Kóborlások, pihenőhelyek

Kemény István verses regénye Cervantes Don Quijote című művéhez fordul vissza, abban az értelemben, hogy címszereplője, Lovag Dulcinea Don Quijote szerelmének alakváltozata, azonban míg Cervantesnél Don Quijote éli át kalandok sorozatát, Keménynél Lovag Dulcinea indul útnak, hogy teljesítse küldetését a 20–21. századi kulisszák között, a klímaválság, a háborúk idején, amikor a szabadság, egyenlőség és testvériség korának vége, és megkérdőjeleződnek olyan objektív igazságok és tudásszerkezetek, mint a tudomány, a hagyomány vagy a humanizmus. (Vö. Maczák Orsolya Rita: A kóborlás, maga a csoda – Interjú Kemény Istvánnal, Kortárs online 2025. 03. 14.) Dulcinea egyidős a huszonegyedik századdal, az út kezdetén fiatal nő, és lovag: van lova, kerékpárja, űrhajója, páncélja, fegyverhordozója (egy robot), van feladata, lovagi erényei is. A kötet versei (többségében szerepversek és külső nézőpontból rögzített helyzetversek) állapotokat, helyszíneket, idősíkokat, mentális és morális tartalmakat rendeznek egymás mellé. A könyvet „pihenőhelyek” tagolják, amelyek (megállókként, a körültekintés gesztusaként, a kulacsban lévő víz időt strukturáló motívumaként) mintegy lezárják a megelőző ciklust, és restartolják a küldetést, áthelyezve annak hangsúlyait. Továbbá a kötetet két részre (Első és Második könyvre) osztja egy Előzetes, a Dulcineáról szóló film trailere, amely a versekből származó, új kontextusba helyezett idézetek összessége.

Az első, mintegy mottóként a kétosztatú szerkezetből kiemelt vers a Kóborság, amely az elindulás mozzanatát ragadja meg, és definiálja is a címbe írt fogalmat: „Kóbor fogadó / És kóbor szélmalom / Kóbor lovag az ágyban otthon / Teácskát szürcsöl / Olvasgat gyáván / Hipochonderen / Lány kóborol helyette / Rozsdás vasruhában / Kóbor lány Dulcinea / Aldonza Lorenzo / Elhagyja faluját.” (7.) Ami „kóbor”, az az út része: az egykor kóborló lovag, a megálló, a feladat, és maga Dulcinea: a lány kóborsága az elindulással létesül. Önazonossága pedig a tagadással: egyes, Dulcinea maszkjából megszólaló szövegek önmeghatározásként olvashatóak. Az egymást követő, a szórendváltozással hangsúlyáthelyezést előidéző sorok leválasztják a karaktert elődjéről, valamint a szerep maszkulinitását is megkérdőjelezik: „Nem vagyok női Don Quijote / Nem a női Don Quijote vagyok / Én Lovag Dulcinea vagyok” (17.); máshol pedig rámutatnak arra, hogy Dulcinea „születése” nem viszonylagosságában, hanem saját jelentésességében értelmezendő: „Én nem vagyok előfutár / Hírvivő / Hírhozó […] Lovag Dulcinea / Egy tizenkilenc éves / Fősereg”. (23.) A szerep része az anyaság, az emlékezés (Don Quijotéra és kalandjaira), a neveltetés (Rousseau és Freud), valamint a bejárt útvonal által megrajzolódó világ: „Néha az egész bolygó / Néha csak egy középkori síkság […] Van tehát fogalma / Távolságról és közelségről.” (24.) Továbbá a lovagság egyfajta program, azonban nem a középkori norma értelmében, hanem a jelenségekkel szembeni állásfoglalás, gondolkodás- vagy attitűdbeli következetesség szempontjából.

Például a kóborság mellett a komolyság, a gondolkodás, a humor, a bolygóság, a császárhoz viszonyulás, vagy az ifjúság, a kitartás és a hűség is olyan visszatérő, nézőpontváltásra felhívó motívumként szerepel, amelynek segítségével körvonalazható maga a küldetés. A Nem naiv című versben az igazságot kitakaró hazugság mint a világról való tudás bizonyossága, a fiatalság „lobogása” jelenik meg, a Kétségeiben pedig a kétség az igazság és hazugság viszonyának elbizonytalanodásaként, egyfajta idősköri élettapasztalatként és -válságként tűnik fel. A császár tanácsa Lovag Dulcineának és a Lovag Dulcinea tanácsa a császárnak párversek, ahol a vers szövege azonos, a megszólaló maszkja és hatalmi pozíciója változik, így az erkölcsre vonatkozó intés tartalma is módosul. Ugyanígy olvasható egybe A szélmalmoknál és az Ipari műemlékek című vers, amelyek Don Quijote küzdelmére utalnak. Az első esetben a több száz éves építmények romjai Dulcinea emlékezetét, Don Quijote elbeszélt történetét hozzák mozgásba; a másodikban pedig a fegyverhordozó robot számára az „egyszerű gépek” maradványai egyfajta eredetmítoszt invokálnak. A demencia társadalma (amely Illyés Egy mondat a zsarnokságról című versét idézi meg) olyan világot láttat, amelyben a demencia aktusai, azaz a tudás és az emlékezet felszámolódása a rendszerek működtetésével párhuzamosan, annak következményeként megy végbe; az Utcai jelenet, Budapest, 1944. december című versben pedig a háború eseményeinek leírása felfüggesztődik, mert a szerep (Dulcinea, a cselekvő) és a krónikás maszkja (aki csak lejegyez) fedésbe kerül: „Magamat vittem csapdába / A költészet peremére / Mert ő most az ártatlanok / Segítségére siet / De én itt maradok a szégyenemmel”. (77.)
 

Több olyan vers is van, amely a maszk és a szerep, valamint a szövegben létesülő „krónikás”, szerzői hang feszültségére, azáltal a maszkos költészet műfaji lehetőségeire kérdez rá (Önjelölt Cervantes, Rongy és Lovag Dulcinea szereplővé, celebbé válása is ide utalható), de olvasható a kötet a mesterséges intelligencia, illetve általában a technikai, mechanikus működések jelenléte felől is. Dulcinea közege nem mechanikus, de a fizikai és digitális világ kódjai átszövődnek a tér- és időszervezésen, ezzel együtt az emberi tevékenységek, teljesítmények leírása is sok esetben a számok, mennyiségek, anyagi minőségek szűrőjén át jelenik meg. Lovaggá ütése a fekete lyuk határán történik („De téged nem is látlak ott / Az eseményhorizont mögött / Üss lovaggá / Valahogy máshogy” [14.]); a Másodszor a pokolban (34.) és a Spontán összeverődött tömeg a pokol kapujánál (118.) a poklot kikapcsolt és visszakapcsolható vezérlőterem, „halott fekete gépek” formájában gondolja el, a Kvantumság a kvantummechanika belátásai felé tágítja a kóborlás fogalmát („Aki egyszerre csak egy helyre képzel / A síromat ássa” [68.]), egy ciklus pedig a prímszámok köré szerveződik.
Kemény István kötete – a cervantesi hagyományra rájátszva, magyar irodalmi allúziók bevonásával – olyan szövegfolyam, amelyben a kóborlás nem történések sorozata, hanem térszerkezetek, idősíkok, helyzetek és jelentések, beszédmódok váltakozása: a szövegekbe való át-, tovább- és visszalépés az a mozgás, amellyel Lovag Dulcinea útja, küldetése feltérképezhető.