A törékeny ajándék, az újjászületés, a tavasz, az élet jelképe

Hosszú, véget érni nem akaró tél után, végre április, a szeles-füttyös tavaszhónap, amikor Szent György napján majd kihajtják a pásztorok is az állatokat a legelőre, s amikorra általában a legnagyobb keresztény ünnep, a húsvét is esik. A tojás világszerte a termékenység és az újjászületés szimbóluma, már az ősi hitvilág mítoszaiban is jelen van, az ókori egyiptomiak szerint ugyanis lúdisten tojta a naptojást, a finnek teremtéstörténetét elbeszélő Kalevala szerint pedig kacsatojásból lettek a világrészek. Pogányok és keresztények egyaránt hittek a tojás termékenységfokozó erejében. A tojás a húsvéti sonka mellett igencsak fontos szerephez jut ünnepi asztalainkon, másrészt a húsvéti locsolkodásnál szokássá vált a hímes tojások ajándékozása. A piros tojás pedig a néphagyomány szerint onnan ered, amikor Jézust keresztre feszítették, egy asszony tojást vitt elébe, s amíg buzgón imádkozott, egyszer csak egy csepp vér esett a tojásra, s azon nyomban vérpirosra festette.

Az idők során a húsvéti tojás díszítése népművészetünk egyik sajátos, motívumokban gazdag műfaja lett. Viszonylag egyszerű díszítésmód a levélrátét alkalmazása. A karcolásos módszer pedig avar eredetű. A karcolt tojásokat a férfiak, legtöbbször pásztorok készítették emlékbe vagy ajándéka kedvesüknek, esetleg a földesúrnak vagy a számadó gazdának. A tojásdíszítési technikák különös válfaja a tojáspatkolás. Kovácsok, lakatosok fémdíszekkel ellátott tojásokat készítettek kézügyességük bizonyítására. Tojáspatkolásban a magyar Koszpek József tartja a világrekordot, egyetlen strucctojásra 119 miniatűr patkót vert fel. Magyar specialitás ez, a szomszédos országokban a festés mellett szalma- vagy növényi rátéttel, textilbevonattal is ékesítik a tojásokat. (méri)