Kezelés nélkül rövidül az élet

Az egyik legfőbb kockázati tényezőként azonban a magas vérnyomást említik a szakemberek. A hipertónia hibáztatható a ma már közegészségügyi problémát jelentő, nem csupán az idősebb korosztályt veszélyeztető agyi vérellátási zavarok nagy részéért is.

Egyes becslések szerint a világon 691 millió embernek magas a vérnyomása. A panaszosok aránya a felnőtt népességen belül 10-20 százalékra tehető, Magyarországon és Szlovákiában magasabb az arány. Évente 2,9 millió haláleset írható a betegség rovására.

Tünetmentes állapot

A magas vérnyomás, a hipertónia általában tünetmentes állapot, bár sokan, igaz tévesen, bizonyos tüneteket (fejfájás, orrvérzés, szédülés, kipirult arc, fáradtság) a betegség velejárójának tekintenek. Valójában ezek a tünetek éppen olyan gyakran fordulnak elő a normális vérnyomású átlagembernél is. Ha a magasvérnyomás-betegség súlyos vagy hosszan tartó és a beteg nem részesül kezelésben, a fellépő tüneteket (fejfájás, gyengeség, hányinger, hányás, nehéz légzés, nyugtalanság, homályos látás) az agy, a szem, a szív és a vesék károsodása okozhatja. Súlyosan magas vérnyomás esetén az agyvizenyő (ödéma) miatt aluszékonyság és kóma alakulhat ki.

Kockázatok

A fentiek érelmében e kór tünetszegény, éppen ezért az érintett többnyire nem is tud róla. De tud is, sem ő, sem a környezete nem érzi fenyegetőnek a jelenséget, sokan ártalmas személyes adottságként fogadják el. Mások úgy vélik, amúgy is nehéz beállítani, nincs mit tenni ellene, ráadásul nem is betegség - holott az. Az ütőerekben (artériákban) kialakult kórosan magas nyomás növeli az agyi érkatasztrófa (stroke, köznyelven gutaütés), a kóros értágulat (aneurizma), a szívelégtelenség, a szívinfarktus és a vesekárosodás veszélyét.

Hangsúlyozni kell tehát, hogy a hipertónia súlyos betegség lehet, ám ennek kialakulása, halálos kimenetele megelőzhető. Ez vonható le nemcsak a széleskörű nemzetközi tanulmányok eredményeiből, hanem a magas vérnyomásos betegeket gondozó orvosok tapasztalataiból is. A vérnyomás mérése során két értéket rögzítenek. A magasabb a szív összehúzódásakor (ez a szisztolé), az alacsonyabb a két szívütés közötti elernyedéskor jön létre (ez a diasztolé). Magas vérnyomásról akkor beszélünk, ha nyugalmi helyzetben a szisztolés (felső) átlagérték 140 vagy azt meghaladó, a diasztolés (alsó) 90 vagy e fölötti, illetve, ha mindkettő nagyobb a megengedettnél – olvashattuk egészen a közelmúltig az orvosi szakkönyvekben. A legújabb kutatási eredmények alapján azonban a szakértők azt állítják: vérnyomásunk ma már alacsonyabb érték fölött is magasnak tekinthető. A valódi álomhatár, az optimális vérnyomásérték a 138/83, pontosabban a 138/82,6 higanymilliméter (Hgmm).

Az orvosok a szív- és érrendszeri betegségek kezelésében a legkritikusabb kérdésnek mindig is azt tartották – figyelemmel a genetikai adottságokra, az egyéni hajlamra – melyik vérnyomásérték tekintjető optimálisnak ahhoz, hogy a lehető legalacsonyabb legyen a betegség kockázata. A hitelesnek elfogadható pontos válaszhoz nagyszabású vizsgálati eredményekre alapozva jutottak el. A aga nemében egydülálló kutatást folyattak csaknem 4 éven át, 26 országban mintegy 29 ezer beteget kezeltek, s követték nyomon állapotváltozásukat. A férfi-nő arány nagyjából azonos volt (53:47). Jelentős számban vettek részt dohányosok (16%), cukorbetegek (8%) s olyanok, akiknek korábban már volt szívizom-infarktusuk. A vizsgálatba bevont betegeknél a kombinált, de egyénre szabott gyógyszerválasztás következtében az átlagos vérnyomáscsökkenés szisztoléban 28, diasztoléban 22 százalékos volt. Az orvostársadalom egyértelmien bizonyítottnak tekinti, hogy a hipertóniásoknál a korábbiakban ajánlottnál (90 Hgmm) lejjebb lehet, sők kell vinni az alsó értéket. Ugyanis azoknál, akiknek 105 Hgmm kiindulásról 85-re csökkent a diasztolés nyomás, a szívinfarktus és az agyvérzés kialakulásának kockázata 30 százalékkal volt kisebb.

Cukorbetegek előnyben

Az egészségügyi problémák ( a kísérő szövődmények) csökkentésére az átlagosnál is nagyobb lehetőség van a cukorbetegségben is szenvedő hipertóniásoknál. A laikusok körében gyakori panaszként elhangzik, hogy bezzeg az ő vérnyomásukat nem lehet beállítani. Szakértők nem fogadják el ezt a vélemény, azt azonban elismerik, a betegek nem egyformán reagálnak a különféle kezelésekre, vannak, akiknél hosszabb időre, nagyobb türelemre és az orvossal való még jobb együttműködési készségre, hajlandóságra van szükség. E szempontból is jelentős azon új gyógyszerek szerepe, amelyeket csak naponta egyszer kell bevenni. Orvosok tapasztalata, hogy ezáltal napi egyre csökken az esély, hogy a páciens elfelejti bevenni az orvosságát. A vérnyomás az életkor előrehaladtával folyamatosan változik. A csecsemőké és a gyerekeké alacsonyabb, mint a felnőtteké. A fizikai aktivitás is hatással van rá, piheés során értelemszerien kisebb értékeket lehet mérni. Ráadásul még napi ritmust is követ, a legmagasabb reggel és a legalacsonyabb éjszaka, alvás közben. Napközbeni értéke függhet az élethelyezttől, az érzelmi, izgalmi állapottól – ismert az ún. fehérköpeny-szindróma: a rendelőben az izguló, feszült betegnél az orvos többnyire magasabb értéket mér. Többek között ezért javallot, hogy az eltérő alkalmakkor nyert eredmények átlagát tekintsék mérvadónak. (péterfi)