Pl. milyen következtetést vonhatunk le az USA iskolarendszerével kapcsolatban abból, hogy egyetemi szinten a legjobb eredményeket egyre inkább bevándorlók gyermekei érik el.) Remeklések sora az is, amikor Kánai megversenyezteti a nagy ötöst – Amazon, Microsoft, Apple, Facebook, Google –, vajon melyikükből válhat egy olyan jellegű világcég, mely az orwelli Nagy Testvér mintájára mindent ellenőrzése alatt tarthat. Mondanunk sem kell, hogy mennyire időszerű kérdésről van szó. De a legjobb az egészben az, hogy a potenciális jövők nem kizárólagosak, vagyis a könyvben vázolt eshetőségek párhuzamosan vagy szimbiózisban is megeshetnek. Mindenesetre, szeretném megérni.

Kánai András: Holnap történt.

HVG Könyvek, 2018. 248 oldal.

Értékelés: 8/10