Hogyan neveljünk boldogabb gyerekeket?

A félelem attól, nehogy valamiről lemaradjunk, nehogy kevesebbek legyünk másoknál. Ezért rohanunk. Kialvatlanok és zaklatottak vagyunk, mert a munka mindenhol elér bennünket, ahol megcsörrenhet a telefonunk, vagy ahol lehetőségünk van e-mailt olvasni.

S hogy mindez ne legyen elég, még a gyermekeink napirendjét is igyekszünk maximálisan betáblázni. Leterheljük őket különórákkal, korrepetálással, edzésekkel, hogy „felkészítsük” őket az életre.

De mit látunk a gyerekeken, ha a nagy hajsza közepette időnként levegőhöz jutnak? Azt, hogy nem tudják, mihez kezdjenek magukkal. Ilyenkor jövünk mi, és kötelességünknek érezzük, hogy tárgyakkal, szórakoztató programokkal és vizuális ingerekkel bombázzuk őket, nehogy egy pillanatig is unatkozzanak. Kim John Payne szerint ez hiba. Mert ezzel fosztjuk meg őket a gyermekkortól. A pihenéstől. A regenerálódás képességétől. Az elmélyült, önfeledt, kreatív játéktól.

A szerző szerint a legtöbb család élete a „négy túlzás” oszlopaira épül: felgyorsult életritmus, túl sok információ, túl sok holmi és túl sok választási lehetőség. Ezek azonban nem a szabadságot jelentik, éppen ellenkezőleg: megkeserítik az életünket. Ha bennünket is elborít a túl sok tárgy, és nyomasztóan hat ránk a választási lehetőségek labirintusa, akkor képzeljük csak el, ilyen helyzetben hogyan érezhetik magukat a gyermekeink.

„Mindennapi életünk tempója egyre kevésbé van összhangban a gyerekkor tempójával.”

Az ő idegrendszerük ugyanis ezt a túl sok ingert és túl sok izgató lehetőséget stresszként éli meg. A stresszre pedig minden gyerek másként reagál. Az egyik túlpörög, és semmiben sem tud elmélyedni, a másik beteges rituálékat alakít ki, és ezekbe kapaszkodik (például csak egyféle ételt hajlandó megenni). Máshogy nem képesek kordában tartani az érzelmeiket. Nem véletlen, hogy egyre több gyereket diagnosztizálnak hiperaktivitással, figyelem- vagy viselkedészavarral.

Hogyan szállhatunk ki a mókuskerékből? Hogyan egyszerűsíthetjük a gyermekek világát? Mit tehetünk azért, hogy ne legyen betáblázva a szabadidejük, és saját ritmusukban fedezzék fel külső és belső világukat? Erről szól Kim John Payne könyve.

Mert a gyerekkornak is megvan a saját tempója. Semmit sem kell siettetni. A gyermeknek az a dolga, hogy játsszon. A fantáziája segítségével, szabad játékokon keresztül fedezi fel önmagát és a világot. Ha biztonságos környezetet teremtünk számára, hatalmas ugrásokkal fog fejlődni, számtalan felfedezésben és sikerélményben lesz része. Magától. Akkor, ha nem noszogatjuk és nem sürgetjük. Rajtunk, szülőkön múlik, hogy gyermekeink visszakapják-e gondtalan gyermekkorukat. Kim John Payne szerint megéri, mert kiegyensúlyozottabb, boldogabb gyermeket kapunk vissza, s a mi életünk is nyugodtabbá és harmonikusabbá válik.

Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor. Hogyan neveljünk nyugodtabb, boldogabb, magabiztosabb gyerekeket? Fordította: Király Juli és Hűvös András, Kulcslyuk Kiadó, 2013