Meghosszabbodnak a nappalok: a Föld magjában zajló mozgások furcsa változásokat hoznak

A Naprendszerben van egy Hold méretű fémtest, amelyet 20 kilométer hosszú vaskristályok borítanak. Kiderült, hogy hol gyorsabban, hol lassabban forog, mint a Föld felszíne. Ez annak ellenére van így, hogy ezt az égitestet a Föld felszíne veszi körül. Ez a Föld belső magja. A legújabb eredmények szerint az elmúlt másfél évtizedben lemaradt a Föld felszínétől.

Ezért a geológusok a földrengések tanulmányozása felé fordulnak - azt vizsgálják, hogyan és milyen sebességgel terjednek a földrengéshullámok a mélyben. Ennek köszönhetően képesek felismerni a Föld belsejében lévő struktúrákat, azok tulajdonságait, sőt még az összetételüket is.

A Dél-kaliforniai Egyetem geológusai által vezetett nemzetközi tudóscsoport a korábbi kutatásokkal ellentétben az ugyanarról a helyről kiinduló, ismétlődő földrengésekre összpontosított. Ezeknek általában azonos szeizmikus adatokat kellene produkálniuk az időeltolódás ellenére. A második földrengés földrengéshullámaiban az elsőhöz képest bekövetkezett bármilyen változás azt jelzi, hogy a Föld mélyében is változások történtek. A kutatók 121 ilyen földrengéspárt elemeztek, amelyek 1991 és 2023 között történtek. A természetes rengések mellett megvizsgálták a földrengéshullámokat is, amelyeket az 1970-es évekbeli ismételt francia, amerikai és szovjet nukleáris kísérletek váltottak ki. A Föld belső magjának forgása 2010 óta lassul - számolnak be a Nature című tekintélyes tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban. Méghozzá igen jelentős mértékben.

Bevezetjük a szökőmásodpercet?
„Amikor megláttam a szeizmogramok első adatait, amelyek ezt a változást jelezték, megdöbbentem” - mondja John Vidale, a kutatás vezető szerzője. „De amikor láttam két tucat másik megfigyelést, amelyek ugyanezt a mintát mutatták, a következtetés tagadhatatlan volt. A Föld belső magja nyilvánvalóan lelassult, sok évtized óta először”. A geológus megjegyzi, hogy hasonló forgatókönyvvel az elmúlt években több kutató is foglalkozott, de csak az új tanulmány szolgáltatott elég pontos adatokat ahhoz, hogy egyértelmű bizonyítékról lehessen beszélni. Vidal szerint a belső mag forgásának megfigyelt lelassulását a külső mag folyékony vasában lévő örvényáramok hatása okozta, amelyek a Föld mágneses terét generálják, míg a földköpeny felsőbb rétegeiben a földköpeny sűrűbb régióinak gravitációs hatása is hozzájárult.

A tudósok feltételezik, hogy a belső mag forgásának folyamatos lassulása hatással lehet a Föld felszínére is. Különösen a nap hosszát hosszabbíthatja meg. „Ezt nem lesz könnyű észrevenni, a másodperc töredékéről lesz szó” - mondja John Vidale. Szerinte a nap hosszával kapcsolatosan megfigyelt ingadozások voltak azok az okok, amelyek a tudósokat arra a feltételezésre késztették, hogy a belső mag forgása lelassult. Ha a nap hosszára gyakorolt hatás elég jelentős, az az úgynevezett szökőmásodperc bevezetéséhez vezethet. Ez a koordinált világidő (UTC) korrekciója, amelyet 1972 óta rendszertelen időközönként használnak, pontosan a Föld forgási sebességének változása miatt.