Keresés

Az év első hónapjaiban a legtöbb önkormányzat megvitatja a polgármester múlt évért járó jutalmát.

A férfiak és a nők a szerelem különböző formáit szeretnék megkapni
Ami után a nők vágyakoznak: gondoskodás – megértés – tisztelet – odaadás – az értékek megbecsülése – biztonság.
Ami után a férfiak vágynak: bizalom – elfogadás – elismerés – csodálat – egyetértés – bátorítás.

Nagy városokban új lakásokba való költözködés alkalmával a szomszédoknál nem teszünk látogatást, hacsak valami különös, a szomszédi viszonytól teljesen független ok nem adja magát elő. Kisebb városokban a háznál egyenrangú lakók látogatást tesznek egymásnál, kis városokban még a szomszéd házakban is...

Tolom a szekeret a polcok között, kezemben egy darab papírra felírva a lista: liszt, vaj, felvágott, mustár... Zsebemben a nyugdíjam. Havi nagybevásárlás, megpróbálok szépen sorban beszerezni mindent. Sem többet, sem kevesebbet, mint ami fel van írva. Eldöntöttem, nem hagyom magam. Szembeszállok minden csábítással.

Nyáron a koldusok is kivirágoznak.
Áprilisban még nem.
Ő sem, a keresett. Ő áprilisban még nagyon hű festménybeli szerepéhez. Akkor is, ha ő maga nem tud róla. Mert szinte bizonyos, hogy ő volt, akit a reneszánsz festők ötszáz éve Júdás-modellnek kerestek az Utolsó vacsorához.

Én is szeretnék..., nem, nem szántani, hatökröt hajtani, ne legyenek már nevetségesek, most, mikor a mezőgazdaság válságban van! Csak nagyban jövedelmez, de ahhoz meg pártgórénak kéne lenni... Az én vágyaim sokkal, de sokkal kisebbek, kérem tisztelettel, mindöszsze csak olyan egyszerűen, tisztán, boldogan és szépen szeretnék élni, ahogyan az a reklámokban látható.

Ige: „Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték... Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni...

Nagy valószínűséggel ugyanis annak esett áldozatul a falu kutyája. Már vagy tíz éve rótta az utcákat, a portákat ezzel a muris névvel, megküzdött az idei irdatlanul hosszú tél minden gyötrelmével, de az újkori kór hisztériájának gyilkától nem tudott megmenekülni.
Nem ismerte fel a megváltozott helyzetet.

Hosszú, véget érni nem akaró tél után, végre április, a szeles-füttyös tavaszhónap, amikor Szent György napján majd kihajtják a pásztorok is az állatokat a legelőre, s amikorra általában a legnagyobb keresztény ünnep, a húsvét is esik.

„Gömör Magyarország kicsiben” – jellemezték nagyjaink annak idején a Rozsnyótól Osgyánig, Ajnácskőtől Murányig terjedő területet, de mi, ott élők tudjuk csak igazán, hogy a ránk nézve hízelgő mondás sajnos nem igaz.