Ausztriai tapasztalatok a szélturbinákról

A Szlovák Gázművek (SPP) a megújuló energiaforrások területén szeretne lépéseket tenni a következő években. Szlovákia öt pontjára tervez szélerőműparkot telepíteni, amelyek nagymértékben hozzájárulhatnak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez és az ország éghajlati célkitűzéseinek eléréséhez. Az ezekhez szükséges környezettanulmányok most készülnek. A szlovák – osztrák határtól 12 km-re fekvő Prellenkirchenben tartott sajtótájékoztatón a Szlovák Gázművek szélenergia-specialistája, Tomáš Kupka elmondta, az Európai Unió tagországaiban 107 ezer szélerőmű működik, amelyek az elektromos energia csaknem 20-át termelik és több mint 350 ezer embernek adnak munkát. 

„Nyugati szomszédunktól eltérően Szlovákia 2003 óta egyetlen szélerőművet sem épített, miközben az IPSOS piackutató vállalat felmérése alapján a lakosság 61%-t nem zavarná, ha szélerőművek közelében kellene élnie. Szlovákiában ezelőtt számos kísérlet történt a szélenergia fejlesztésére, de a meglévő elosztóhálózatok kapacitásának elégtelensége miatt ezek meghiúsultak, mert az olyan nagy források csatlakoztatására, mint a szélerőművek, nem volt elegendő, illetve a hosszadalmas engedélyeztetési mechanizmus miatt” 

– fogalmazott. Hozzátette, az SPP vállalat már újabb, háromszor nagyobb hatékonyságú szélturbinákat szeretne telepíteni, vagyis magasabbakat, ugyanakkor kevesebbet. Hangsúlyozta, hogy megértik, hogy a lakosok fenntartásokkal fogadják, de azt is el kell fogadni, hogy haladni kell a korral, az elektromos energia előállításában a szélturbinák jelentik a jövőt. Prellenkirchenbe azért látogatott el a szlovákiai delegáció, hogy meghallgassa az ottani tapasztalatokat a szélerőművekkel.

A sajtótájékoztató résztvevőit Prellenkirchen alpolgármestere, Heinz Gratzer fogadta, aki részletesen elmondta tapasztalatait a szélerőművekről. A településen 1999-ben jelent meg az első három szélturbina anélkül, hogy bárkit megkérdeztek volna a telepítéséről. Az alpolgármester szerint a lakosok valószínűleg ugyanolyan fenntartásokkal fogadták, mint bárhol máshol. Idővel kiderült, hogy a környéken nagyon jók a feltételek, a széljárás ideális a szélerőművek működtetéséhez. A 2001-es tervezett bővítés előtt már lakossági fórumot is tartottak, amelyen megjelentek az ellenzők. A vita végén arra jutottak a jelenlévők, hogy ha nem egyeznek bele a szélerőművek felállításába, akkor azokat a szomszéd település határában állítják fel, a különbség csak annyi lesz, hogy a helyiek nem profitálhatnak belőle. Mostanra harminc szélturbinát építettek fel Prellenkirchen határában, amelyekkel negyvenezer háztartás áramellátását fedezik, ezzel élen járnak Ausztriában a megújuló energiaforrások felhasználásában. Heinz Gratzer megemlített néhány tipikus kérdéskört, amelyek mindig felmerülnek a szélturbinákkal kapcsolatban. Az egyik például a madarakra leselkedő veszély. Mint mondta, fél év alatt egyetlen sérült madarat sem találtak a turbinák közelében, majd a tanulmány meghosszabbítása után sem voltak elhullott madarak. A másik rendszeresen felmerülő kérdés a turbinák hangja, a rezgés, a vibrálás, amelytől az emberek tartanak. A Grazi Technikai Egyetem végzett ilyen fajta méréseket, de nem lehetett kimutatni a vibrálást. Természetesen a turbinák közelében hallani a berregést, de mivel törvény szabályozza, milyen távolságban lehetnek a szélerőművek a lakott területtől, semmiféle hangot nem hallani a településen. Az alpolgármester hangsúlyozta, a szélerőmű nélkül nem tartana ott a település, ahol jelenleg tart, ugyanis az elektromos energia hasznosítása révén alacsonyan tudják tartani a helyi adókat, jól működő intézményeik vannak, számos kulturális, sport- és nonprofit szervezetet tudnak támogatni, a helyi önkéntes tűzoltók a legmodernebb technikát használják. A telkek négyzetméterének ára az elmúlt harminc évben 25 euróról 100 euróra emelkedett, tehát az az állítás sem igaz, hogy elértéktelenednek a telkek, ingatlanok.

A találkozón Johann Dietrich, a helyi vadásztársaság elnöke is jelen volt. Elmondta, hogy 50 éve vadász, 25 éve tevékenykedik a régióban. Az első turbinák telepítésekor szavai szerint szinte nem volt vad a térségben, ezért a szomszédos településekkel közösen tanulmányt, illetve tervet készítettek azzal a céllal, hogy növekedjen az állatállomány. Ennek érdekében olyan biosávokat, fasorokat alakítottak ki a mezőgazdasági területeken, ahol az állatok megfelelő környezetet, élőhelyet találtak. Regulálták az állatok számát, hogy elkerüljék egyes fajok túlszaporodását, évente megszámolják őket és értékelik az adatokat. Kiépítettek százötven itatót és etetőt. A turbinákat telepítő vállalattal szorosan együttműködtek a terveik megvalósításán, például megerősítették a határi utakat, ami mindkét fél számára hasznos. A 25 év alatt elérték, hogy 2500 hektárnyi területen évente több mint kétezer nyulat, hatszáz fácánt és kétszáz foglyot tudnak lőni. Idővel újra megjelentek olyan madárfajok, amelyekről azt hitték, teljesen kipusztultak. Aláhúzta, az egyetlen járható út a kooperáció és az ökológiai környezet kialakítása, csak így lehet fenntartható módon élni.

Lenka Jamborová, a Szlovák Gázművek megújuló energiával foglalkozó projektspecialistája lapunknak elmondta, Vágdebrődön egy, Szakolcán és Galántán két-két szélerőmű kiépítését tervezi a vállalat, a környezettanulmányok értékelése még tart. 

„Az ilyen projektek megvalósítása hosszú évekig tartó, soklépcsős folyamat, amely számos ellenőrzést tartalmaz. Szlovákiában az ausztriai szélturbináknak csak a töredéke lenne, ám az is jelentősen csökkentené az éves szén-dioxid-kibocsátást a fosszilis tüzelőanyagokból előállított villamos energiához képest. A szélerőművek nélkül nehéz lesz lépést tartanunk az Európai Unióval, illetve a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló tervekkel” 

– fogalmazott a szakember. Azt is megtudtuk tőle, hogy Szlovákiában kevés az olyan terület, ahol megépíthetőek a szélturbinák, mivel az ország alapterületére sok védett terület jut.