Átjárások

Visy Beatrix tanulmánykötete a közelmúlt és a kortárs magyar irodalom egyes szerzőit, műveit, életműveit vizsgálja. Az első fejezet látvány és leírás viszonyrendszerében foglalkozik Mészöly Miklós, Nádas Péter, Lengyel Péter és Mándy Iván szövegeivel, a második a trauma, az emlékezet és a kánon kérdései kapcsán fókuszál Borbély Szilárd és Kertész Imre alkotásaira, valamint Kertész, Lengyel, Sebald és Borbély egy-egy művének párhuzamaira, a harmadik Tolnai Ottó-, a negyedik Szvoren Edina-írásokat tartalmaz. Szerepel összefoglaló tanulmány a kortárs autofikció műfaji kérdéseiről (Láng Zsolt-, Bartók Imre- és Tompa Andrea-értelmezésekkel), végül a kortárs magyar líra egyes jelenségei és beszédmódjai jelennek meg (Tóth Krisztina, Parti Nagy Lajos, Takács Zsuzsa, Kemény István és Kerber Balázs kapcsán).
A líra- és prózapoétikai olvasatokat a határsértés fogalma fűzi egybe, amely egyrészt az elemzés tárgyát képező művek cselekményére utal (például Tolnai Ottó és Kertész Imre esetében, ahol a választott szövegek „a vasfüggönnyel, szögesdróttal elválasztott régió ideológiai, társadalmi, emberi, mentális bezártságát, áthatolhatatlanságát ábrázolják” [9.]), másrészt az írástechnika és a szövegszervezés metaforikus jelölője (a hagyományhoz vagy a nyelvhez való viszony, az újítás, a szubverzió, a műfaji hibriditás vonatkozásában, valamint a szöveg, a kép, a film és a fotó mediális viszonyait prezentáló szövegek esetében).

Az írások kompaktak (abban az értelemben, hogy a kijelölt problematika felől, meghatározott elméleti keretben közölnek műportrékat, komparatív elemzéseket), ezzel együtt egymásba nyílnak. Így lép például kiegészítő viszonyba egymással az első fejezet hat tanulmánya, amelyek mindegyike a történelem vagy a történet elbeszélhetőségének kérdését hozza kapcsolatba a képiség narrációban való megjelenésével, azonban a mediális átlépések sokféleségét, variációit mutatja meg. A Mészöly-, Lengyel- és Nádas-művek együttes olvasata a közép-európaiság jelentését és a második világháború traumáját mint a múlthoz való hozzáférés akadályát határozza meg, egyrészt a hiányzó családtörténetek, másrészt a történelmi tények és az egyéni tapasztalatok közötti feszültség révén. Visy meggyőzően érvel amellett, hogy a fénykép mint mediális kultúrtechnika a történetrekonstrukció eszköze, amely azonban az irodalmi szövegben épp a hiátusra mutat rá: az emlék helyettesítője (Mészöly), az emléket helyettesítő történet létrehozásának az eszköze (Lengyel), vagy a képi és fogalmi világ, a valóság és reprezentáció feszültségének a terepe lehet (Nádas). Mészöly Megbocsátás című műve kapcsán az elbeszélői stratégia a vizsgálat tárgya, ebben a kontextusban bír jelentőséggel, hogy a képek megakasztják, eltérítik az elbeszélést és a befogadást, kvázi félrevezetik az olvasót, Az atléta halála esetében a mozgás révén kijelölt geometrikus térszerkezetek, a sport archaikus és modern jelentése, funkciója, valamint a halál jelentésességére való rákérdezés együttesen szervezi az értelmezést: „az ok-okozatilag nem levezethető, rejtélyes és váratlan halál, a szerző által elhelyezett és működtetett motívumok jellege, a helyszíneknek, a geometriai és természeti formáknak, a civilizáció, társadalom tereinek és a tájnak a fedésbe hozása a mű egzisztencialista és metafizikai olvasatát látszanak erősíteni”. (39.) A tanulmányok a fotó és a film technikai médiumait több helyen kapcsolatba hozzák a festészet műfajaival (a portréfestészet és -fotó esztétikája Mándy, a tájképfestészet funkciója Nádas kapcsán), Visy médiumelméleti belátásai meggyőzőek.
A Borbély Szilárd- és Szvoren Edina-interpretációk a művek egymáshoz való viszonyára, a beszédmód változására, de a recepció hangsúlyaira és kérdésfelvetéseinek módosulásaira is rámutatnak. Visy fontos megfigyelése, hogy Szvoren prózájában a kollektív tapasztalat hiánya a szövegformálás következménye: „Mintha a szerző az objektív, külső látásmódot eleve tagadná, a történetek mindig rögzített nézőpontokból, rendszerint egy szereplő belső tudat- és nyelvi formái felől artikulálódnak.” (203.) Borbély regénye, a Nincstelenek kapcsán pedig egyrészt az idegenség tapasztalatát, a konstruált gyermeki nézőpont sajátosságait, az emlékezet hiátusainak reflektáltságát, az idő- és tértapasztalat eltéréseit, a prímszámok elbeszélést felfüggesztő funkcióját a szegénységirodalom kontextusában értelmezi, továbbá a művet a kánon- és kultuszképződés vonatkozásában is tematizálja. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy a magánmitológia (amely Borbély egyéb műveinek biografikus vonatkozásai révén, például a Halotti pompa recepciójában is megképződött) és a szerző halála hogyan befolyásolta a befogadást, milyen megközelítésmódokat eredményezett, és milyen kérdésfelvetéseket törölt ki időlegesen az irodalmi diskurzusból. A tanulmány egyik meglátása, hogy az írói kultusz és sorstörténet, halál összefüggésében az önreprezentáció, a konvenció (a magyar irodalomban például az Ady- vagy József Attila-értelmezések), valamint a kortárs közeg traumája együttesen van jelen: „az irodalmi kultuszok jellegzetessége tehát, hogy együtt mozgatják a szövegekben mondottakat, a művek beszélőit és a szerző életének elemeit, megnyilvánulásait” (119.), azonban az írói életmű pozícionálása csak a kritikai reflexió, a kultusz stratégiáit eltávolító befogadás révén lehetséges.
Visy tanulmánykötete olvasható az interpretált művek felől, de problémaorientáltan is, hiszen a szerző számára meghatározó elméleti kérdések (hogy milyen nyelvi és poétikai eljárások teszik lehetővé az eltérő időszakban, műfajban létrejött alkotásokban a személyes vagy kollektív történet színrevitelét; milyen emlékezet- és időtapasztalatot közvetít a szöveg mediális rétegzettsége; melyek azok a sűrűsödési pontok, amelyek segítségével az adott beszédmód a kortárs viszonylatban és a tradíciókhoz való illeszkedés vagy az attól való elkülönülés szempontjából meghatározható; valamint hogy a mű miként értelmezhető a pálya egészének kontextusában) egymás mellé rendelik, összekapcsolják a szövegeket, átjárásokat biztosítva a szöveg és az értelmezés terében.

Visy Beatrix: Súlyos határsértés 
Szépmesterségek Alapítvány, Miskolc, 2023, 304 o.